2010. január 28., csütörtök

Csupa csapás az élet – Ha nem verik szét az iskolákat...

Megjelent az Erdély Ma-ban [ 2010. január 28., 10:39 ] [312]

Rosu Szabó Otília: Zabolai vagyok, háromszéki. Kolozsváron végeztem a tanítóképzőt 1949-ben. Kineveztek Nagysármásra. Édesanyám nem engedett el. Azt mondta, hogy olyan messze voltál, s olyan sok ideig, keressél itt állást. Kérvényt adtam be a tanfelügyelőségre. Behívattak Szentgyörgyre. Nemcsak engem, hanem mindenkit, aki akkor végzett ebből a megyéből. Jött Kovács Gabriella is. Õ is zabolai, Kézdivásárhelyen járt a képzőbe. Eljött hozzánk, s azt kérdezi: te kaptál-e meghívót a tanfelügyelőségre? Mondom, igen. — Biztos, felesketni hívnak — feleli.
Ketten mentünk be Szentgyörgyre. Becsei tanár úr előadást tartott, hogy Bákóban szükség van magyar tanítókra, mert most alakítják meg a magyar iskolákat. Ki jelentkezik?
Egyikünk sem emelte fel a kezét. A többiek közül egypáran jelentkeztek, mert azt mondták, dupla fizetést adnak. Nem tudták, hogy ebből úgysem lesz semmi.
Többet is felszólítottak, hogy na, maga miért nem akar, magának mi a kifogása? Mindenik megindokolta, hogy miért nem akar oda menni.
Amikor Ellára kerül a sor, ott ült mellettem, azt mondja: én elmegyek, ha Szabó Otíliát is tetszenek küldeni.
Juj, én bújtam be a pad alá, hogy nem, nem, nem, hát engem Kolozsvár mellé sem engedtek el a szüleim.
— Ki az a Szabó Otília?
Felállok: én vagyok.
Mondták, hogy így meg úgy, de én nem akartam menni.
A papírt megcsinálták s megkaptam Bákó tartományba a kinevezésemet.
Itthon hallani sem akartak róla. Én csak sírtam, hogy érvénytelenítik a diplomám, ha nem megyek el. Ellával elindultunk. Azelőtt sohasem jártunk Moldvában. Bákóban a tanügyi osztálynál kellett jelentkezni. Kerekes Irma volt a magyar inspektornő. Fogadott, s azt mondta, csak Pusztinában van hely, s Lábnyikban. Valami távol eső helyeken, ahol nem volt közlekedési lehetőség, csak szekér. Egyikünknek lett volna közelebb is, de mi megfogadtuk, hogy nem válunk el egymástól. — Ha már elhoztál — mondom Ellának — , akkor gyere velem.
A fogadásunkat jól megszervezték. Bevittek egy épületbe, mert este volt. Vacsorát adtak, lefektettek. Kerekes Irma elmagyarázta, hogy jutunk el mi Pusztinába. Másnap elindultunk. Eljutottunk Szerbekig. Onnét még tíz kilométerre van a község. Semmi jármű nem volt.
Akkor én kiültem az út közepébe, rá a bőröndre. Elkezdtem sírni. Már két napja utaztunk, mégsem értünk oda, ahová kellett. Mondtam, hogy én innét sehova sem megyek.
Volt valami aktivista, Áron nevű. Áron Ferenc. Szerbekről. Meglátott, hogy mi ülünk az úton a bőröndökön. Na, azt mondja: jöjjenek hozzánk aludni. Vacsorát adtak, puliszkát s tejet, de nem mondom meg, hogy milyen volt.
Utána lefeküdtünk. Volt egy testvére — nem emlékszem a nevére —, olyan tizenkét éves lány, az befogta a teheneket a szekérbe, mi felültünk, s így mentünk tíz kilométert Szerbektől Pusztináig. Sylvester Lajos
.
Megjegyzés. Ujra egy "csángó" meséli el a népi-demokrácia idejében történteket, amelyek a Csángó vidéken újraindított iskolákról szól. Akkor azok a "fránya" kommunistáknak volt arra gondjuk, hogy a magyarajkúak számára iskola induljon... A mai nehéz idők szinte semmiben sem külöböznek az akkoritól, mégis abban a szegény világban a szakmabeleikre hallgattak a kevésbé képzett politikai instruktorok. A puliszkán és tejen felnőtt társadalomban volt helye a magyarajkú iskoláknak! A mostani nyers kapitalizmust folytató társadalomban a gazdagok még akkor is többet akarnak, ha az egy népközösséget válságos helyzetbe hozza, hiszen ha: "n-ai carte, n-ai parte...", de lehet, hogy ez van a dolgok alá elrejtve...( a félképzettek csak a képzettleneket tudják "vezetni"...)  
A TV állomások egyre-másra mutogattak olyan történéseket, amelyekben a kisiskolások követelik az iskolájukat, lásd legutóbb a bihariakat. Elég nyomatéskosan és közérthetően - sok politikust megszégyenítve - a lényeget mondták el. Meghallgatni már nem éppen volt idejük, azoknak, akik a közpénzből ezért vannak fizetve... 
Nem értem, miért hallgatnak a megyei tanügyis szakszervezetisek, mikor ezt és ehhez hasonlókat látnak? Azért nem tudom megérteni őket, mert úgy tesznek mintha nem is a saját jövőjükről lenne szó. Ha nincs diák, nincs katedra! De jó, hogy van fejkóta rendszer...  
Azt már érezni lehet, hogy a mostani tanűgyi rendszerben levő rendszertelenség még nem dühöngte ki magát, hiszen még hátra van a középiskolákat célzó intézkedés sor is. Rebesgetik, hogy EU-s ajánlás az, hogy csak minden 60.000 lakos után lehet állami-közpénzből középiskolát-liceumot fenntartani. Ezt ugyan még nem tették elénk, de következik... Ha ezt is bevezetik, akkor Kolozsváron a 15 középiskolából csak 4-5 marad, de vajon melyik lesz közüluk a népközösségünk nyelvén tanító? No és Udvarhelyen abból a 4-5-ből egy sem maradna, hiszen nem jönn ki a minimális szám... (Erdélyi Polgár)

Székelyföld jövője

Megjelent a Polgári Élet-ben 2010. január 26. kedd 16:21

Szép ígéretek kontra eladósodás, munkanélküliség
Nincs Romániában még két olyan megye, ahol annyi konferenciát tartottak volna a régió jövőjéről, autonómiájáról, mint a Székelyföld csücskének számító Hargita és Kovászna megyében, az elmúlt húsz esztendőben. Az érdekképviseleti szövetség folyton azt hangsúlyozza, azért kell ott legyen a kormányba, hogy tudja képviselni a magyar közösséget, vagy elfogadtassa a kisebbségi törvényt. Nem lenne könnyű felsorolni az ígéreteket, de nem is szabad, mert hosszú lenne a lajstrom, s magunk sem emlékszünk mindenikre. Azt mondták, ott kezdődik a székelyföld, ahol találkozol a rossz utakkal, ez ma is érvényes. Azt mondták, együtt az autonómiáért, válaszd a jövőt, több pénzt székelyföldnek, magyarokért a kormányban, közben eltelt húsz év és sereghajtók lettünk, a többi megyék elhúztak mellettünk. Nem voltunk csoportelsők soha, de a sok kormányzás mellett a szegénység egyre inkább felüti fejét, ennek felszámolását maga a frissen kinevezett Hargita megyei prefektus is fő feladatának tekinti. Húsz év alatt a betelepítésről egyetlen szót sem ejtettek, miközben zajlik a kirakat propaganda, a párt embereinek nem kevés pénzbe kerülő fényezése, a másik oldalon kedvezményes hiteleket folyósítanak területek, lakások felvásárlására. Székelyföldön 10% fölé szökött a munkanélküliség, a hivatalos statisztika szerint, de hogy mit mond a valóság, arról nem is jó beszélni. Az emberek belefáradtak, a sorozatos hazudozásokba, a nagyjólét mellett elindultunk lefelé a lejtőn. És úgy tűnik, az RMDSZ-nek épp ez jó. A szegény, kiszolgáltatott, elkeseredett embert könnyebb manipulálni. Azt könnyebb mézesmadzag-ígérettel szavazatra ösztökélni. Közben pedig, szép lassan valóban “lerohadunk” arra a szintre, hogy hiába adnának autonómiát, nem lenne, mit kezdjünk vele. Talán pont erre játszik ki az RMDSZ, nekik ugyanis ez kényelmes állapot volna: végre nem kellene eljátsszák az autonómia-harcos kutyakomédiáját.
Lássuk most egy kicsit közelebbről a tényeket.
11%-on a munkanélküliség Hargita megyében
Erőteljesen növekedett a munkanélküliek száma megyei szinten. A múlt év utolsó hónapjában közel ezerrel nőtt a számuk, jelenleg 15 125 személyt tartanak nyilván a Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökségnél, ami 10,6%-os munkanélküliséget jelent. Ez a szám azt is jelenti, hogy megyénk jóval meghaladta a 7,8 százalékos országos arányt. Az előrejelzések szerint tavaszig csak rossz irányba változik a helyzet. A statisztikai adatokat összehasonlítva Hargita megye elérte az 1999-ben jelzett negatív csúcsot, amikor gyárakat zártak be. Országos szinten Hargita megye a feketelista negyedik helyét foglalja el, egy szinten Hunyad megyével. Legrosszabb a helyzet Mehedinţi (14,1%), Vaslui (14%) és Fehér(12,6%) megyékben, legkedvezőbb Ilfovban (2,4%).  Némileg jó hír, hogy a megyei ügynökség tanfolyamokat szervez Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Maroshévízen, ács, kőműves és gipszkartonszerelő szakmákban.
Székelykeresztúr: a lézengők városa
Keresztúrt az 1989-es „fordulatig” Hargita megye éléskamrájának tartották. Az itteni farmokról, feldolgozó üzemekből szerezte be mindenki – többnyire feketén – az élelmiszert. Mert működött itt tyúkfarm, disznófarm (egy időben még pulykával, sőt, struccal is kísérleteztek), a keresztúri „tejgyárban” készült a környék legfinomabb vaja, sajtja. Aztán volt számottevő könnyűipar: lenfonoda, cipőgyár, készruhagyár. És, persze, a nagyágyú, a legtöbb embert foglalkoztató vasöntöde. Mindez a ’90-es évek végére lassan leépült. A farmok bezártak, a fonoda megszűnt, az öntöde csak ¼ kapacitással dolgozik, a régi cipőgyár is csődöt mondott (bár ott próbálkoztak privatizálással). Új vállalkozás pedig az asztalosműhelyeket és az új cipőgyár-részleget leszámítva nem létesült. A város lakossága elszegényedett, sokan külföldön keresték/keresik boldogulásukat, de még többen vannak, akik csak lézengenek és munkanélküli segélyből élnek. Sajnos a városképet ők uralják: ha egy idegen végigmegy a város főterén, egyértelműen az a benyomása: Keresztúr a lézengők városa. Még egy zárómondat: a városban 1989 óta megszakítás nélkül RMDSZ-es vezetés volt/van.
Megkettőződött a munkanélküliek száma Udvarhelyszéken
A 2010-es év elejére közel kétezer személlyel emelkedett a nyilvántartott munkanélküliek száma, 2008-hoz képest. Jelenleg 3260 munkanélküli személy szerepel a székelyudvarhelyi iroda adatbázisában, az elmúlt időben az alkalmazások száma alig haladta meg az ezret. 2009 folyamán megduplázódott a munkanélküliek száma Udvarhelyszéken, ugyanakkor egyre kevesebb állásajánlat érkezik a cégektől.  A tavaly egy hónap alatt, novembertől december 31-ig közel ezer személyt bocsátottak el munkahelyéről. Minden ágazatban magas a munkahelyüket elvesztettek száma, de ahogy eddig is volt a téli időszakban, legtöbbjüket az építkezési vállalatoktól bocsátották el. 2420 környékbeli, 840 székelyudvarhelyi munkanélkülit tartanak számon, s az utóbbiak közül 536 személy részesül támogatásban. A segélyezett munkanélküliek 42%-a nő, 39%-a középfokú, 7%-a felsőfokú végzettségű. A munkanélküliek 20%-a ötven év feletti.
Gyergyó: eladósodás
Jelentősen nőtt a munkanélküliség tavaly Gyergyószentmiklóson és környékén. Míg 2008-ban 1200 állástalant tartottak nyílván a munkaerőelhelyező ügynökségnél gyergyószentmiklósi kirendeltségénél, addíg 2009-ben már 3000 személy folyamodott munkanélküli segélyért. Az aggasztó szám pedig idén is növekszik, januárban 200 új munkanélkülit jegyeztek. Konkrétan a városban jelenleg 1260 munkanélkülit tartanak számon, ebből 103 fiatal, akik nemrég kerültek ki az iskolapadból. A Gyergyói-medencében jelenleg 9,6 százalékos a munkanélküliségi ráta, ami a tavalyi év utolsó hónapjához képest jelentős növekedést jelent, hiszen, akkor 7,4 százalék volt. Nem csak a magánszemélyek küzködnek problémákkal, néhány vállalkozás is komoly gondokkal néz szembe. Több cég nem tudta kifizetni tavalyi adóját a helyi polgármesteri hivatalnak. A leginkább eladósodott vállalkozás 420 ezer lejjel tartozik, de van, akinek 380 és 200 ezer lejt kell fizetnie. A válság és egyre nehezebb körülmények között nagyon kevés új munkahely létesül, így az állás nélkül maradt személyek nem tudnak elhelyezkedni. (folytatjuk) ÉK: Székelyföldön 10% fölé szökött a munkanélküliség, a hivatalos statisztika szerint, de hogy mit mond a valóság, arról nem is jó beszélni , Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Lázár Hajnal, Zsidó Ferenc
.
Megjegyzés. A fenti cikkben a Székelyföldön lakók mindennapi problémáit próbálja megmutatni. A szorványban sok helyen ennél még nehezebb helyzete van a népközösségünkhoz tartozók. Mi is megpróbáljuk megvizsgálni azokat a megyéket, amelyekben szorványban de élnek magyarok. (Erdélyi Polgár)

2010. január 27., szerda

Mi lesz a vidéki iskolákkal?


Megjelent Erdély Ma [ 2010. január 27., 07:17 ] [36]

Úgy tűnik, az oktatás lesz a kormány által hozott megszorító intézkedések legnagyobb kárvallottja: a pedagógusoknak, iskolaigazgatóknak, diákoknak és szülőknek szinte naponta kell szembesülniük egy-egy rossz hírrel. Jóformán még fel sem dolgozták a tizenötezer tanügyi alkalmazott elbocsátásáról szóló tervezett döntést, amikor számos falusi iskola bezárásának lehetősége villant fel. A napokban pedig a vidéki pótlék drasztikus csökkentéséről értesülhettek a tanárok: az intézkedés csak Háromszéken mintegy másfél ezer oktatót érint, akik januártól lényegesen kevesebb pénzt vihetnek majd haza.
Hogy ezentúl miként ösztönzik a szakképzett pedagógusokat arra, hogy vidéki, sok esetben nehezen megközelíthető településre ingázva vállaljanak munkát, arról hallgat az oktatási minisztérium. Hogy a számos településen jelentkező szakképzett pedagógushiány miként járul hozzá a sokat emlegetett esélyegyenlőség megteremtéséhez az oktatási rendszerben, arról sem szólnak a hírek. Mintha nem érdekelné a minisztériumot, miként boldogul az a kezdő tanár, aki amúgy is alacsony fizetésének — és idejének — jelentős részét ingázásra lesz kénytelen fordítani. De a jelek szerint hidegen hagyja a vezetőket azon gyermekek sorsa, képességeinek fejlesztése is, akik tehetségesek ugyan, családjaik anyagi helyzete azonban nem teszi lehetővé, hogy távoli városi tanintézményekben tanuljanak. A vidéki iskolák, falvakon oktatók ellehetetlenítése ráadásul a közösségi életre is kihat, számos településen ugyanis eme intézmény köré szerveződnek különféle kulturális, társadalmi események.
Szemmel láthatóan átgondolatlan döntéseket hoz a tárca, a költségek csökkentésére törekvő lázas igyekezetben innen is, onnan is lefaragnak egy keveset, nem számolva a következményekkel, figyelmen kívül hagyva az oktatás valós gondjait. A sebtében hozott intézkedések azonban tovább mélyítik a város és vidék közötti szakadékot, drasztikusan csökkentve a falun élő gyermekek esélyeit. S mindeközben egyre világosabban sejlik: a nyilatkozatok szintjén minden kormány által „prioritásként" emlegetett oktatási rendszer továbbra is csak az állami kiadások csökkentésének melegágya marad. Farcádi Botond
.
Megjegyzés. Érdemes elgondolkozni azon, hogy az iskola-ügy, - s ezen belül a vidéki iskolákban tanulók illetve tanítók - kérdése sorsdöntően befolyásolja-e majd a népközösségünk asszimilását... Szerintünk igen! A magyarajkú oktatás fogja a legjobban megsinyleni a mostani - megszorító  - intézkedéseket. A kormányba űlők felelősége, a szakmai kérdések elhanyagolása, a drasztikus pénzhiányra való hivatkozások, mellett az asszimiláció csendesen, de biztosan halad a maga útján! A fenti cikkben említett esélyegyenlőség a falun élő fiatalok esetében fel sem merűl a jelenlegi kormánytagok fejében.  A már amúgy is fejetlenűl működő, nagyjából a magánárdekeket képviselő,  megyei tanfelügyeletekhez,  a kormány nem mer hozzányúlni, pedig  ezek nem léte komoly pénzalap megtakarításhoz vezethet (ezt a szovjettípusú rendszert az európai únióban sehol sem lehet megtalálni, vezetőinknek vajon miért olyan fontos?). Ehelyett az elemi iskolák rendszerének a felborítását erőltetni egyenlő a magyarközösségek elsorvadáshoz való út elfogadásával. Helytelen azt hinni, hogy a szorványközpontos iskolatípus javítana a népközösségünk életszinvonalán. A már létező központokból kikerülő diákok zöme - végül is - elgyökértelenedik (beigazolva a ránk oly sokszor tett jelzőket). Elszakad a gyermek, attól a közösségtől ahonnan származik, azzal, hogy bentlakásos megoldást általánosítják a szorványközpontos iskolarendszerben. Egyesek nem veszik észre, hogy a régi csauszista felfogás foganasítódik meg: azaz a gyermeknek a társadalmi rendszerben való nevelése. (az újtípusú egyén... nem ismerős?). A csausiszta rendszerben dívó,  a "család"-nak csak másodlagos szerepet adó elv, - úgy látszik - lassan újra teret hódít...  
Mindezek mellett fennáll az a gyanú, hogy a jelenlegi vezetőik által , az EU megpróbálja visszafogni a tanult emberek számát (nesze neked esélyegyenlőség...), hazánkat pedig továbbra is felvevő piacként tartanák számon...  
Az iskolák fenntartási költségeit eddig is a helyhatósági szinten kezelték, jól-rosszul az már más kérdés. Eddig is sok helyen a gyermekeket kocsikáztatták. Most a iskolák ellátási költsége ugyan kikerülne a községi alapokból, de az utaztatási költség magas volta miatt e költségek csak kevésbé lennének megtakarítva. Nemzetközösségünkből kikerülő diákok száma mindig is kevesebb volt az osztályokban, amiért a régi-új tanügyi törvény elismerte a fennálló helyzetet. Tiz tanulóval is indultak magyarajkú osztályok. Ezek mostanra már nem lesznek "életképesek" és a költségmegtakarítók számára nem is fontos ez a törvénykitétel... Ezáltal nem csak a gyermekek de a tanszemélyzet is veszélybe kerülhet, s a kisiskolák ajtaja ezután zárva lesz. E kisiskolák bezárásával újra tág tere lesz - a már hagyomásnyossá vált - kocsmalátogatásoknak, mert a helyi hatóságoknak nem éri majd meg, hogy karbatartsa a sok esetben közmunkával (egyházi pénzekből) felépített épületeket.  
Nem tudni meg, hogy a miniszteri szinten elhatározott 15.000 tanügyis közalkalmazotti leépítésével, egyáltalán mennyi lesz a költség megtakarítás. Nem csupán egy fajta kényszerhelyzetet alkalmaznak újra a népközösségünk ellen? A fejkóta rendszer  bevezetése, a pénzalapok megtakarítása helyett csak  ezek átrendeződését eredményezheti, hogy az ezzel járó fejetlen megoldásokat ne is emlegessük.
Tudomásul kellene venni, hogy az üressé váló épületeket, ideje lenne visszaszolgáltattni a jogos tulajdonosnak, ne válljanak közprédáva.
Mivel sok közülük egyházi tulajdon volt a helyi templom mellett komoly kulturális központtá kell őket alakítani. Igaz el tudom képzelni, hogy ezekben újra megalakuljanak a magántulajdonú felekezeti esetleg alapítványi iskolák. 

A kolozsvári illetve a Kolozs megyei MPP-nek erre vannak konkrét megoldásai. (Erdélyi Polgár)





2010. január 24., vasárnap

Azé lesz a nemzet, aki többet nemzett

Megjelent a Polgári Élet-ben , 2010. január 19. kedd 16:21
Cigány – magyar párhuzam tegnap és ma

Felneveletlen gyermekeim bájos unszolására lábbeli-vásárlásra szánom rá magam. Ebben a kilátástalan anyagi helyzetben. Kibaktatok azért a nyárádszeredai piacra, hadd lám, mégis milyen fájinabb cipőkből haltak ki mostanában német, holland, francia, avagy más szerencsésebb nemzetek férfiúi. Azoknak a nemzeteknek az utódai, amelyek elkerülték azt a sokoldalúan kifejlett rendszert, amelynek bukását épp ünnepelnénk. Ha végleg letűnt volna…
Ahogy téblábolok a férfiaknak való lábravalók „boxos” rengetegében, egy terebélyes alvázzal megáldott, virágos rokolyás asszonyság erősen megnéz. Rápillantok, aztán várom, vajon mit akarhat tőlem tulajdonképpen? Nagy szájjal elmondja, hogy mi egy-községbeliek vagyunk, és ugyanabban az esztendőben láttuk meg a nyárádmenti napvilágot. Pontosabban: ő a cigány nagyeget, én pedig a székelyt, ama keservest. Miután megakasztom magamnak azt a húsz lejes aszfaltkoptatót, amiből egy módosabb német távozott el az örök, germán vadászmezőkre, úgy vélem, pár percet pazarolhatok rokolyás kortársamra.
Azt látom, hogy pénze több van, mint nekem, ezért ebbe a műfajba nem is mélyedek „belé”, igyekszem más pályára kényszeríteni ellenfelemet, hátha más területen kihangsúlyozhatom fölényemet. Szóba hozom, hogy 2 fiúval és 2 leánykával áldott meg engemet és nejemet a Jóisten. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, elnézek a feje felett. „Nekem 5 gyermekem és 12 unokám van”, ver be erőst mélyen a lábam alatt elterülő, édes, székely anyaföldbe annak a törzsnek a képviselője, amely szebb jövőt ígér szapora népének, nemzetségének. Mely nép egykor keservesen szerezte meg a betevőt.
Van valami eladó?”, ver most is fültövön a zsákos cigányember bekiáltása az utcakapun. A nagybajszú kalapos hajdanában ekképp kereste az ennivalót. Foltos zsákjába gyűjtötte össze a levágott bárányok, juhok bőrét, és azzal kupeckedve próbált a „víz tetején maradni”. Az is megesett, hogy a megdöglött tyúkjainkat, a marhabeleket és az ezekhez hasonló ínyencfalatokat is összeszedte, hogy legyen, mit családja megegyék. Amikor postás édesanyámnak segédkeztem, gyakran betekinthettem ezeknek a szegény cigánycsaládoknak a hajlékaiba.
A Nyárád völgyében létezett egy „difuzor” néven ismert szolgáltatás, amelyik rádiószerűen működött. Nyárádszeredában volt a stúdió, ahonnan az élő és átvett műsorokat sugároztak az adást készítők. Az ősrádió havi bérletét a postahivatalok alkalmazottai kellett behajtsák. Ebben voltam én segítője édesanyámnak. Igen ám, de ezek a barnább bőrűek sohase tudtak fizetni. Mivel rengetegszer kellett elmennem hozzájuk, igencsak alapos betekintést nyertem sanyarú életükbe, nyomorukba. Aztán jött a gengszterváltozás, s hirtelen megpendültek. Félkész házaikat befejezték, s palotákat emeltek portáikra. Egy részük a Jehova Tanúi hitbéli mozgalomba, más részük a szombatos vallásfelekezetbe tagozódott be. Még több „rajkót” termeltek, s távol maradtak a politikától, a véres székszerzéstől.
Ma leginkább a családjaikra figyelnek. Ameddig mi próbálunk bármilyen áron kormányokra gyúródni, vagy minél több magas tisztséget kiharcolni magunknak és a holdudvarunknak, ők szép fészekaljukat gyarapítják. Ameddig mi folyton az autonómia álmát kergetjük és vért izzadunk minden elorzott székely jussunk visszavevéséért, addig ők percről percre, méterről méterre ragadják el, foglalják le tőlünk (maguknak) a nekik járó életteret.
Azért mondom, nekik járó, mert hiszem és vallom, hogy a föld annak jár, aki éppen belakja azt. Nem annak, aki megörökölte, majd trehányul elkótyavetyélte.
A Székelyföldet elfoglalni óhajtók keveset beszélnek, de sokat vállalnak. És cselekednek. Ha ez a cigányasszonyság, aki velem egyszerre rúgta el nemrég az ötvenedik évét, pillanatnyilag 17 utódot hagy maga után, míg én mindössze 4-et, pontosabban: még az egynegyedét se annak, amivel ő büszkélkedhet, akkor mi nincs miről ábrándozzunk.
Amiként kicsi történetemből is látszik, nem csak az a helyzet, hogy ők sokkal több gyermeket nemzenek. Az is reményvesztetté tesz ma minket, hogy ők egy generációval szaporábbak.
Gyúródj hát székely-magyar a kormányra! Kergesd székely-magyar a megváltó autonómiát! Nyomulj! Azt azonban egy percig se feledd: azé lesz a nemzet, aki többet nemzett.
Aki törzsében nem gyarapodik, nem fogja élvezni hatalma gyümölcsét.
Az legfennebb alulról szagolja majd… az autonómiát. (Csíki Sándor)
.
Megjegyzés. A fenti irás sokkal fontosabb lehet annak aki a szorványba él. Hasonló tényfeltáró, kordokumentum a szorványba is készült, csak elhalványodott a politikusaink szemébe! 
Azt már rég tudni, hogy az "egyke" égető probléma, de hogy nemzetközösségi csere lessz az már nem. Ha a hivatalos adatok még nem is mutatják meg, de már köztudott, hogy csendben a roma-közösségek ma holnap túlnövik a magyarajkúakét. 
A többségiek ha nem is mondják titokban örvendenek, hogy "elfogyunk".
Az ezirányú kezdeményezéseket nagyon gondosan körbe-barikádozták, s ha a mi politikusaink nem veszik fel a kesztyűt, a népközösségünk még jobban megcsappan.
Persze akadnak olyan kezdeményezések, amelyek fennmaradtak, lásd a leányanya-otthont vagy a Csép Sándor által elindított egyesületet.   
Csép Sándor - aki a Kolozs megyei MPP elnöke is -, már nagyon rég elinditotta az "Áldás-Népesség" civil szerveződést, amelynek az egyik fontos feladata azon lehetőségek megkeresése, amelyek által a nagy népességcsökkenés  visszafoghatóvá alakulna.
Demográfiai mélypontban leledzik a mai társadalom, de magyarajkú népközösségben tapasztalt negativ szám már aggasztóan magas. Az elhalálozottak száma jóval magasabb mint az újszülöttekké. Igy aztán a cikkíró által felvetett  kép: "Az legfennebb alulról szagolja majd… az autonómiát.",  el kéne gondolkoztassa a szövetségi vezetőket is. Az MPP-nek van több olyan megoldása, amivel el lehet majd indulni.
Az  "Áldás-Népesség" az RMPSZ-vel közösen már el is inditott egy olyan kezdeményezést, amely a fiatalok gondolkodás módját hivatott szélesíteni. 
A kolozsvári MPP üdvözli a RMPSZ-et amiért ezt a kezdeményezést felkarolta! (Erdélyi Polgár)

2010. január 23., szombat

Kolozs megye: 6 igazgatói, 21 aligazgatói posztot kap az RMDSZ

Kolozs megye: 6 igazgatói, 21 aligazgatói posztot kap az RMDSZ


A kolozsvári magyar lakosság számarányának megfelelően részesül a megyei dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeiben az RMDSZ – írja a Szabadság. A PD-L-vel sikerült megállapodni abban, hogy Kolozs megyében 6 igazgatói, 21 aligazgatói és 9 alsóbb szintű posztot kapjon az RMDSZ. (szabadság)

Újabb RMDSZ-es kinevezések a kormányban

Újabb RMDSZ-es tisztségviselők kinevezéséről szóló miniszterelnöki határozatok jelentek meg a Hivatalos Közlöny 0050-es számú, január 21-i, csütörtöki számában. Ennek értelmében Moldován József a Kommunikáció és Információs Társadalom Minisztériumának, Borbély Károly pedig a Gazdasági Minisztérium államtitkára. A miniszterelnök aláírta Tánczos Barna államtitkári kinevezését a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztériumba. Szintén határozat született Nagy Zoltán államtitkári kinevezéséről Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetjébe, ugyanitt Pásztor Gabriella államtanácsosi tisztséget fog betölteni. (rmdsz tájékoztató)
.
Megjegyzés.
Ha nagyon nehezen is, de végre kiderültek a "csendes" tárgyalások után milyen tisztségeket kaphat meg a kolozsvári magyarajkú lakosság. Természetesen értékelhetjük, hogy magyarajkú szakemberek az őket megillető helyre kerülnek.
Mivel a másként gondolkodó magyarajkúak között találni jó szakemebereket, példaértékű lehetne a kolozsvári szövetségi vezetők részéről, ha a helyi MPP-nek felajánlanának egy pár olyan aligazgatói kinevezést, amelyet - ha nem is kimondottan polgári -, de legalább is szimpatizáns tag foglalhatnának el, de ...
A hatalomtól "megfertőzöttek" nem értékelik a saját választóikat sem akkor , hogy várhatnánk el a polgáriak felé megtegyenek ehhez hasonló dolgokat.
Ja, itt az alkalom , hogy a szövetségi alpolgármester betartsa igéretét és adjon egy helységet - a párttörvény értelmében -  az MPP-nek (ha már a PD-L is felajánlotta). Ez nem kerül semmibe csak egy aláirásba, hiszen a kérvény ott csücsül valamelyik iróasztali fiókban...(Erdélyi Polgár)

Az EMNT és MPP üzenetének szintézise: tartsunk szét magyarok – aki bírja, marja?

Választások után sem fogunk unatkozni

Az EMNT és MPP üzenetének szintézise: tartsunk szét magyarok – aki bírja, marja! megjelent: www.brassaizsombor.ro/new/blog.php?lang=1

Az EMNT minap tette közzé kései választási üzenetét. Végül, érezhető nyűgölődéssel, mégis Kelemen Hunor támogatására biztatja híveit. Összefoglalva erről szól a rövid, sommás hír. Azonban az állásfoglalás teljes szövege más üzenetet is hordoz. Persze, ez most kevésbé fontos. A lényeg: Tőkés László ímmel-ámmal, de mégiscsak az RMDSZ mellé áll.
Ami most kevésbé fontos: neheztel amiatt, hogy az RMDSZ nem kereste meg idejében az EMNT-t, ezért amolyan nagy testvéri allűrrel orról, óva int, dorgál. A jelen kontextusában nem igazán van alapja ennek az ex katedra hangnemnek, de ha nemcsak az orrunkig akarunk látni, akkor jelzésértékűnek minősíthetjük. Jelzi: eljön az idő, és nincs távol, amikor lesz hatalmuk, hogy kellő legitimitással lapokat osztogassanak. Nyilván, a napnál is világosabb, hogy erőforrásuk nem Erdélyben van, hanem Magyarországon lesz. Csak ki kell várni a tavaszt.
Erről szól az újraszerveződő EMNT, és ezt támasztja alá a kolozsvári gyűlésen levetített Orbán Viktor -féle üzenet is. Nemsokára mások fogják nyitni-zárni a csapokat, de előtte ki kell építeni egy új vezetékhálózatot. Most csak annyit jegyeznék meg csendesen, hogy fölöttébb elszomorító, hogy mindeddig nem volt indokolt az EMNT újraszervezése, kiépítése, felépítése, átstrukturálása, jogi aláfalazása, stb.
Továbbá, az is felettébb érdekes, hogy ugyanakkor megjelenik egy másik politikai nyilatkozat is, amit az EMNT elnökének testvére ír alá, Tőkés András, mint az MPP alelnöke. Ez egy merőben más üzenetet hordozó nyilatkozat, amelyben azt sugallja a nemrégiben kudarcot vallott radikális párt, hogy az RMDSZ-t nem szabad támogatni, mert egy burkolt asszimilációs politika művelője. Véleménye szerint az RMDSZ-nek egészen obskúrus érdekekből csak a kormányzás fontos, ennek rendeli alá az elnökjelölt állítást is. Sőt, azt is állítja, hogy Klaus Johannis támogatása is, ezt a célt leplezi le – lévén Johannis a megalkuvó, asszimilációt elfogadó szász politizálásnak a fémjele.
Ez a vélemény, ha nem Tőkés András tollából származna, és nem az EMNT állásfoglalásával egy időben került volna nyilvánosságra, figyelmet sem érdemelne, hiszen úgy, ahogy van agyrém és butaság. De, ebben az állásfoglalásban van még valami: egy árnyalt, burkolt célzás, ösztönzés a jelenlegi államelnök támogatására. Valamiért fontos volt a szerzőnek leírni egy olyan mondatot, melyben elmondja, hogy a jelenlegi elnök sem rosszabb, mint a másik két potenciális vetélytársa. Magyarán ez annyit jelent, hogy az MPP virágnyelven Băsescu megválasztására biztatja jelöltjeit. Igaz, adott esetben ez akár meg is cáfolható, hiszen Tőkés András direkt módon nem hivatkozik pártjára, akár úgy is értelmezhető, hogy saját nevében tesz politikai nyilatkozatot.
Érdekes. Tőkés András, minden bizonnyal a testvér iránt elfogultságból, az EP választások idején, saját pártjával is szembeszegülve, teljes mellszélességgel támogatta az RMDSZ lista élén induló Tőkés Lászlót. Most, látszólag vele szembefordulva, ismételten az RMDSZ ellen hangolja táborát. Nehezen hiszem el, hogy az elmúlt néhány hónapban ilyen radikálisan megváltozott volna a testvérek viszonya! Számomra a napnál is világosabb, hogy az MPP arra számít, hogy Băsescu megnyeri a választást, s ezek után ismét számíthat arra, hogy az államelnök segíteni fogja az RMDSZ elleni törekvésüket. Vagyis, az MPP is bukaresti támogatásra épít stratégiát. Emellett, az EMNT Budapest fele fordul, és a leendő FIDESZ kormány támogatására számít, azonban imázsféltő óvatossággal egyelőre nem fordul szembe az RMDSZ-el, hanem eljátssza a nagy testvér szerepét. Víziójuk világos: ellehetetleníteni az RMDSZ-t.
Szóval, a lényeg az, hogy a következő hónapokban sem fogunk unatkozni, hiszen a levegőben már nemcsak a román politikai háború puskapora érzik, hanem a magyar-magyar vetélkedés újabb fordulata borzolja a kedélyeket.
Amúgy, kezdek kételkedni abban, hogy az ominózus székelyföldi Băsescu-Orbán szórólap csakis a PD-L számlájára írható. Amúgy olvasva szövegét, él bennem a gyanúper, hogy megfogalmazója nem egy magyarul tudó román volt, hanem egy vérbeli, valódi székelyföldi magyar.
Úgy vélem, az EMNT és MPP állásfoglalásainak a szintéziséből csak ez az üzenet olvasható ki: tartsunk szét, magyarok – aki bírja, marja!
.
Megjegyzés. Talán furcsa, hogy egy még 2009 novemberében megjelent blog megjegyzésre csak most reagálunk, de azt kell észrevenni, hogy - sajnos - az aktuálisát nem vesztette el s most, hogy a Maros megyében az MPP élén új arcok tüntek fel újra "behallatszik majd mindaz, ami a fentiekben elhangzott" A cikkiróját sok évvel ezelőtt mint egy a szorványban negyedévesként exmissziós lelkészt ismertem meg - igaz nem személyesen csak levelei által mikor is az Erdélyi Gazda laphoz írt leveleit olvastam. Egyszerű, szerény és jót tenni akaróként vált ismerté. Elolvasva  a fenti irományt egy egészen más ember tárul elénk. A régi arc már mást mutatt, mint ahogyan az a  ttp://www.brassaizsombor.ro/new/portre.php -ból kiderül, ahol a "Aki jó bort iszik, ne prédikáljon vizet!" már értéktelen szlogenné alacsonyodik. "Jó pofáskodás" mondanák egyesek , de ... A http://itthon.transindex.ro/?hir=15400 -ban megjelent lemondásáról olvasva egy gerinces, igazságot szeretőként lelkészt ismerni fel. Amikor aztán újra hallottunk róla már megint a Maros megyei ügyvezetőség első alelnöke. Ebben a minőségében írja meg a fentieket. Jobbra-balra csapja kardját, kritizálva úgy az MPP-t mint a EMNT-t is. Sőt még a Tőkés testvéreknek is kioszt a lapokból. 
Szerinte az, hogy szinte mindenki, aki számit a szövetségiek ellen fordul nem helyes irány és ez széthuzást eredményezi.  A "Víziójuk világos: ellehetetleníteni az RMDSZ-t" kijelentéssel pedig csak azt bizonyítja, hogy elkezdődni látszik a szövetségiek lefelé csúszása, mert elvesztette a távoli céljait. A rövid távon elérhető célokra koncentrálva eltávolodni látszik a választó polgárjaitól! Ideológia szinten egy "mumus"-ra, vélt ellenségre mutogat, lásd az utolsó mondatban megfogalmazottakra: "Úgy vélem, az EMNT és MPP állásfoglalásainak a szintéziséből csak ez az üzenet olvasható ki: tartsunk szét, magyarok – aki bírja, marja!"  Vajon ?
Ha, ezeket egy világi úr szolná meglehetne érteni, de egy nemrég még palástot viselőt már nem! Arról nem is beszélve, hogy egy szintén palástot viselőt is megtámad...
A nemrég még testvériségre, felebarátságra, bűnbocsánatra intőtől ezeket nem lehet elfogadni. A "nagyobbik testvér" képviselőjeként, mindenképpen arra kellen törekednie, hogy odanyújtsa a jobbját, semmiképpen sem az utálatot, a lenézést, a ellenségeskedést mutogassa lépten-nyomon...
A szövetségi elnök példája nem lehet mértékadó, mert az, - annak ellenére, hogy elveszítette a választói bizalmát - továbbra is fennt akar maradni...
A pozitiv példa hathatós ugyan, a baj inkább az, hogy a negativval csak a népközösségünk ellen teszünk. Amikor a szövetségiek az MPP-nek "betartanak" csak a népközösség azon részét tartják távol, akik amúgy sem adnák rájuk a voksukat. A "távolmaradók" pedig újabb okokokat találhatnak a távolmaradásukra. 
Tankönyvekben olvasható a politikai ellenzékre szükség van (főleg a mostani) demokráciában! Ezért nem érteni a "bzs"-ként gondolkodókat, hiszen nem lenne szabad összekeverni a politikai ellenzéket a másként gondolkodókkal: "a másik ember is ember"- tiszteljük az álláspontját. A jobb és baloldal pedig létezésükben tudják kiegésziteni egymást.  
A cikkiró pedig azt is kéne tudja, hogy az ember gyarlóként éli le életét, van aki tudja, van aki csak elfelejti. Az "szintézis"-ének pedig nem az általa megfogalmazott széthúzás a végkicsengése, hanem az, hogy az EMEF a szövetségiek fölé fog helyezkedni, pontosan a cikkíró által emlitett Fidesz-EMNT vezetői közti jókapcsolatok illetve pénzforrások miatt! Ezért aztán csak bírja jobban, akinek jól szervezet egész országra kiterjedő "élő" hálozata illetve, akinek a másországbeli gazdag barátja van.
A EMNT ezidáig még mindig( 5 év távlatában is) a "helyes út" keresésében leledzik, hiszen a szervezet bejegyzése még folyamatban van.
Ezen a helyzeten csak a jobboldali erők megerősödése javíthat. A szavazók ezután be kell majd lássák, hogy az eddigi "reprezentáció" nem mindig közérdekeket szolgáltak. Az MPP által szorgalmazott keresztény-demokrácia javíthat sorsukon.
Azt is látni kell, hogy a szövetségiek már el kezdték a saját kampányukat. Itt hivatkozhatunk arra a pénz-alap hajszára, ami a szövetségiek országos illetve helyi vezetében való szereplésért vivott harc eredményeként megmutatkozik. Tudvalevő, hogy a szövetségiek is követik mások példáját: a kinevezettek a fizetésük egy hányadát a saját pártjuk kasszájába viszik-teszik vissza.  
Végezetűl csak annyit, hogy a BZs is be kell lássa, hogy az MPP által támogatott elnök lett újraválasztva! Ez azt is jelenti, hogy a jó tanácsok jöhetnek - egy másik - a jobb oldalról is! (Erdélyi Polgár)    

Tisztújítás a Maros megyei MPP-nél

Az új elnök: László György

Múlt hét végén a Magyar Polgári Párt Maros megyei szervezete rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést tartott, amelyen két évre választottak megyei elnökséget. László György lett az új elnök, Vass Imre az alelnök, a szervezési kérdésekért felelős ügyvezeto elnök pedig Bartha Jenő. A megválasztott elnök a szervezetépítést jelölte meg fő céljául.
László György maroskeresztúri MPP-s önkormányzati képviselő, Berekméri Sándorral szállt versenybe a pártelnöki tisztségért, Tőkés András korábbi elnök és Márton Zoltán alelnök lemondását követően. A rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésre egy évvel korábban sort kellett keríteni. László Györgyöt 37 szavazattal választották meg 24 ellenében, 1 szavazat érvénytelen volt. Berekméri Sándor egyszerű MPP-tag maradt.
A 30 éves maroskeresztúri önkormányzati képviselő (civilben vállalkozó) a Népújságnak elmondta, fő célja a pártépítés. „Egyrészt ott vannak a bejegyzett, de nem működő szervezetek, amelyeket fel kell élénkítenünk, és célom újabb szervezetek létrehozása. Meg kell találnunk az alternatívákat az RMDSZ politikájával szemben, tettekkel, jó politizálással kell ezt hitelessé tennünk. A tanácsosainknak szakmai – elsősorban jogi – háttértámogatást kell nyújtanunk, hiszen nincs közöttük jogász végzettségű. A pártokkal, civil szervezetekkel, közintézményekkel is együttműködünk, az RMDSZ-szel is egyeztetni szeretnénk és együtt fellépni bizonyos, a magyar közösség számára fontos ügyekben. Nem az a célunk, hogy mindenben akadályt gördítsünk az RMDSZ elé. És természetesen az elkövetkező két és fél évben készülünk az önkormányzati választásokra is, ezért fontos, hogy hitelesek legyünk, alternatívát mutassunk fel” – nyilatkozta az új elnök.
A küldöttgyűlésen újraválasztották az alapszabályzat-értelmező, etikai és kofliktuskezelő bizottság, a pénzügyi és vagyonkezelő bizottság tagjait.(Népújság)

A Kolozs megyei illetve a kolozsvári elnökség gratulál és eredményekben gazdag tevékenységet kiván a Maros megyei új elnökségnek. A két megye nagyon sok adottságban és lehetőségben egyforma lévén, a jó szomszédi kapcsolatok kiszélesítését illetve a közös tevékenységek bővítését szorgalmazzuk. (Erdélyi Polgár)

2010. január 16., szombat

Csupa csapás az élet – Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez...


Megjelent az Erdélyi Ma [ 2010. január 11., 10:46]


Bákóban annyira mentünk volt, hogy meg kellett alakuljon a felsőfokú iskola es. S a tanyittókiképző. Közben tavasszal majdnem készen volt, hogy az ősszel induljon. Nyár közepén csak azt kezdék sunyolni (sugdosni), hogy országot országban nem lehet építeni, s akkor evvel a jelszóval többet nem volt, amit csinálni.
Hanem az ötvenes években s az ötvenegyesben, amikor én Bákóban voltam, annyira voltunk mi, csángók, hogy május elsején felvonultunk, s lozinkáink (jelszavas tábláink) voltak három-négy, hogy éljen május elseje, s mások.
Na most eljött ez az új világ, ez a nyolcvankilenc után való. Most a magyarság egy kicsit esent (ismét) megindult, de a nép elrományosodott. Met Ceausescu idejében a fiatalság felfutott a városokra, s akkor rományul kezdtek beszélleni, a kicsiket kezdték tanyíttani rományul, és mikor a falura visszajőnek, az, amelyik innét kiment, még beszél magyarul, de amelyik ott maradt, az rományul beszél, mert a szomszédja es így szól hezza
Akkor erősödjünk meg. A Magyar Népi Szövetség, na, hogy híjják most? Udemere. (RMDSZ) Többet úgy nem ment. Nem értük el azt a fokot, amit én elértem 1951-ben. Úgyhogy most ezek a vezetőségek irigyebbek. A rományok. Nem es tudunk haladni eléfelé. A tegnapelőtt este hallottam, még azt es hangsúlyozták, amikor az egyik felkőt (felállt) ott a parlamentben, hogy a csángó gyermekeknek mennyit fizet Magyarország, hogy az országot magyarosítsák el? Még oda es felért ez a hangsúly, hogy csángó gyermekek es vannak magyar iskolákban. S akkor láttam meg, hogy az irigység megvan.
Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez. Nehez, hogy bár odaérjünk, ahol voltunk ötvenkettőben.
Ez lett volna az első esetem, amelyiket játszottam politikai téren, mert ez politika.
Na, a mostani időszakról beszéljek egy keveset. Az iskolák hogy mennek? Az iskolák azóta, hogy a Magyar Népi Szövetség megszűnt volt ötvennégyben, Lészpeden, mert ez volt az utolsó. Többet aztán nem alakult. De közben aztán nyolcvankilenc után esent (ismét) akartak magyar iskolát. Kezdték adni a gyermekeket Csíkszeredába. Négy-öt gyermeket minden évben s leánykákat. Hogy ott járják a hetet s a nyolcat. Közben aztán vannak, akik elébb léptek... Sylvester Lajos
.
Szerk megj. A fenti cikk szerzője egy "csángó" szájába adta ugyan mondanivalóját, de ez a lényegen nem változtat: A mostani szövetségi vezetők munkájával sok esetben nem lehet egyetérteni. A "jó politikusi húzások" csak magán-, és kevésbé közösségi érdeket szolgálnak. Sok esetben ezek mentén haladnak és a közösséginek nevezett érdek csak lepel. A magánérdek sok esetben fontosabbnak tűnik...
A cikkíró megállítja a "csángó" eszmefuttatását az iskolaproblémánál... Nem éppen érdektelen meggondolásból: A nehéz anyagi helyzet palástja alatt a kormányonlevők,- így a szövetségiek is - most akarják bevezetettni az "iskolatömbösitést"vagy, aminek még nevezik ... Megvalósítani azt  rég dédelgetett "szorványiskola-projektet", azért, hogy "rentábilis"(?!?) legyen az oktatás. Több faluból egyhelyre kell összpontosítani(?!?) a tanítást...
15.000 közalkamazottal kell csökkenteni a oktatásban résztvevők számát.
Ennyivel kellene leépíteni a tanszemélyzetet!!! Erre kitalálták (ejsze gyurcsányiaktól vették kölcsön...) a fejkóta-rendszert. Persze meglehet, hogy csak eurónormára való visszautalásból.
Ahhoz, hogy egy iskola megmaradhasson meghatározott számú (állítólag 400) tanulója kellene legyen. Igaz a magyariskolák esetében ez a szám valamivel kevesebb (csak 300), de akkor is - ez a rendelkezés - a tanári-tanítói állások tömkelegét szűnteti majd meg. Arról nem is beszélve, hogy a vidéken élők zöme, már azon gondolkodik, hogy nem adja iskolába gyerekét, mert még pénze sem lesz...
A kormányon levőknek jó, de Nekünk is jó? No és a gyerekeknek jó lesz -e?
Kinek kedvez télen-nyáron kocsikáztatni  a tanulmányi eredményekben amúgy is lemaradó vidéki kisiskolásokat? Vidéki oktatás nívóját hogyan növeli meg az ilyen szeretlen, - minden didaktikai előirást nélkülöző - megoldás? Vajon a kormányon levő szövetségiek felmérték-e hogy hány magyarajkú tanár-tanító kell majd otthagyja az állását ? (Ilyenkor hol van a M.Ped.Szöv.? Vagy csak arról van szó, hogy az "ernyő-szervezet" nem hagyja megszólalni őket? )
Magyarországon az ez a fajta "megoldás" olyan sok problémát okozott, hogy az újra felkerülő Fidesz-es kormányalakítók komolyan gondolkoznak egy teljesen más típusú rendszer felállításán.
Mindezek tudatában, az már előre látható, hogy mennyibe fog kerül a "Szorvány"-nak ezen intézkedések bevezetése! Sokan - eddig is - "átadták"  a többségiek osztályába a gyerekeket, egyrészt mert akkor nagyobb az érvényesülési lehetőség, vagy mert az élet nehézségei, anyagiak hiánya erre kényszeritették!
Ezzel a rendelkezéssel az elgyökértelenedés mértéke, még jobban megnövekszik! Ezután olyan nagy méretűvé nőhet majd az "átállás", hogy még a szövetségiek is nyugodtan elbúcsúzhatnak majd a elkövetkező parlamenti jelenlétektől! Kevés olyan magyarajkú lesz, aki megtudja majd tartani a nép-közösségi szellemét. Elindulni látszik az romák által olyan nagyon áhított "integráció". (Ma holnap nekünk se kell majd a szegregáció, mert ha a "szorvány" megszűnik és akkor a székely magyéket "elzárni" csak idő kérdése...)
Egy fajta alternatívának számítható az erdélyszinten az iskoláknak a felekezetekhez való "átcsoportosítása", hiszen a kisiskolások zömét a faluban levő hittan-termekben is lehet tanítani. Ezek költségét a falu maga is ki tudja állni, ha az adók - arányosan - helyben maradnának.
Ez egy olyan lehetőség, amelyen Mindenki-ek el kellene gondolkoznia! (Erdélyi Polgár)

2010. január 15., péntek

Román siker, hazai gond!

Biztosunk az unióban

Szabadság - 2010. január 15.

Évente 50 millió brüsszeli euró felett rendelkezik Románia, ha minden jól megy, öt éven át. Ez a látszata annak a sokat lobbizott brüsszeli döntésnek, amely végül mégis igazán váratlan sikerként érte Bukarestet: román lett a mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos. A valóság kicsit másképp fest: Románia nagyot nyerhet ugyan, de akár hatalmasat bukhat ezzel a fantasztikus uniós diadallal.

A legnagyobb költségvetéssel rendelkező európai uniós ágazatként a mezőgazdaság ugyanis talán az egyetlen, ahol valóban létezik közös európai elképzelés, közös uniós politika, bár egységes álláspont természetesen itt sem lehetséges. A pénz rengeteg, a felelősség óriási és igencsak kiterjedt, a hatások azonnaliak és szinte mindenkit érintenek, a szereplők reakcióideje igen gyors a mezőgazdaságban. Itt nem sok helye van a filozófiának, és idő nincs a cselekvés látszatát kelteni hivatott diplomatalátogatásokra, mint a 2007-ben Romániának létrehozott többnyelvűségi biztosi poszt esetében. Itt nem hangzatos véleményekre, hanem konkrétumokra van szükség, vagy azonnal ott sorakoznak a traktoros gazdák Brüsszel utcáin. De nemcsak a választópolgárok elégedettsége vagy elégedetlensége a tét: Európa a legnagyobb élelmiszerexportáló, ugyanakkor a legnagyobb élelmiszerimportáló is, gondosan kell tehát ügyelni a szerződéseket szabályozó nemzetközi kapcsolatokra, az annyira kényes piaci egyensúlyra, bölcsen kell manőverezni az állami támogatásokkal is. A mezőgazdaságot a gazdasági válság is sújtja, az időjárás is érzékenyen érinti. Ráadásul az is gond, ha túl sok tejet termelünk, az is gond, ha túl keveset, és a banántól a borig ez minden termék esetében érvényes. A mindennapos problémákon túl 2010-ben esedékes a közös európai agrárpolitika reformjának véglegesítése, a tárgyalások legalábbis érdekesnek ígérkeznek, hiszen a tagállamok álláspontja esetenként homlokegyenest ellenkezik. Cioloş persze nem lesz egyedül, szakemberek teljes hada áll mögötte, ám minden szem felé fordul, az ostor rajta csattan, alaposan fel kell hát kötni azt a bizonyos biztosi nadrágot.
A leköszönő mezőgazdasági biztos, a dán Mariann Fischer Boel sokszor hangsúlyozta a szövetkezeti gazdálkodás, a társulás szükségességét. Bár Romániában is gyakran hangoztatták a társulásnak, mint egyetlen túlélési, fejlődési lehetőség szükségességét, a szövetkezeti társulásos gazdálkodás gondolatától idehaza még mindig idegenkednek. Erre jelenthet gyógyírt Dacian Cioloş. Ha sikerül hitelessé tennie magát Európában és idehaza, akkor talán ragadósabb lesz a nyugati jó példa, a bevált gyakorlat nemcsak a gazdák körében jelenthet mentalitásváltást, de az országvezetők is megtanulnak négy éves mandátumnál hosszabb időben gondolkodni a mezőgazdaságban.
Az eurokraták már a román lobbizás során sem rejtették véka alá bizalmatlanságukat – miért éppen egy olyan, a korrupciós listán megszégyenítően előkelő helyen szereplő ország adja a mezőgazdasági biztost, amelynek a mezőgazdasága meglehetősen elmaradott, ráadásul a maga háza táján képtelen megfelelően kezelni a 2013-ig rendelkezésére álló mezőgazdasági támogatási összegeket? Nagyon sok veszíteni valója nincs hát Romániának ezzel a biztossággal. Legfeljebb legyintenek majd: mi előre megmondtuk… – és örökre beskatulyáznak (Kerekes Edith Jutka)
.
Megjegyzés: A fenti cikkben Kerekes Edit rátapint a lényegre. Mi viszont nem annyira sikert látunk a Kolozs megyéből származó Dacian Cioloş EU-biztossá való megválasztásában. Inkább gondok tömkelegét látjuk, mert hazai viszonylatban az a "rengeteg"-nek látszó pénz sem lesz majd elég, amennyiben a hazai szakemberek ezután sem jutnak szóhoz. A politikának nincs mit keresni a mezőgazdaságban. A Föld-nek nincs politikai hovatartozása!
Ami pedig a mezőgazdasági szövetkezetési mozgalmat illeti szerintünk semmi sincs elveszve, mert a régi idők példája - a Hangya Szövetkezet - a legnehezebb időkben is bizonyított, lásd a 30-as évek krizisét vagy a királyi diktaturát.
A probléma nem a Dacian Cioloş biztosi kinevezéséből adódik, hanem a mindenkori kormányok hanyag mezőgazdasági stratégia hiányának. Az eddigi vezetők fő célja a nagy "latifundum"-mokká alakult déli területek tulajdonosainak a meggazdagitása, illetve a felaprózott erdélyi kisterületen gazdálkodók leszegényitése volt. Már a 18-as törvénybe is belopták az akkori FSN-s vezetők azt a kitételt, hogy ha egy földtulajdonos egymást követő három évig földjét nem műveli meg, akkor a kormány visszaveheti a területet! Aztán következett a törvény helyi feltételnek minden valóságtól mentes végrehajtása. A többéves huzavona után pedig a tulajdonjog nagyapáról - unokára való  magas átruházási adójának a kiróvása.
Jó esetben a földek alig 30-40 % van az igazi tulajdonos nevével a telekkönyvekbe bejegyezve.
A gazdákat törmörítő egyesületek, gazdakörök gyengének mutatkoztak, csak alig érezhetően tudták a régi Hangya eszméit átvenni-továbbadni.
Továbbvinni pedig semmiképpen sem akarták - egyféle: "éljünk fel mindent" sikerült elterjeszteni!
Dacian Cioloş megválasztásában inkább azt kellene észrevennünk, hogy Európa számára országunk még mindig "PIAC"-nak számít. Olyan államnak látszunk, amely nem védi meg a hazai termelőit, és olyan lakók vagyunk, akik nem a hazai terméket vásároljuk meg!
Erre a PIAC-ra pedig mindenki csak minőségen aluli árut hoz, mert itt azt is megveszik! Persze olyan áron, amilyent más országban csak minőségi kapható.
A reklámok zöme hamis, nem valósághű. A vásárlók zöme pedig nem volt felkészítve a feltételezett "árú-bőségre"
Igy mára már odajutottunk, hogy a hazai termények ára jóval a külföldiek felett van, ezzel is megtetézve a mezőgazdasági termelésre nehezedő nyomást.
Fontos lenne gyorsan egy egész nemzetre kiterjedő mezőgazdasági stratégiának a kialakitása, most, amikor romániai a EU-biztos! (Erdélyi Polgár)

2010. január 14., csütörtök

Új nóta

Néha jól esik szembemenni az árral: miközben mindenki a recesszióról, s az ezzel járó kényszerű karcsúsító intézkedésekről beszél, mi örömmel jelenthetjük be: az ötéves Polgári Élet megújult, húsz oldalasra bővült, új köntöst kapott. Az olvasóbarátabb formátum új tartalmakkal, új rovatokkal gazdagodott, ugyanakkor megőriztük azt, ami a miénk: a jobboldaliságot, a nemzeti elkötelezettséget, a polgáriságot. Öt év után kellett ez a vérfrissítés, amellyel ugyanakkor azt is jelezni akarjuk: itt vagyunk, kérem szépen, s már nemcsak kopogtatunk, hanem döngetünk is – ha úgy szükség –, mondván, mint Virág elvtárs: Ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat… Szükség van erre a pofázásra, mert társadalmunk még mindig tele van félelemmel. Hozzánk is begyűrűzött magyarságunk vállalásának szégyene, a véleménynyilvánítástól való rettegés, a bólogatójánoskodás.
Ne féljetek! – üzenjük hát eme külcsínileg megújult Polgári Élet-tel is, azt remélve, hogy példánk, létezésünk erőt ad a székelyföldi polgároknak. Ugyanakkor nem akarunk abba a hibába esni, hogy túlbecsüljük erőnket, szerepünket.
Gyönge fegyver a szózat és igazság, mondhatnánk, Jónás prófétát parafrazálva, mint ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy a nyomtatott sajtó szerepe csökkenőben van.
De úgy látjuk, az erdélyi magyar társadalom még nem „beérkezett”, megállapodott társadalom, még vajúdó korszakában van.
Amíg e vajúdás tart, nekünk mindenképp itt kell lenni, s dolgozni maximális erőbedobással. Mert nem mindegy, hogy milyen lesz ama nagy gyerek, s mi lesz a neve. Nem mindegy, hová, s mivé leszünk…Zsidó Ferenc(Polgári Élet)
.
A Kolozs megyei MPP-, a kolozsvári MPP vezetősége, és az Erdélyi Polgár szerkesztősége ezúton is kiván még sok-sok születésnapot a Polgári Élet-nek és jó munkát a szerkesztőségnek!!!

2010. január 10., vasárnap

Sajtóhírek

Tőkés: Az EMNT nem tud egyetérteni azzal, ahogy ma az RMDSZ politizál
(2010. január 09., 10:09 )Forrás: dunatv.hu

Sokmindenben nem értettek egyet a felek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi ülésén, amelyen egyebek mellett az RMDSZ kormányzati részvételéről, az erdélyi magyar összefogás jelenéről és jövőjéről, illetve az EMEF működésének folytatásáról tárgyaltak Marosvásárhelyen – derül ki a Népújság mai lapszámából. Míg Markó Béla szerint az RMDSZ és az EMNT együtt tudnak dolgozni az elkövetkező időszakban, addig Tőkés László szerint a magyar összefogás veszélybe került.
A marosvásárhelyi napilap szerint az RMDSZ elnöke arról számolt be, hogy a tanácskozáson elsősorban kölcsönös tájékoztatásra került sor, amelyen a szövetség képviselői a kormányzati szerepvállalás körülményeiről és feltételeiről számoltak be. Megbeszélték az államtitkári tisztségek, prefektusi, alprefektusi funkciók helyzetét, szóltak a dekoncentrált intézményekben elfoglalt helyekről és arról is tárgyaltak, hogy a jövőben hogyan, mi módon fognak együttműködni.
Markó Béla nem tagadta, hogy vannak véleménykülönbségek az RMDSZ és az EMNT között a kormányzati szerepvállalást illetően, de abban egyetértettek, hogy keresni kell az együttműködés útjait – írja a Népújság. Az RMDSZ elnöke szerint munkacsoportokban együtt dolgoznak az elkövetkező időszakban, és közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reformról, decentralizációs problémákról és más fontos, a magyarságot érintő kérdésekről. Tőkés László azt mondta, hogy az RMDSZ kormányba lépése óta nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal, írja a lap. „Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került” – jelentette ki az EMNT elnöke. Mint mondta, jól indultak az EP-választásokon, folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendezték a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtak működni a szövetséggel, de most, hogy az RMDSZ úgy alakította a politikáját, hogy azzal az EMNT nem tud egyetérteni, problematikussá vált az együttműködés, az összefogás folytatása. Az EMNT-t az általánoson túl nemzetpolitikai meggondolások irányítják. „Nekünk nem az a fontos, hogy György Ervin legyen a prefektus Kovászna megyében, hanem az, hogy ne tegye kifogás tárgyává az egyes települési önkormányzatok által hozott autonómiahatározatokat. Nekünk nem az a fontos, hogy Vaslui megyében legyen magyar prefektus, vagy hogy legyen magyar kulturális miniszter, hanem az, hogy az egyházi ügyeket is az a kulturális miniszter irányítsa. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy Paşcan prefektus úr a szóvivője volt Dorin Floreának, és tudjuk, hogy az utóbbi húsz évben Marosvásárhely etnikai arányainak a megváltoztatásában milyen sikert ért el a Vatra Românească, a fekete március vérengzései vagy a Dorin Florea vezette önkormányzat” – nyilatkozta Tőkés László. ( A Népújság nyomán)
.
Ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum

"A nézetkülönbségek ellenére is folytatni kell a párbeszédet az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között a romániai magyarság helyzetének javítása és a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében" – mondta Markó Béla és Tőkés László az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi marosvásárhelyi ülését követően.
Az RMDSZ és az EMNT által tavaly februárban életre hívott testület keretében folytatott tanácskozás után Markó kifejtette: "a legnagyobb véleménykülönbségek a kormányzati szerepvállalás kérdésében bontakoztak ki." Tőkés úgy fogalmazott: "nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kíván a szervezetnek, hogy megvalósíthassa közösségi célkitűzéseit".
Markó közölte: "folytatódik a munka a két szervezet által létrehozott munkacsoportokban, többek között közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kérdéséről és a decentralizációs problémákról is". Mint mondta, a találkozó azért is időszerű volt, mivel a legutóbbi megbeszélés óta az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt és kormányprogramot dolgozott ki a PD-L-vel. Ennek megfelelően, a tanácskozáson kölcsönös tájékoztatásra került sor, amelynek során a szövetség képviselői ismertették a kormányprogramnak az RMDSZ és a magyarság szempontjából fontos pontjait. Arról is tájékoztatták a partnereket, hogy a kormányzati intézményekben milyen helyet, milyen súlyt foglal el az RMDSZ államtitkári, prefektusi, alprefektusi szinten, valamint a dekoncentrált intézményekben, és tárgyaltak arról is, hogy a jövőben mi módon kívánnak együttműködni.
A magyar összefogás, mint politikai program, jól működött az EP-választások alkalmával, a politikai cselekvés a közös célok érdekében eredményes volt. A következő hónapokban azonban az együttműködés már nem volt zökkenőmentes, a székelyföldi nagygyűlés előkészületei alkalmával világosan megmutatkoztak a korlátok, azok a kompromisszumok, amelyeket egy ilyen közös cselekvés megkövetel. Végül a kölcsönös konzultáció szintjére süllyedt az RMDSZ és az EMEF viszonya, hiszen a fontos politikai döntéseket, mint az elnökjelölt-állítás, az államfőválasztás, a kormányzati szerepvállalás nem közös álláspont alapján hozta meg a szövetség, hanem saját pártérdekei szerint. Ez szerintünk aggasztó, veszélybe sodorja az összefogás politikai programját”, értékelte a találkozót lapunk megkeresésére Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke.
Az EMNT alelnöke szerint eredménynek könyvelhető el, hogy sikerült megegyezni: a kisebbségek jogállásáról szóló törvényről közösen felvállalható álláspontot kell kialakítani, amit az RMDSZ képviselőinek érvényesíteniük kell a parlamenti vita során. A résztvevők egyetértettek abban is: ki kell használni a lehetőséget egy olyan új tanügyi törvény előterjesztésére, ami közelebb áll a magyar közösség igényeihez, nagyobb lépéseket jelent a magyar oktatási autonómia felé. Toró eredménynek tartja, hogy sikerült közös szervezőcsoport létrehozásáról dönteni, amelynek feladata a márciusi önkormányzati nagygyűlés előkészítése. Felmerült a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) kérdése is, amelynek – az RMDSZ vállalásai értelmében – január 16-ig meg kellett volna alakulnia. A jelenlévők abban maradtak: mindkét fél átgondolja még a KAT-tal kapcsolatos feladatokat.
Lapunk kérdésére Toró kifejtette: az említett egyezségek ellenére vegyes érzelmekkel távozott az EMEF üléséről, hiszen semmilyen garanciát nem kaptak az RMDSZ-től arra, hogy a konzultációból összefogás, közös cselekvés lesz. »Próbáltuk elmagyarázni az RMDSZ-es kollégáknak azt is, hogy a kormányzati szerepvállalás a politikai eszköztárnak csupán egy része, ez nem segíti túlságosan az autonómia ügyét. Az jelentené számunkra az összefogást, ha az eszközök sokféleségét valamilyen módon összehangolva együtt próbálnánk a közös cél felé haladni«, vélekedett az EMNT alelnöke.(Szabadság, jan 09)
.
K Ö Z L E M É NY
A magyar összefogás közös célokért való összehangolt cselekvést jelent– az EMNT bővített elnökségi ülésének határozatai
Szombaton, 2010. január 9-én Marosvásárhelyen tartotta idei első – bővített – ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége.
Az Elnökség meghallgatta az EMNT küldöttségének beszámolóját az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) január 8-i tanácskozásáról, értékelte az EMEF működését és vitát folyatott a 2008 tavaszán elkezdett Erdélyi Magyar Összefogás politikájának hatékonyságáról. Ezzel kapcsolatban az Elnökség álláspontja a következő:
- Az Összefogás egyeztetett és összehangolt politikai cselekvést feltételez közösen vallott célok érdekében. Ebben az értelemben a Magyar Összefogás politikai programja eredményes volt a 2009-es EP-választásokon és elfogadhatóan működött a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen nyilvánosságra hozott Székely Memorandum kidolgozása során.A továbbiakban az RMDSZ a magyar államelnökjelölt kiválasztásánál, majd az államelnök-választással, illetve a kormánykoalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos összes döntését kizárólag pártpolitikai szempontok szerint hozta meg, letérve ezzel a Magyar Összefogás nemzetpolitikai távlatosságú útjáról.
- Az EMEF létrehozása fontos eredménye a múlt évi együttműködésnek, és ha az ennek keretében kialakított megegyezés közös politikai cselekvéshez is vezet, az EMEF valóban műhelye marad az Összefogásnak. Ennek hiányában azonban csupán a kölcsönös tájékoztatás színtere marad, amely fontos ugyan, de nem jelen összefogást. Az elmúlt hónapok történései és az EMEF legutóbbi ülésén elhangzottak azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői a Magyar Összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni.
- Mindezek alapján az Elnökség a következő határozatokat hozza:·Folytatja munkáját az EMEF keretében, további erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy az EMEF ne csupán a kölcsönös tájékoztatás kerete legyen, hanem ezen túl, az összehangolt cselekvést jelentő összefogásé is, hiszen közösségként való megmaradásunk garanciáját, a különböző közösségi autonómia-formák megvalósítását csak magyar összefogással érhetjük el.·
- Felhatalmazza küldötteit, hogy az EMEF soron következő februári ülésén ismételten tegyék világossá tárgyalópartnereiknek azokat az elveket és célokat, amelynek mentén az EMNT a Magyar Összefogás politikai programját elképzeli:
o a demokratikus rendszerváltás folytatása – a kisebbségpolitikában iso a kulturális autonómia közjogi kereteinek törvény általi szavatolásao alkotmányos és közigazgatási reform – a decentralizáció, szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvei alapján és ennek keretében az autonóm közigazgatási formák, kiemelten a Székelyföld sajátos jogállásának biztosítása
o oktatási autonómia – ennek keretében állami finanszírozású magyar egyetemo anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státusának kivívásao az erdélyi magyar közszolgálati média továbbfejlesztése, önálló televízió csatorna létrehozása
o egységes és méltányos erdélyi magyar támogatáspolitika kialakítása
Az EMNT számára tehát a Magyar Összefogás ezen célok érdekében jelent közösen egyeztetett cselekvést a rendelkezésünkre álló összes demokratikus – kormányzati, önkormányzati, külpolitikai, civil-politikai és mozgalmi – eszköz összehangolt felhasználásával.·
Szükségesnek tartja az együttműködés és az összefogás kiszélesítését az erdélyi magyar közélet többi szereplőjével is, ennek érdekében további egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Magyar Polgári Párttal (MPP), első szakaszban ezek megyei-széki szerveződéseivel. Ugyanakkor szorosabbra fogja együttműködését eddigi partnereivel, a Magyar Ifjúsági Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Ifjakkal és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével.·
A továbblépés elengedhetetlen feltételének tekinti azt, hogy az RMDSZ és az MPP választott önkormányzati tisztségviselői kézjegyükkel ellássák a Csíkszeredában, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott Székely Memorandumot.·
Kezdeményezi a márciusi – második – székelyföldi önkormányzati nagygyűlés közös szervezőbizottságának mielőbbi létrehozását az összes érdekelt politikai szereplő bevonásával·
Felszólítja az EMEF eddig megalakult szakbizottságait, hogy haladéktalanul kezdjék el vagy folytassák a munkát saját szakterületükön. Kiemelten fontos és időszerű az autonómia-bizottságban kialakítandó, közösen támogatható álláspont – a kormányprogramban is szereplő – a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezet oly módon történő módosítására, hogy az megteremtse a kulturális autonómia közjogi kereteit.
Az Elnökség további határozatai:·
- Az ülésen meghívottként résztvevő Dávid László, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorának előterjesztése alapján, prioritásként határozza meg egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia megalkotását és megbízza az EMNT oktatási szakbizottságát ennek kidolgozásával. Az oktatási bizottság további kiemelt feladata az új oktatási törvénytervezettel kapcsolatos magyar álláspont kialakítása és a tervezet közvitájában való cselekvő részvétel.·
- Az EMNT újjáalakuló ülésének határozatai értelmében, megbízza a kolozsvári központi iroda keretében létrehozott szervezési igazgatóságot az egész Erdélyre kiterjedő átfogó szervezeti háló kiépítésének koordinálásával, illetve a szakbizottságokban zajló munka összehangolásával.·
- Külön határozatban üdvözli az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítással és a közelmúlt-kutatással megbízott kutatócsoportjai, illetve bizottságai Szakmai Egyeztető Fóruma létrehozásának szándékát.(Erdély Ma)
.
Megjegyzés : Több lapot olvasva ugyan azzal a hirrel kapcsolatosan jól lehetett látni, hogy a lapok egyrésze nem azt írta meg , ami lényegében elhangzott, Ennek ellenére a magyar vezetőink mélyebben elgondolkozhattak a magyar médiákban megjelent kijelentéseken. Ez legjobban a EMNT közleményében megjelentek alapján látható: "Az EMNT számára tehát a Magyar Összefogás ezen célok érdekében jelent közösen egyeztetett cselekvést a rendelkezésünkre álló összes demokratikus – kormányzati, önkormányzati, külpolitikai, civil-politikai és mozgalmi – eszköz összehangolt felhasználásával"
Ugyancsak itt jelenik meg az a mondat is, ami fontos lehet: "Szükségesnek tartja az együttműködés és az összefogás kiszélesítését az erdélyi magyar közélet többi szereplőjével is, ennek érdekében további egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Magyar Polgári Párttal (MPP), első szakaszban ezek megyei-széki szerveződéseivel"
Nem tudni, hogy végül is mi volt az , ami elgondolkoztatta a szövetségiek vezetőit mert a "hozzájuk hű" lapokban már kész ténynek lehetett elkönyvelni a kiegyezés tényét. A szövetségi elnök gyorsan lereagálta az "Erdély Ma"- ban megjelent Tőkés kijelentést és azonnal rászólt a szövetségi kiskatonáknak, hogy "jobbra át" , mert csak igy lessz majd (magyarországi) pénz... A szövetségi elnök újfennt "le kellett nyelnie a békát", mert hiszen pont annak nem tetszik az általa vezetett szövetség politikája, akivel nemrég még együtt masirozott az EU felé. Úgylátszik kénytelen elfogadni, hogy az EMEF, - lassan de biztosan - a Szövetség fölé fog kerülni.
Ez az ára annak, hogy nem látta meg és mérte fel az igazi problémákat. Az MPP-ben pedig nem egy szövetségest lát ... (Erdélyi Polgár - HZ)

2010. január 8., péntek

Demeter Béla-emlékkonferencia

2010. január 07
A kolozsvári MPP vezetősége Keizer Róbert elnökkel az élen, résztvett a tragikus halálú Demeter Béla (szül. Somkerék, 1910. január 6. – meghalt, Bukarest, 1952. december 24.) 100 éves emlék konferencián.
Több neves előadó méltatta - eme elhallgatott "mélygyökerű erdélyinek" - a Demeter Béla életpályáművét.

"Titok és rejtély, hogy miért tudunk oly keveset ma, a meg nem alkuvó közéleti emberről, kisebbségi politikusról, közigazgatási szakemberről, falukutatóról, lapszerkesztőről, arról az erdélyi magyarról, akinek halála utáni ismeretlensége mindannyiunk szégyene és vádja, amelyet csak úgy tehetünk jóvá, ha életművét visszaadjuk az erdélyi magyar köztudatnak."- hangoztatta az egyik előadó.
Talán nem vagyunk nagyon távol attól a gondolattól, hogy a Magyar Polgári Párt mindenképpen a sajátjának kell éreznie a Demeter Béla életművét és nem csak azért mert az általa is megalakított Erdélyi Párt programja sok szinten átfedi a polgári pártiét, hanem mert az akkori időkben is egy alternativát ajánlott az akkora már nagyon balra sodródott Magyar Népi Szövetség mellett. Egy fajta hasonlóság arra ösztökélheti a polgáriakat, hogy ne hagyják magukat mellékvágányra sodorni, hanem a demeterbélai meg nem alkuvással a nemzetközösségünk polgárait szolgálják a politikai porondon.
Emlékezetűl az utókor számára ide csatolható Beke György az ismert pubbliciszta által megfogalmazott kérdés: "ha valaki a történelemnek a fogaskerekei közé kerül, annak az lesz a sorsa, akárcsak Demeter Bélának? Oda esett? Vagy oda dobták?"
E nemes, önfeláldozó előd példája nem engedheti meg az erdélyiek vezetőinek a tévelygéseket, mert akkor kárba menne a sok mártir vére. Amint a visszaemlékezési konferencián is elhangzott a szegedi történelem kutató, dr. Vincze Gábor felvezetésében: "a katolikus Demeter Béla példája és másikember szeretete egész életútján a püspöke, a szintén tragikus végett ért Márton Áron szelleme hatotta át, az utókor okulására". (Erdélyi Polgár)

2010. január 7., csütörtök

Külfőldi sajtó írja

Mire számíthatnak az elszakított területeken élő magyarok 2010-ben?
(részletek a http://www.kitekintő.hu/ –ben megjelent cikkből ) [ 2010. január 01., 16:11 ] [1127]

Romániában 2010-ben kiderül, hogyan állják ki a gyakorlat próbáját az előző esztendő eredményei. Nevezetesen meglátjuk, hogyan lesz képes az új román kormány – soraiban az RMDSZ-szel – biztosítani a parlamenti többséget, mely a román törvényhozásban 236 szavazatot jelent. A kormánykoalíció: a PD-L, az RMDSZ, és a kisebbségiek összesen 241 szavazattal rendelkeznek, ami minimális többséget jelent a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi kormány ki akarja húzni a következő választásokig, akkor a koalíciót alkotó pártok frakcióinak stabil hátteret kell biztosítaniuk a kormány számára, hogy ne forduljanak elő átszavazások, frakcióból esetleg kormánykoalícióból való kilépések. Érdekes lesz figyelni az RMDSZ politikáját, mely kormányerőként igyekszik majd érvényesíteni programját, és képviselni az erdélyi magyarság érdekeit. A koalíciós megállapodás tartalmazza a kisebbségi jogok bővítésének területét, s a kisebbségi törvénytervezet elfogadását. Ennek fontos garanciájának tűnik, hogy Kelemen Hunor lett a Boc-kormány művelődési minisztere. 2010 végén meglátjuk milyen mértékben sikerül a kormány négy RMDSZ-es politikusának Székelyföld igényeit is kielégíteni.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mellett a Magyar Polgári Párt (MPP) is kritizálta az RMDSZ kormánypozíciójával kapcsolatban. 2010 fontos kérdése lesz, hogy sikerül-e közös nevezőre jutni az MPP-vel annak érdekében, hogy a romániai magyarság némiképpen közös hangon szólalhasson meg. Az eredményesség fokmérője lesz, hogy az elkövetkező esztendőben sikerül-e megtartani a már évek óta halogatott székelyföldi referendumot. A népszavazás már jelentős eredménynek számítana, hiszen az autonóm státusz kétségkívül túlzottan előrehaladott várakozás lenne 2010-ben. (…)
Új magyar kormány?
A határon túli magyarság életét, valamint Magyarország szomszédságpolitikáját befolyásolják a 2010 tavaszán esedékes magyarországi parlamenti választások is. Orbán Viktor várható győzelme más megvilágításba helyezi a határon túli élő magyar közösségek ügyét. Megkönnyebbülés lehet számukra, hogy a Fidesz miniszterelnök-jelöltje nem kívánja a kisebbségpolitikát a választási kampányban szavazatszerzés céljából felhasználni. (Szlovákiában azonban feltehetően ütőkártyaként fogják használni a magyar kérdést a szlovák választási kampány során). A következő négyéves periódusra pedig Budapest hatékonyabb fellépését ígéri a határon túli magyar közösségek érdekében. Fontos azonban, hogy a határozott fellépés ne legyen kontraproduktív, és ne eredményezze a magyar kisebbséggel szembeni keményebb diszkriminatív politikát a szomszédos országokban, kiemelten Szlovákiában. A határon túli magyar közösségek életében fontos esemény lehet a jövőre esedékes évforduló, a trianoni békediktátum 90. évfordulója. Ez az alkalom lehetőséget nyújhat Kárpát-medence népei számára a konfliktusok csökkentése és az országok közti problémamegoldó kommunikáció fokozáse érdekében. A radikális nacionalizmus és a szélsőségek visszaszorítása fontos feltétel ahhoz, hogy Kárpát-medence ne legyen a Balkánhoz hasonló puskaporos hordó. Trianon méltó – nem siránkozástól, hanem a kor adta újfajta lehetőségek kihasználásával tűzdelt – megemlékezése jó alkalom lehet arra, hogy határok felett egyesítse Kárpát-medence magyarjait. A 2010-es esztendőben tehát ismét lehetőségek adódnak majd a nemzeti konfliktusok kezelésére. A kérdés csak az, hogy mennyit sikerül valóra váltani ezekből a lehetőségekből. (Medgyesi Ádám, Kitekinto.hu)
.
Megjegyzés: Érdekes témát hozott fel a cikkíró, mert a jelenlegi kormány számára valóban fontos a koaliciós tagok a "belső" ellenzékének a - párton belüli -kielégítése. Ezzel az utalással a cikkíró a szövetségi vezetői felé egyfajta jelzést ad, hiszen fontos lehet a számukra is a polgáriakkal való kiegyezés, egy közös platform kialakítása. A cikkíró a "radikális nacionalizmus és a szélsőségesek visszaszorítása" megemlítésével, pedig azt is jelzi, hogy a leendő magyar kormányalakítók is a szövetségiek és a polgáriak kiegyezését várnák el.
Ideje lenne a tárgyalásokat elkezdeni, mert a Fidesz győzelme valószínűleg megosztja majd a pénzalapokat is, lásd az Orbán Viktor ama kijelentését, hogy ezután az általa vezetett kormány a nemzeti tanácsokat(így az EMNT-t ) fogja majd támogatni. Ez azt is jelenheti, hogy ezután sem a szövetségiek sem pedig a polgáriak nem remélhetnek továbbra is fideszes pénzeket , amennyiben a kiegyezés nem jön létre. (Erdélyi Polgár , HZ)

2010. január 5., kedd


Megjelent az Erdélyi Polgár 3. száma

1. - 4. oldalak



2 -3. oldalak