Tőkés: Módosítani kell a kisebbségi törvényt

A "Háromszék" nyomán megjelent az Erdély Ma-ban [ 2010. február 06., 11:03 ] [286]

Módosítani kellene a kisebbségi törvényen, mert jelenlegi formájában „megosztottságot okozna a magyarok körében" — nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki azt is elmondta, felkérte az RMDSZ-t, változtasson a jogszabály-tervezeten.

„Jelenlegi formájában a törvény nem kielégítő. Főként a magyar közösség autonómiája terén kellene pontosítani, egyértelműsíteni, milyen hatásköreink lesznek az önkormányzásban. Gond az is, hogy közvetett vagy közvetlen módon a magyar közösség és az RMDSZ egybemosódik a tervezet szerint. A romániai magyarság politikájának nem az RMDSZ az alanya, hanem a magyar közösség egésze. Megengedhetetlen, hogy egy párt, legyen az az RMDSZ, vagy egy másik, kisajátítsa magának a magyar közösség képviseletét" — fejtette ki Tőkés.

Elmondta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ülésén már javasolta a törvény felülvizsgálatát, és olyan jogszabály kidolgozását, amely a magyarság minden képviselője számára elfogadható. „Február 18-án, 19-én vagy 20-án újra ülésezik az EMEF, és ott ismét felvetjük a problémát. Nagyon rosszul esne nekünk, ha az RMDSZ jobban egyezne a D-LP-vel, mint a testvér magyar szervezetekkel és párttal" — szögezte le Tőkés.

„Súlyos történelmi helyzetben vagyunk, az RMDSZ egyoldalú politizálásának véget kell vetni. A magyarság egységét újra kell teremteni az RMDSZ-szel, az MPP-vel, minden politikai, civil, egyházi szerveződéssel együtt" — mondotta.

Az összefogás visszafogása

Háromszék [ 2010. február 06., 10:03 ] [415]

Metaforákban, hasonlatokban bővelkednek mostanság az RMDSZ vezetői. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök grunddal és játszótérrel példálózik a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kapcsán, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester pedig a bokorban rejtőző nyúl nyugalmát vigyázza, óvatosságra int, a kilátás nélküli kanyarban előző sofőrhöz hasonlítja az SZNT kezdeményezését. Különös megnyilatkozásokban persze az RMDSZ-en kívüli oldalon sincs hiány: Tőkés András leköszönő MPP-alelnök például már-már azt sugallja, hiábavaló is lenne a kitűzött cél, az autonómia elérése, jelenleg úgysem tudnánk, mit kezdeni vele. De mert erre egyelőre úgysincs esély, a kormányzati szerepvállalás után fölöttébb körültekintővé vált sepsiszentgyörgyi városvezető máris replikázik, és vakmerőségét bizonygatja: ő aztán nem szaladna el Székelyföldről, ha mégiscsak autonóm lenne a régió.

S ha valaki netán csodálkozna a fenti nyilatkozatokon, érdemes felidéznie Markó Béla RMDSZ-elnök nemrégiben elhangzott kijelentését a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kapcsán, miszerint a szövetség komoly politikai szervezet. Ez, ugye, mindent megmagyaráz. Mert — következik Markó szavaiból — a komoly politikai szervezetnek — szemben a komolytalannal vagy a nem politikai szervezettel — egészen más elfoglaltságai vannak, mint nagygyűléseket rendezni. Hogy tavaly mégiscsak rendezett? És kiáltványt fogadott el? Amit aztán több ezren aláírásukkal láttak el? Vélhetően ez is csak a komolyságot bizonyítja.

De mert mindent mégsem lehet a komolysággal magyarázni, feltehetőleg a hatalomra jutás okozta megkönnyebbülés, magabiztosság áll az RMDSZ-es vezetők szellemességének hátterében. Ami nem is lenne baj, hisz különösen ilyen nehéz időkben nem árt, ha derül valamin az ember. A gond csak az, hogy széles jókedvén senkivel sem osztozna a szövetség. Mintha csak bajban lenne szükség a magyar összefogásra, hatalmi helyzetben pedig az összefogás visszafogását látná alkalmatosnak. Farcádi Botond,  .

.

Megjegyzés. Előreláthatóan nem elég csak deklarativ szinten kijelenteni az összefogás szükségességét! Sajnos eddig semmi konkrét jele sincs, hogy esetleg az EU-s parlamenterünk közeledni szándékozna, ha csak az ebben a cikkben kiíródott az MPP neve is.
De lássuk csak, most milyen helyzetkép alakult ki:
Jelenlegi státusza miatt a kormányba levő szövetségiek úgy kell "táncoljanak" ahogy a "pédélé"-sek "zenélnek". Ezért konkrét dolgokat kell elébük tenni ahhoz, hogy az EMNT, SZNT vagy éppenséggel az MPP esetleg a civilek is meghallgatassanak.

Az EMEF pedig csak gyengülhet, ha végül is az új magyar kormány nem fogja igéretét betartani, mert eddig több olyan jel arra vall, hogy viszakozásba kezdtek.

A szövetségiek továbbra is úgy tesznek  mintha mögöttük egy komoly szavazó-bázis lenne és figyelmen kivül hagyják azokat a célkitűzéseket, amiért meglettek választva. Hibás döntéseivel egymásra halmozza a negativabbnál-negativabb jelzőket, anélkül, hogy észrevenné a szövetség lassú értéktelenedését. Továbbra is lépten-nyomon betart mindenkinek, aki esetleg másként gondolkozna. 

Kirekesztő politikájával pedig úgy az EMNT, SZNT és legfőképpen a MPP-t tenné működésképtelenné. Ezzel nemcsak a felsoroltak ellen hanem a népközösségünk másként gondolkodói (tapasztalható, hogy ezeknek a száma napról-napra nő)  ellen is vétkezik. Arról nem is szólva, hogy nem éppen a felvállalt irányelvek alapján, hanem sok esetben ezek mentén - utóbbi időben pedig ezek ellen tesz.
Hegemóniára törekszik, de rosszul áll hozzá, hiszen vezetőszerepe akkor is lehet, ha valódi szövetséget alkot, amelyből azok sem hiányoznak, akik esetleg másként gondolkodnak. Mára már elkoptak a szövetségen belűli "platformok", amiért a szövetségi vezetők - már jóideje - más típusú összszerveződést kellene alkossanak. 

Az egyetlen (bejegyzett és magyar) pártot, az MPP-t, a szövetségiek már rég partnernek kellett volna elfogadniuk,(s nem ellenségnek). 
Éppen ezért új fajta kapcsolat kiépítésre van alkalma, és mindenképpen meg kellene fontolnia mit veszít vagy éppenséggel mit nyerhet ezáltal. (Erdélyi Polgár) 

Nagy árat fizet Románia a rakétapajzsért

fn.hu nyomán megjelent az Erdélyi Ma-ban[ 2010. február 05., 16:08 ] [186]

Románia biztonsága és nemzetközi megítélése szempontjából egyaránt kedvező, hogy részévé válik a rakétavédelmi rendszernek – vallják romániai politikusok, akik ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy ennek ára van.

A pénteki romániai lapok bőséges terjedelemben közlik a csaknem egybehangzó politikusi véleményeket arról, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) rendkívüli ülésén döntés született: az ország befogadja az amerikai rakétapajzs bizonyos elemeit, így elfogórakétákat telepítenek területére.

A Gandul című napilap felhívja a figyelmet arra, hogy bár a döntés váratlanul érte nemcsak a közvéleményt, hanem a politikai szereplőket is (a CSAT tagjai sem ismerték az ülésnek ezt a napirendi pontját), a közéletben alapvetően pozitív fogadtatásra talált. Külön megemlíti a lap, hogy a döntést a romániai törvényekkel összhangban hozták, csak azután lép érvénybe, hogy a parlament is áldását adja rá.

Nagyobb veszélyt jelent

Az újságokban idézett Emil Boc miniszterelnök stratégiai, diplomáciai és politikai sikernek nevezte a döntést. Mircea Geoana, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke ugyanakkor óvatosabban fogalmazott, s felhívta a figyelmet a kockázatokra is. Szerinte az országot a jövőben nagyobb mértékben veszélyeztetik azok, akik ellen a védelmi rendszert kialakították.

Titus Corlatean, a szenátus külügyi bizottságának szociáldemokrata elnöke szerint a rakétapajzs elemeinek befogadása hatalmas előrelépést jelenthet az ország számára, de idegesítheti a keletebbre fekvő országok vezetőit. Gabriel Oprea védelmi miniszter szerint az amerikai felkérés az ország következetes külpolitikájának eredménye. Ioan Mircea Pascu volt szociáldemokrata védelmi miniszter úgy vélte: a döntés ellen Oroszország ugyanúgy tiltakozni fog, mint a lengyelországi telepítés terve ellen. Teodor Melescanu, a szenátus védelmi bizottságának liberális elnöke ugyanakkor nem hiszi, hogy az amerikai védelmi rendszer elemeinek befogadása változtatna Moszkva és Bukarest jelenlegi viszonyán.

A magyar politikusok üdvözlik

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerint jó ötlet részt venni a rakétavédelmi programban. Verestóy Attila, a szenátus titkosszolgálatokat felügyelő testületének titkára szintén úgy vélte, hogy jó döntés az elfogórakéták befogadása.

A bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) pénteki vezércikkében úgy fogalmaz: a rakétavédelmi rendszer sok pénzbe kerül, ami azt jelenti, hogy ha az Egyesült Államok valóban elszánja magát a lépésre, döntésében más is szerepet játszik azon kívül, hogy Romániával évekkel korábban aláírt egy stratégiai partnerségi megállapodást.

Nem Oroszország ellen irányul?

A döntésnek közelebbről is köze lehet Iránhoz, amelyre Washington erősödő nyomást gyakorol, miután az új adminisztrációnak nem sikerült párbeszédet kialakítania Mahmúd Ahmadinezsáddal és rendszerével. Ugyanakkor a lap szerint nem véletlen, hogy Traian Basescu elnök előző napi bejelentésében fontosnak tartotta hangsúlyozni: a rendszer nem irányul Oroszország ellen. Ha igaz az állítás, akkor az Moszkva számára nem információ, ha pedig nem, akkor az ezzel kapcsolatos értesülést nem a román elnöktől szerzik be az oroszok – írja a kommentátor.

Az erdélyi Krónika vezércikke szerint Románia kiválasztása azt jelenti, hogy Washington megbízik az ország szövetségesi hűségében, és stabil államnak tekinti. Az, hogy Washington továbbra is fontosnak tartja a rakétavédelmi rendszer telepítését, jelzi: még mindig komoly fenyegetésnek tekinti az iráni iszlamista vezetés atomprogramját. A rakétarendszer telepítésének ténye arra enged következtetni, hogy akár Izrael Irán elleni „megelőző" csapását sem tartja már lehetetlennek, erre az esetre pedig jó, ha már a Fekete-tenger partján ott sorakoznak az elfogórakéta-ütegek – véli a szerző.

.

Megjegyzés. Alig jelent meg a hír a rakéta-elhárító rendszer telepítéséről máris újabb hírcsokor került a terítékre. Egyesek pro mások kontra, de arról, hogy lényegében miről is lenne szó csak a Gandul napilap számol be: "bár a döntés váratlanul érte nemcsak a közvéleményt, hanem a politikai szereplőket is (a CSAT tagjai sem ismerték az ülésnek ezt a napirendi pontját), a közéletben alapvetően pozitív fogadtatásra talált. Külön megemlíti a lap, hogy a döntést a romániai törvényekkel összhangban hozták, csak azután lép érvénybe, hogy a parlament is áldását adja rá"  Most a civileken van sor azaz közös összefogással a rakétarendszer hazai telepítését megakadályozhatják.

Nem jó élni egy ilyen stratégiai rendszer szomszédságában, hiszen az "Első-csapás"-t ezekre mérik! (Erdélyi Polgár) 

Romániában épül az amerikai védelmi rakétapajzs

Megjelent az Impulzus nyomán Erdély Ma-ban [ 2010. február 04., 16:53 ] [454]

Traian Basescu államelnök csütörtökön bejelentette, hogy Románia Legfelsőbb Védelmi Tanácsa áldását adta az Amerikai Egyesült Államok által kiépítendő rakétavédelmi pajzs romániai telepítésére.

„Az ajánlatot, hogy Románia vegyen részt a rakétavédelmi pajzs kiépítésében Ellen Tauscheren, az amerikai fegyverzet ellenőrzéséért felelős államtitkáron keresztül maga Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke tette meg", jelentette be Traian Basescu államfő csütörtökön.

Basescu elmondta, hogy az ország területén földi elfogó-rendszer épül majd és hogy ez a lépés nem Oroszország ellen irányul: „A rendszer nem Oroszország ellen épül, hanem másfajta fenyegetettség ellen próbál megvédeni minket".

A nemrégiben újjáválasztott köztársasági elnök szerint ez egy hatalmas lépés Románia biztonsága számára, mivel az ország eddig teljesen védtelen volt a ballisztikus rakéták ellen. „A következőkben kétoldalú tárgyalásokat folytatunk majd az Egyesült Államokkal. A megállapodást Románia parlamentjének kell majd ratifikálnia. Nagyon fontos, hogy az új rendszer megnöveli Románia biztonságát, mivel a teljes országot lefedi, nem csak a nyugati szegmensét, mint tette az előző rendszer. Ez a legnagyobb előny, amit elérhettünk. Románia eddig védtelen volt a ballisztikus rakétákkal szemben", fogalmazott Basescu.

A rakétavédelmi pajzs, amely egy radarból és egy rakéta-elfogó rendszerből áll, ötlete nem új keletű, még az előző amerikai elnök, George Bush kormányzása alatt látott napvilágot. Már maga az ötlet is komoly elégedetlenséget váltott ki Oroszország részéről, ami csak fokozódott, amikor kiderült, hogy Európában Lengyelország és Csehország is csatlakozik a kiépítéséhez. Előző országban lett volna az elfogó, utóbbiban a radar. Ez olyannyira felháborította Moszkvát, hogy Dmitrij Medvegyev államfő jelezte: a Litvánia és Lengyelország közötti orosz exklávéba, Kalinyingrádba telepíti az ország nukleáris fegyvereinek egy részét.

Miközben az USA hangoztatta, hogy a rendszer nem Oroszország ellen, hanem az Irán-típusú országok esetleges nukleáris támadásai ellen irányul, addig a Kreml folyamatosan második Hidegháborút emleget.

Lengyelországban a lakosság 57%-a, Csehországban pedig 67%-a ellenezte a rendszer kiépítését, így Washington más alternatíva után nézett és 2009 végén bejelentette, hogy a pajzsot a Fekete-tengeren építi ki, amely így Bulgária, Törökország és Izrael mellett Románia számára is védelmet jelent. Ez a megoldás Oroszországnak is inkább megfelelt, szemben Varsóval és Prágával. Lengyelországnak így meg kell elégednie azzal, hogy USA Patriot rakétákat telepít a Balti-tenger partjára. Ami viszont ismét kiváltotta Moszkva nemtetszését.

.

Megjegyzés. Talán a sok iskolai probléma elirányította a figyelmünket a külpolitikai eseményektől, pedig amint a fenti cikk is mutatja nagyon fontos fázishoz érkezett hazánk: mi lettünk az "előretolt helyőrség"! Most, amikor a belpolitikai zsongások kezdtek forrósodni, államelnökünk egy huszárvágással - az amerikai rakéta-elhárító rendszer Romániába való telepítésével - rukkolt elő. Ezzel a belpolitikai ellenfeleit újra lehengerelte! Ezentul nem lehet majd olyan elnököt felfüggeszteni, akinek Amerikában nagy hatalmú barátai vannak.

Azonban van ebben a dologban egy nagy hézag, amire a román kormány még nem gondolt! Arról van szó, hogy e "védőpajzsnak" kikiáltott rakéta-elfogó rendszer és egy nagyteljesítményű radar telepítési költségei nagyon magasak!

Ezt a "védőpajzs"-ot viszont sem a lengyelek sem a csehek, de még a magyarországiak sem akarták országuk területén! Vajon miért?

Ha végül is e rendszert az amerikai barátaink ide telepítik, akkor a többségiek nagyon rosszul gondolkoztak, mert egy ilyen objektummal rendelkező országban nem engedhetők meg belügyis problémák. Ilyen formán a népközösségünk autonómiai törekvését ki kell majd elégíteniük szinte azonnal! (Erdélyi Polgár)

Vidéki magyar elemi osztályok szűnnek meg (!)

Megosztja a szakembereket az osztályösszevonás ténye

megjelent a Szabadság napilapban 2010. február 04. Olvasta 435 felhasználó. SZERZŐ: N.-H. D., S. B.-Á.

A Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen még mindig nem döntöttek véglegesen arra vonatkozólag, hogy mely osztályokat, illetve tanintézeteket érint majd a pedagógusok létszámcsökkenése miatt bekövetkezett összevonás. Eddigi értesüléseink szerint a megye beiskolázási keretszámát pénteken, február 5-én juttatják el Bukarestbe, ám más források arról tájékoztattak, hogy az oktatási tárcavezető február 8-ra, hétfőre rendelte be az ország főtanfelügyelőit. Az biztos, hogy az összevonás főleg a kis létszámú osztályokat és a vidéki tanintézeteket érinti. Még a szakembereket is megosztja a tanintézetek megszüntetése: egyesek úgy vélik, hogy a gyermek jövője jobb kezekben van a községközponti iskolákban, mint az összevont falusi iskolákban. Mások pedig az ingázás miatti hátrányok miatt féltik az elemistákat. Szilágy és Fehér megye magyar oktatását kevésbé érinti az összevonás, gondok inkább Beszterce-Naszód megyében adódnak.

Péter Tünde: tömbösíteni kell az oktatást

„A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezető tanácsa ma délután ül össze az osztályösszevonások véglegesítése érdekében. Az elmúlt hetekben azt tapasztaltuk, hogy a szülők által gyakorolt nyomás hatására a polgármesterek nem visszakoztak a helységbeli iskolák megszűnésének gondolatától. A legtöbb vidéki polgármester nem számolta ki azt, hogy a fejkvóta-rendszer bevezetése után mennyi pénzt kap? Kimutatásaink alapján a vidéki iskolák összesen százötven-kétszázezer lejjel kapnak kevesebb pénzt bérekre 2009-hez képest. Mi lesz majd 2010 májusában, amikor a polgármester rájön, hogy a fejkvóta alapján odaítélt pénzalap elfogyott, és nincs miből tovább fizesse a tanszemélyzet bérét? Arra ne számítsanak, hogy a megyei tanács költségvetésének kiigazításakor kapnak pénzt erre. A béreket nem, csak a fenntartási költségeket lehet a költségvetés-kiigazításból fizetni” – magyarázta Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes, majd folytatta: „Nem hiszek az összevont osztályokban. Az oktatás tömbösítése folytán gyerekeinknek a legjobb tanítási körülményeket biztosíthatjuk. Egeres községben öt külön helységben működött elemi magyar tagozat összevont osztályokkal. Ezeket most tömbösítenénk, és ennek következtében az elemista külön osztályban tanulhat. Mikeháza községből behoznánk az elemistákat Désre az 1-es általános iskolába, ahol tanítás után a gyermek megebédelhet, szakképzett irányítás alatt elvégzi leckéit, és délután 4-kor hazamegy a busszal. Mit nyújt az elemistának az összevont osztály, amikor ötven perc alatt a másodikos tanuló román nyelvet tanul, az elsős matematika feladatot végez, a harmadikos Ady-verset szaval, és a negyedikesnek énekórája van? Az összevont osztályokban nehezebben alakulnak ki a gyerekek nyelvi kompetenciái, írás- és számítási készsége, ötödiktől nagyon nehéz ezt pótolni. A vidéki településekről már így is többen behozzák a gyereküket kolozsvári iskolába, mert így kívánják biztosítani számára a minőségi oktatást. Ugyanebből a meggondolásból csökken a lakónegyedi iskolákban a létszám, mivel a kolozsvári szülők – a legjobbat akarván gyermekeiknek – a belvárosi iskolákat részesíti előnyben” – vélekedett Péter Tünde.

Gondot okozhat a tanulók ingáztatása

A főtanfelügyelő-helyettes azt is elmondta, hogy a tanfelügyelőség szakemberei hamarosan kiszállnak vidékre, hogy megtapasztalják: a megszüntetett osztályokból származó gyermekeket hogyan segíthetnék. Kolozs megyében eddig összesen 116 iskolabusz működik. Tavaly további 29 erre vonatkozó kérést iktattak, ám új iskolabuszokra nincs pénz. „A szülőket nem érintheti anyagilag az osztályok összevonása. Az önkormányzatokkal közösen a tanfelügyelőségnek meg kell találnia a módot a gyerekek szállítására” – vélekedett Péter Tünde. Ami pedig az állás nélkül maradt pedagógusokat illeti, a címzetes tanároknak a tanfelügyelőség biztosít állást, a helyettesítő tanárok pedig a nyári versenyvizsga után juthatnak újra katedrához.

Fekete P. P. János, Egeres alpolgármestere is a gyerekek ingáztatásáért aggódik, mivel úgy vélte: az elemista gyerek túl kicsi a napi ingázáshoz, s ha az eddigi két tanítónő helyett három gépkocsivezetőt kell majd fizetni, akkor ez anyagilag is nehezen megoldható. Továbbá gondot okozhat az önkormányzatvezetőknek, hogy mi legyen a sorsa az elnéptelenedett falusi iskoláknak, amelyek felújítására két-három évvel ezelőtt tetemes összeget áldoztak.

Lakatos András: minőségi oktatást a vidéki gyermeknek is

Lakatos András, az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke, aki egyúttal a Kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója is, lapunknak az ügy kapcsán a következőket nyilatkozta: „A kalotaszegi iskolában lenne hely ama gyerekek számára, akik most a környező településen – például Magyarvistán – laknak. Az elemisták napi ingáztatása az idő miatt lenne nehezen megoldható. Harminc év tapasztalata azt mondatja velem, hogy a minőségi oktatást csakis külön osztályokban, stabil tanerőkkel lehet biztosítani. A kalotaszentkirályi iskolában ebédet, délutáni pihenést és tanulást biztosítunk a gyerekeknek, tornateremmel, korszerű könyvtárral és internet-hozzáférhetőséggel rendelkezünk. Az már a múlté, hogy a tanító négy különböző osztállyal egyszerre foglalkozik. A szülők ne játsszanak gyerekeik jövőjével, mert ily módon az ő esélyüket rontják. Az összevont osztályok helyett az erős községközponti iskolákat kell létrehozni” – vélekedett Lakatos, akitől azt is megtudtuk, hogy Magyarvistáról, ahol most megszüntetnék az összevont I–IV. osztályos oktatást, már eddig is jöttek gyerekek Kalotaszentkirályra. Amennyiben a jelenleg még Magyarvistán tanuló 26 elemista szülője úgy gondolja, gyerekeiket befogadja a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola.

„Mind az összevont osztályoknak, mind a községközponti iskoláknak megvan az előnyük és a hátrányuk” – közölte Ráduly-Zörgő Éva pszichológus, egyetemi oktató. „Minél kisebb a gyerek, annál kevesebbet kellene utaznia, hiszen ez a korcsoport még nagyon fáradékony. Amennyiben az osztályok, illetve az iskolák összevonása elkerülhetetlen, akkor a cél az, hogy csökkentsük az ebből származó hátrányokat” – vélekedett a szakember.

Szilágy megyében nem eszközölnek összevonást

Szabó István Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettes lapunknak elmondta: a megye magyar oktatását sokkal kisebb arányban érintik az összevonási intézkedések, mint a román vonalat: – Nálunk olyan esetek fognak előfordulni, hogy például három osztály helyett csak kettőt indítunk, de sehol nem kell iskolát vagy óvodát megszüntetni. Egy esetünk lett volna: Ketesden felajánlottuk az elemi iskolás gyermekek szüleinek, hogy járjanak be a kalotaszentkirályi iskolába és bentlakásba, de ők nemet mondtak – mondta el a tanfelügyelő, hozzátéve, hogy Lakatos András, az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke még a diákok ingáztatásának költségeit is vállalta volna, a helyi önkormányzat és a szülők azonban elutasították az ajánlatot, és inkább vállalták, hogy összevonják a négy elemi osztályt. Azt is megtudtuk: Szilágy megyében egyelőre nem elbocsátások, sokkal inkább átszervezések szintjén gondolkodnak. – A február során zajló tárgyalások végére 214 személlyel kevesebben kell hogy legyünk, ez azonban nem feltétlenül jelent elbocsátást, és azt sem tudjuk, hogy ebből hányan lesznek pedagógusok vagy a kisegítő és egyéb személyzet tagjai. Ugyanakkor a márciusi átszervezések során máris igyekszünk nekik intézményben helyet találni – magyarázta a tanfelügyelő, hozzátéve, hogy kidolgoznak egy kritériumrendszert, amely alapján pontozni fogják a különböző iskolák személyzetét, és a legalacsonyabb pontszámot elért személyektől fognak megválni, ha szükséges.

Fehér megyében a gyereklétszám csökkenése a gond

Fehér megyében a magyar oktatást egyelőre nem érintik az összevonási intézkedések, tudtuk meg Szabó Hajnaltól, a Fehér Megyei Tanfelügyelőség kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelőjétől: – Mivel szórványvidék vagyunk, egyszerűen nincs megoldás arra, hogy a kis létszámú vidéki iskolákban tanuló magyar gyermekek átmenjenek valahová a közelbe, hiszen 15–20 km-re lenne a legközelebbi magyar iskola. A szülők érthető módon ezt nem vállalják, ezért nem nyúlnak hozzá ezekhez az iskolákhoz. Egyetlen érdekes esetünk van: Balázsfalván ősztől valószínűleg csak 4 magyar gyermek kezdene első osztályt, míg a közelben lévő Péterfalván 23. Mivel nem valószínű, hogy a városi szülők átvinnék a falusi magyar iskolába a gyermekeiket, így inkább azt próbáljuk megoldani, hogy győzzünk meg néhány péterfalvi szülőt: hozzák be Balázsfalvára tanulni a gyermekeiket, így megmaradna Péterfalván is az osztály, de indulhatna Balázsfalván is. Sajnos, Balázsfalván még mindig szomorú tendencia, hogy a szülők román osztályba íratják gyermeküket – magyarázta a tanfelügyelő. Hozzátette: nem az összevonás, hanem a gyereklétszám csökkenése miatt ősztől valószínűleg mintegy 3 tanítónőtől fognak megválni.

Beszterce-Naszód megyében gondok akadhatnak

Nem ennyire egyértelmű a helyzet Beszterce-Naszód megyében, ahol komoly gondokkal küszködik a kisebbségi oktatás. Balázs Dénes tanfelügyelőtől megtudtuk: a Vicében, Szentmátén és Magyardécsében működő magyar iskolák is egyre kevesebb gyermekkel, kislétszámú osztályokkal működnek, és leépítések is várhatók ezekben az intézményekben. – Igyekszünk minden megtenni, hogy megtartsuk ezeket az iskolákat, átiratot is küldtünk Pásztor Gabriella államtanácsosnak, amelyben ismertettük a helyzetet, és felhívtuk a figyelmet arra, hogy a vicei iskola például egyedülálló a környéken, mivel nem csak a környező falvak gyermekei, hanem csángó gyermekek is tanulnak itt – ismertette a tanfelügyelő. Hozzátette: a besztercei és bethleni román iskolákban működő magyar osztályok esetében nem lesz gond, a többségi oktatásban viszont várható, hogy a 20-as létszám alatti párhuzamos osztályokat összevonják. Az előzetes becslések szerint a megyében mintegy 278 pedagógusi állás fog majd megszűnni.

.

Megjegyzés. Lassan, de biztosan halad előre a népközösségünk iskoláinak a "tömbösítése"(lecsökkentése)! Mindennél fontosabbnak látszik a fejkóta által előírt tanulói szám. Nem számit az a pár száz (esetleg ezer) kiskorú, akik majd szép lassan kimaradnak az iskolából (vagy esetleg átiratkoznak).

Amikor "tömbösítés"-ről szólnak, akkor hamar kiderül, hogy ez inkább gazdaságilag, mint didaktikailag van alátámasztva. Ha tömbösítenek, azaz több iskolából egy iskolaközpontba tömörítenek iskolásokat, az a gyerekek létszámának a növelését és a tanszemélyzet csökkenését hozza magával. Másszóval a "tömbösités" csak a kiadások csökkentésére lenne hivatott. Azt is látni, hogy csupán arról lenne szó, hogy a központból kevesebb pénzalapokat kelljen majd leosztani.

Ha nem tudják a minimális diákszámot(fejkóta miatt) biztosítani, nem is érdemlik meg a plusz pénzt(ebbe a helyzetbe leginkább a népközösségünk iskolái fognak jerülni).

Minket azonban a Kolozs megyei magyarajkú tanfelügyelőségi hivatalnok kijelentései leptek meg a legjobban: "A legtöbb vidéki polgármester nem számolta ki azt, hogy a fejkvóta-rendszer bevezetése után mennyi pénzt kap? Kimutatásaink alapján a vidéki iskolák összesen százötven-kétszázezer lejjel kapnak kevesebb pénzt bérekre 2009-hez képest. Mi lesz majd 2010 májusában, amikor a polgármester rájön, hogy a fejkvóta alapján odaítélt pénzalap elfogyott, és nincs miből tovább fizesse a tanszemélyzet bérét?" Na itt áljunk meg! Ki akarja a fejkóta bevezetését? Gondolható, hogy nem a polgármesterek találmánya. A folytatásban kiderül, hogy a tanfelügyelőség már kiszámolta, mennyi pénzt kaphat az a polgármesteri hivatal, amelyiknél az iskola megmarad. Ha a tanfelügyelőségen tudják mennyi az igény akkor nem lefelé, hanem felfelé a minisztérium felé kéne jelezzék, hogy nem lehet a "tömbösítést" - mindenhol - számszerűleg alkalmazni! A folytatás azonban még megrendítőbb valóságot tükröz: "Arra ne számítsanak, hogy a megyei tanács költségvetésének kiigazításakor kapnak pénzt erre(értsd fizetésre). A béreket nem, csak a fenntartási költségeket lehet a költségvetés-kiigazításból fizetni”  Meglepő a további folytatás is "Nem hiszek az összevont osztályokban. Az oktatás tömbösítése folytán gyerekeinknek a legjobb tanítási körülményeket biztosíthatjuk". Mikor volt alkalma  a nyilatkozónak tömbösített iskolában tanítani ahhoz, hogy most tudja melyik a jobb változat?

Évtizedeken keresztűl "élt" az a forma, ahol az összevont osztályban tanultak a gyerekek. Nem mutatható ki, hogy ezekből kevesebb jó tanuló került volna ki, hiszen sokan a középiskolákban bizonyitottak, és jó tanulmányi eredményeket értek el. Nem rajtuk, hanem inkább a tanerők esetleges gyenge felkészültségén  múllott vagy az, hogy esetleg gyengén voltak felkészitve. Viszont lemaradásukat be tudták pótolni, ha megfelelő közegbe kerültek illetve jó irányitást kaptak. Sőt azt sem lehet mondani, hogy nincsenek gyenge tanulók azokban az iskolákban, ahol az 1-4 osztályokban külön tanulnak a kisgyerekek.  Ami szintén meglepő, hogy olyan iskolákban is alkalmaznák a tömbösitést, ahol eddig hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal született  gyerekek osztályai működtek, de most ezek csak egyszerűen megszünnének. Ugyancsak nem érthető miért kell éppen a művészeti oktatást végző iskolákat tömbösiteni?

"Egeres községben öt külön helységben működött elemi magyar tagozat összevont osztályokkal. Ezeket most tömbösítenénk, és ennek következtében az elemista külön osztályban tanulhat" Pontosítani kellene, mert az egeresi iskola -  sajnos - ki van téve annak, hogy ott még külön osztály sem lesz, mert a kalotaszentkirályi iskola elvonnzaná a diákokat, lásd az igazgató úr nyilatkozatában is ez szerepel: „A kalotaszegi iskolában lenne hely ama gyerekek számára, akik most a környező településen – például Magyarvistán – laknak. Az elemisták napi ingáztatása az idő miatt lenne nehezen megoldható. Harminc év tapasztalata azt mondatja velem, hogy a minőségi oktatást csakis külön osztályokban, stabil tanerőkkel lehet biztosítani. A kalotaszentkirályi iskolában ebédet, délutáni pihenést és tanulást biztosítunk a gyerekeknek, tornateremmel, korszerű könyvtárral és internet-hozzáférhetőséggel rendelkezünk. Az már a múlté, hogy a tanító négy különböző osztállyal egyszerre foglalkozik. A szülők ne játsszanak gyerekeik jövőjével, mert ily módon az ő esélyüket rontják. Az összevont osztályok helyett az erős községközponti iskolákat kell létrehozni”  Aki nem ismeri a vidéket elmondhatjuk, hogy a vistai kisgyerekeknek Kalotaszentkirályra járva, sokkal többet kellene kocsikázzanak, mintha csak egeresi iskoláig mennének, hiszen a két helység közötti távolság számottevő. Kalotaszentkirályig a megteendő út 30 km felett van. Inkábbcsak bentlakásba adhatná a vistai szülő a gyermekét, igaz erről nem esik szó. 

Meglepő az a tapogatózásos tájékozatlanság is, amely azt vetíti előre, hogy eddig ugyan nem találták meg a megoldás módját, de a helyi polgármesteri hivatal illetve a tanfelügyelőség kell együttesen megkeressék az "elkövetkezőkben"... Miután leteremti a polgármestereket utánna azt szeretné, hogy azok összedolgozzanak vele?

Talán az egeresi alpolgármester szavai állnak legközelebb a valósághoz: "az elemista gyerek túl kicsi a napi ingázáshoz, s ha az eddigi két tanítónő helyett három gépkocsivezetőt kell majd fizetni, akkor ez anyagilag is nehezen megoldható." Ugyancsak Ő mutat rá egy másik alapkérdésre is:  "Továbbá gondot okozhat az önkormányzatvezetőknek, hogy mi legyen a sorsa az elnéptelenedett falusi iskoláknak, amelyek felújítására két-három évvel ezelőtt tetemes összeget áldoztak".

Itt kiugrik egy olyan dolog, amely megoldásra várna, de nincs rá semmilyen válasz, ha csak ezekre az épületekre már nincsenek olyan jelentkezők, akiket a politikum ilyen formán akarja-akarná, majd honorálni a eddigi  szolgálatokat...

Arra vonatkozólag, hogy nincs elég busz, csak kiegészitésképpen jelezzük, hogy a volt kémiai intézet udvarán már egy jó ideje ott "dekkol" több sárgaszínű iskolabusz, amelyekben sokszor látni "felnőtt - gyerekeket".

Végezetűl jó lenne észrevenni azt, amit a fehér megyei tanfelügyelőségi alkalmazott mondott: "még mindig szomorú tendencia, hogy a szülők román osztályba íratják gyermeküket"... No comment (Erdélyi Polgár) 

A magyar oktatás sorsfordító pontjai(?)

Megjelentt a nyugatijelen.com [ 2010. január 31., 21:27 ] [84]

A Csiky Gergely Iskolacsoport pénteki ünnepségének, a Csiky-napnak egyik fontos programpontja volt a délutáni ülésszak, amit Az Arad megyei magyar oktatás története 1919–2009 között címmel tartottak meg a Jelen Házban.

Nemcsak a Csiky Gergely Iskolacsoport – illetve a jogelődje, a Magyar Vegyes Líceum – kilenc évtizedes történetét, hanem a megyeszékhely és a megye magyar nyelvű oktatásának sorsfordító pontjait is taglalták.

A megnyitót Király András, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója, egyben az RMDSZ megyei elnöke és az oktatási államtitkári cím várományosa tartotta meg, ami után Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége aradi szervezetének elnöke ecsetelte a Trianon utáni magyar oktatás helyzetét, a román államnyelv bevezetésének korszakát, az ebből származó visszásságokat.

Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes a különböző mutatókkal, európai uniós irányelvekkel és statisztikákkal mintha azt próbálta volna alátámasztani, hogy miért van szükség a tanügy átszervezésére, a fejkvóta-rendszer bevezetésére, az osztályösszevonásokra.

Két megállapításával mindenesetre egyet lehet érteni: „Láttuk, hogy mire képes a politikum, ha valamit el kell rontani, ezért most lássuk, mire képes, ha fel kell építeni valamit” – mondta a bevezetőjében, de megjegyezte azt is, hogy „minden befektetés dacára a haladás, a minőségbeli javulás nem nagyon látszik a romániai tanügyben”.

Ujj János helytörténész, a Csiky Gergely Iskolacsoport volt tanára az iskola történetéből szolgált tanulságos dolgokkal, de a jelenlévők a gáji, a pécskai a kisiratosi és a nagyzerindi magyar oktatás történetével is megismerkedhettek.

A rendezvényen szép számban jelentek meg a Csiky magyarországi testvériskoláinak képviselői mellett Arad megyéből más magyar (tagozatos) tanintézmények tanárai is, ennek ellenére hiányérzetünk támadt, mert azt vártuk, hogy a pedagógustársadalmat jobban fogja érdekelni az oktatás múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartott szimpózium. Különösen most, amikor magyar nyelvű oktatási intézmények szűnhetnek meg, vagy olvadhatnak be más intézményekbe szeptembertől. Reményt abból lehet meríteni, hogy a Trianont követő években megmaradt a magyar nyelvű oktatás, akkor most is meg fog maradni. Bár most nem annyira az állam „kegyességén” múlik, mint inkább a pénzen, a gazdasági helyzeten – no meg az iskoláskorú gyerekek szüleinek szándékán.

.

Megjegyzés. A cikk írója ugyan nem akarta a nevét odatenni, de érezhető, hogy a 9 évtizedes iskola ünneplésre  alaposan belenyomta bélyegét a mostani időkben  lezajló iskola felszámolási kormány-tevékenység. A jelenlegi helyzet komoly, amiért a jelenlevők is erről beszéltek.  

Sajnos nem a gazdasági helyzet az, ami a mostani alaptomosnak minősíthető iskola-szétzuzáshoz vezetett. A szövetség megyei vezetői a "yes-mann" stílusukkal még nem látják, hogy népközösségünk az, - amelyik a jelenlegi iskola átcsoportosításnak - a nagyvesztese!

Amint már jól látható a szorványban - megyénként - alig marad kettő-három iskola-csoport(szorványközpont), ahol majd anyanyelvi oktatást is "megengedik", valahogy úgy ahogyan az a Babes-Bolyai Tudomány Egyetemen is történt. Nem magyar tagozatot, hanem csak "tanulmányi vonalat" engedélyeznek majd az elkövetkezőkben. Ezek megléte nem kerül majd pénzbe, ha a fejkóta-rendszert véglegesítik. Ahol pedig nincs magyarajkú tanár, jó lesz majd a más nyelvű is...

A cikk végkicsengése azonban nagyon meglepő, hiszen megpróbálja a gazdasági helyzet mellett a szülőkre hárítani a választást.

A falun élők számára viszont - sajnos - nincs sok választási lehetőség, mert vagy vállalja a gyereke távolba való tanítását vagy a legközelebbi többségi iskolába adja azt. 

Azt viszont nem taglalja a cikkíró, hogy az ötvenes- hatvanas években oly sok oktatási törvénymódosulás volt s mindegyik a népközösségi tanítás lemorzsolódását eredményezte. A mostani viszont az aszimilálás tetőfokának számít.

Annak ellenére, hogy Pellegrini Miklós, a megyei  főtanfelügyelő-helyettes, beismeri, hogy a politikum eddig is elrontotta a tanügyi reformokat, nem lehet elfogadni, hogy megmaradjanak olyan intézmények, amelyek csak a pénzalapokat költik és iskola átcsoportosításokkal próbálják megmenteni-fenntartani a hasztalanná vállt megyei tanfelügyelőségeket.  

Ezek általában a statszitikai adatok nyilvántartásánál tovább nem tudnak látni. Lépni pedig nem akarnak! (Erdélyi Polgár)

Csupa csapás az élet – Ha nem verik szét az iskolákat...

Megjelent az Erdély Ma-ban [ 2010. január 28., 10:39 ] [312]

Rosu Szabó Otília: Zabolai vagyok, háromszéki. Kolozsváron végeztem a tanítóképzőt 1949-ben. Kineveztek Nagysármásra. Édesanyám nem engedett el. Azt mondta, hogy olyan messze voltál, s olyan sok ideig, keressél itt állást. Kérvényt adtam be a tanfelügyelőségre. Behívattak Szentgyörgyre. Nemcsak engem, hanem mindenkit, aki akkor végzett ebből a megyéből. Jött Kovács Gabriella is. Õ is zabolai, Kézdivásárhelyen járt a képzőbe. Eljött hozzánk, s azt kérdezi: te kaptál-e meghívót a tanfelügyelőségre? Mondom, igen. — Biztos, felesketni hívnak — feleli.

Ketten mentünk be Szentgyörgyre. Becsei tanár úr előadást tartott, hogy Bákóban szükség van magyar tanítókra, mert most alakítják meg a magyar iskolákat. Ki jelentkezik?

Egyikünk sem emelte fel a kezét. A többiek közül egypáran jelentkeztek, mert azt mondták, dupla fizetést adnak. Nem tudták, hogy ebből úgysem lesz semmi.

Többet is felszólítottak, hogy na, maga miért nem akar, magának mi a kifogása? Mindenik megindokolta, hogy miért nem akar oda menni.

Amikor Ellára kerül a sor, ott ült mellettem, azt mondja: én elmegyek, ha Szabó Otíliát is tetszenek küldeni.

Juj, én bújtam be a pad alá, hogy nem, nem, nem, hát engem Kolozsvár mellé sem engedtek el a szüleim.

— Ki az a Szabó Otília?

Felállok: én vagyok.

Mondták, hogy így meg úgy, de én nem akartam menni.

A papírt megcsinálták s megkaptam Bákó tartományba a kinevezésemet.

Itthon hallani sem akartak róla. Én csak sírtam, hogy érvénytelenítik a diplomám, ha nem megyek el. Ellával elindultunk. Azelőtt sohasem jártunk Moldvában. Bákóban a tanügyi osztálynál kellett jelentkezni. Kerekes Irma volt a magyar inspektornő. Fogadott, s azt mondta, csak Pusztinában van hely, s Lábnyikban. Valami távol eső helyeken, ahol nem volt közlekedési lehetőség, csak szekér. Egyikünknek lett volna közelebb is, de mi megfogadtuk, hogy nem válunk el egymástól. — Ha már elhoztál — mondom Ellának — , akkor gyere velem.

A fogadásunkat jól megszervezték. Bevittek egy épületbe, mert este volt. Vacsorát adtak, lefektettek. Kerekes Irma elmagyarázta, hogy jutunk el mi Pusztinába. Másnap elindultunk. Eljutottunk Szerbekig. Onnét még tíz kilométerre van a község. Semmi jármű nem volt.

Akkor én kiültem az út közepébe, rá a bőröndre. Elkezdtem sírni. Már két napja utaztunk, mégsem értünk oda, ahová kellett. Mondtam, hogy én innét sehova sem megyek.

Volt valami aktivista, Áron nevű. Áron Ferenc. Szerbekről. Meglátott, hogy mi ülünk az úton a bőröndökön. Na, azt mondja: jöjjenek hozzánk aludni. Vacsorát adtak, puliszkát s tejet, de nem mondom meg, hogy milyen volt.

Utána lefeküdtünk. Volt egy testvére — nem emlékszem a nevére —, olyan tizenkét éves lány, az befogta a teheneket a szekérbe, mi felültünk, s így mentünk tíz kilométert Szerbektől Pusztináig. Sylvester Lajos

.

Megjegyzés. Ujra egy "csángó" meséli el a népi-demokrácia idejében történteket, amelyek a Csángó vidéken újraindított iskolákról szól. Akkor azok a "fránya" kommunistáknak volt arra gondjuk, hogy a magyarajkúak számára iskola induljon... A mai nehéz idők szinte semmiben sem külöböznek az akkoritól, mégis abban a szegény világban a szakmabeleikre hallgattak a kevésbé képzett politikai instruktorok. A puliszkán és tejen felnőtt társadalomban volt helye a magyarajkú iskoláknak! A mostani nyers kapitalizmust folytató társadalomban a gazdagok még akkor is többet akarnak, ha az egy népközösséget válságos helyzetbe hozza, hiszen ha: "n-ai carte, n-ai parte...", de lehet, hogy ez van a dolgok alá elrejtve...( a félképzettek csak a képzettleneket tudják "vezetni"...)  
A TV állomások egyre-másra mutogattak olyan történéseket, amelyekben a kisiskolások követelik az iskolájukat, lásd legutóbb a bihariakat. Elég nyomatéskosan és közérthetően - sok politikust megszégyenítve - a lényeget mondták el. Meghallgatni már nem éppen volt idejük, azoknak, akik a közpénzből ezért vannak fizetve... 
Nem értem, miért hallgatnak a megyei tanügyis szakszervezetisek, mikor ezt és ehhez hasonlókat látnak? Azért nem tudom megérteni őket, mert úgy tesznek mintha nem is a saját jövőjükről lenne szó. Ha nincs diák, nincs katedra! De jó, hogy van fejkóta rendszer...  
Azt már érezni lehet, hogy a mostani tanűgyi rendszerben levő rendszertelenség még nem dühöngte ki magát, hiszen még hátra van a középiskolákat célzó intézkedés sor is. Rebesgetik, hogy EU-s ajánlás az, hogy csak minden 60.000 lakos után lehet állami-közpénzből középiskolát-liceumot fenntartani. Ezt ugyan még nem tették elénk, de következik... Ha ezt is bevezetik, akkor Kolozsváron a 15 középiskolából csak 4-5 marad, de vajon melyik lesz közüluk a népközösségünk nyelvén tanító? No és Udvarhelyen abból a 4-5-ből egy sem maradna, hiszen nem jönn ki a minimális szám... (Erdélyi Polgár)

Székelyföld jövője

Megjelent a Polgári Élet-ben 2010. január 26. kedd 16:21

Szép ígéretek kontra eladósodás, munkanélküliség

Nincs Romániában még két olyan megye, ahol annyi konferenciát tartottak volna a régió jövőjéről, autonómiájáról, mint a Székelyföld csücskének számító Hargita és Kovászna megyében, az elmúlt húsz esztendőben. Az érdekképviseleti szövetség folyton azt hangsúlyozza, azért kell ott legyen a kormányba, hogy tudja képviselni a magyar közösséget, vagy elfogadtassa a kisebbségi törvényt. Nem lenne könnyű felsorolni az ígéreteket, de nem is szabad, mert hosszú lenne a lajstrom, s magunk sem emlékszünk mindenikre. Azt mondták, ott kezdődik a székelyföld, ahol találkozol a rossz utakkal, ez ma is érvényes. Azt mondták, együtt az autonómiáért, válaszd a jövőt, több pénzt székelyföldnek, magyarokért a kormányban, közben eltelt húsz év és sereghajtók lettünk, a többi megyék elhúztak mellettünk. Nem voltunk csoportelsők soha, de a sok kormányzás mellett a szegénység egyre inkább felüti fejét, ennek felszámolását maga a frissen kinevezett Hargita megyei prefektus is fő feladatának tekinti. Húsz év alatt a betelepítésről egyetlen szót sem ejtettek, miközben zajlik a kirakat propaganda, a párt embereinek nem kevés pénzbe kerülő fényezése, a másik oldalon kedvezményes hiteleket folyósítanak területek, lakások felvásárlására. Székelyföldön 10% fölé szökött a munkanélküliség, a hivatalos statisztika szerint, de hogy mit mond a valóság, arról nem is jó beszélni. Az emberek belefáradtak, a sorozatos hazudozásokba, a nagyjólét mellett elindultunk lefelé a lejtőn. És úgy tűnik, az RMDSZ-nek épp ez jó. A szegény, kiszolgáltatott, elkeseredett embert könnyebb manipulálni. Azt könnyebb mézesmadzag-ígérettel szavazatra ösztökélni. Közben pedig, szép lassan valóban “lerohadunk” arra a szintre, hogy hiába adnának autonómiát, nem lenne, mit kezdjünk vele. Talán pont erre játszik ki az RMDSZ, nekik ugyanis ez kényelmes állapot volna: végre nem kellene eljátsszák az autonómia-harcos kutyakomédiáját.

Lássuk most egy kicsit közelebbről a tényeket.

11%-on a munkanélküliség Hargita megyében

Erőteljesen növekedett a munkanélküliek száma megyei szinten. A múlt év utolsó hónapjában közel ezerrel nőtt a számuk, jelenleg 15 125 személyt tartanak nyilván a Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökségnél, ami 10,6%-os munkanélküliséget jelent. Ez a szám azt is jelenti, hogy megyénk jóval meghaladta a 7,8 százalékos országos arányt. Az előrejelzések szerint tavaszig csak rossz irányba változik a helyzet. A statisztikai adatokat összehasonlítva Hargita megye elérte az 1999-ben jelzett negatív csúcsot, amikor gyárakat zártak be. Országos szinten Hargita megye a feketelista negyedik helyét foglalja el, egy szinten Hunyad megyével. Legrosszabb a helyzet Mehedinţi (14,1%), Vaslui (14%) és Fehér(12,6%) megyékben, legkedvezőbb Ilfovban (2,4%).  Némileg jó hír, hogy a megyei ügynökség tanfolyamokat szervez Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Maroshévízen, ács, kőműves és gipszkartonszerelő szakmákban.

Székelykeresztúr: a lézengők városa

Keresztúrt az 1989-es „fordulatig” Hargita megye éléskamrájának tartották. Az itteni farmokról, feldolgozó üzemekből szerezte be mindenki – többnyire feketén – az élelmiszert. Mert működött itt tyúkfarm, disznófarm (egy időben még pulykával, sőt, struccal is kísérleteztek), a keresztúri „tejgyárban” készült a környék legfinomabb vaja, sajtja. Aztán volt számottevő könnyűipar: lenfonoda, cipőgyár, készruhagyár. És, persze, a nagyágyú, a legtöbb embert foglalkoztató vasöntöde. Mindez a ’90-es évek végére lassan leépült. A farmok bezártak, a fonoda megszűnt, az öntöde csak ¼ kapacitással dolgozik, a régi cipőgyár is csődöt mondott (bár ott próbálkoztak privatizálással). Új vállalkozás pedig az asztalosműhelyeket és az új cipőgyár-részleget leszámítva nem létesült. A város lakossága elszegényedett, sokan külföldön keresték/keresik boldogulásukat, de még többen vannak, akik csak lézengenek és munkanélküli segélyből élnek. Sajnos a városképet ők uralják: ha egy idegen végigmegy a város főterén, egyértelműen az a benyomása: Keresztúr a lézengők városa. Még egy zárómondat: a városban 1989 óta megszakítás nélkül RMDSZ-es vezetés volt/van.

Megkettőződött a munkanélküliek száma Udvarhelyszéken

A 2010-es év elejére közel kétezer személlyel emelkedett a nyilvántartott munkanélküliek száma, 2008-hoz képest. Jelenleg 3260 munkanélküli személy szerepel a székelyudvarhelyi iroda adatbázisában, az elmúlt időben az alkalmazások száma alig haladta meg az ezret. 2009 folyamán megduplázódott a munkanélküliek száma Udvarhelyszéken, ugyanakkor egyre kevesebb állásajánlat érkezik a cégektől.  A tavaly egy hónap alatt, novembertől december 31-ig közel ezer személyt bocsátottak el munkahelyéről. Minden ágazatban magas a munkahelyüket elvesztettek száma, de ahogy eddig is volt a téli időszakban, legtöbbjüket az építkezési vállalatoktól bocsátották el. 2420 környékbeli, 840 székelyudvarhelyi munkanélkülit tartanak számon, s az utóbbiak közül 536 személy részesül támogatásban. A segélyezett munkanélküliek 42%-a nő, 39%-a középfokú, 7%-a felsőfokú végzettségű. A munkanélküliek 20%-a ötven év feletti.

Gyergyó: eladósodás

Jelentősen nőtt a munkanélküliség tavaly Gyergyószentmiklóson és környékén. Míg 2008-ban 1200 állástalant tartottak nyílván a munkaerőelhelyező ügynökségnél gyergyószentmiklósi kirendeltségénél, addíg 2009-ben már 3000 személy folyamodott munkanélküli segélyért. Az aggasztó szám pedig idén is növekszik, januárban 200 új munkanélkülit jegyeztek. Konkrétan a városban jelenleg 1260 munkanélkülit tartanak számon, ebből 103 fiatal, akik nemrég kerültek ki az iskolapadból. A Gyergyói-medencében jelenleg 9,6 százalékos a munkanélküliségi ráta, ami a tavalyi év utolsó hónapjához képest jelentős növekedést jelent, hiszen, akkor 7,4 százalék volt. Nem csak a magánszemélyek küzködnek problémákkal, néhány vállalkozás is komoly gondokkal néz szembe. Több cég nem tudta kifizetni tavalyi adóját a helyi polgármesteri hivatalnak. A leginkább eladósodott vállalkozás 420 ezer lejjel tartozik, de van, akinek 380 és 200 ezer lejt kell fizetnie. A válság és egyre nehezebb körülmények között nagyon kevés új munkahely létesül, így az állás nélkül maradt személyek nem tudnak elhelyezkedni. (folytatjuk) ÉK: Székelyföldön 10% fölé szökött a munkanélküliség, a hivatalos statisztika szerint, de hogy mit mond a valóság, arról nem is jó beszélni , Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Lázár Hajnal, Zsidó Ferenc

.
Megjegyzés. A fenti cikkben a Székelyföldön lakók mindennapi problémáit próbálja megmutatni. A szorványban sok helyen ennél még nehezebb helyzete van a népközösségünkhoz tartozók. Mi is megpróbáljuk megvizsgálni azokat a megyéket, amelyekben szorványban de élnek magyarok. (Erdélyi Polgár)

Mi lesz a vidéki iskolákkal?

Megjelent Erdély Ma [ 2010. január 27., 07:17 ] [36]

Úgy tűnik, az oktatás lesz a kormány által hozott megszorító intézkedések legnagyobb kárvallottja: a pedagógusoknak, iskolaigazgatóknak, diákoknak és szülőknek szinte naponta kell szembesülniük egy-egy rossz hírrel. Jóformán még fel sem dolgozták a tizenötezer tanügyi alkalmazott elbocsátásáról szóló tervezett döntést, amikor számos falusi iskola bezárásának lehetősége villant fel. A napokban pedig a vidéki pótlék drasztikus csökkentéséről értesülhettek a tanárok: az intézkedés csak Háromszéken mintegy másfél ezer oktatót érint, akik januártól lényegesen kevesebb pénzt vihetnek majd haza.
Hogy ezentúl miként ösztönzik a szakképzett pedagógusokat arra, hogy vidéki, sok esetben nehezen megközelíthető településre ingázva vállaljanak munkát, arról hallgat az oktatási minisztérium. Hogy a számos településen jelentkező szakképzett pedagógushiány miként járul hozzá a sokat emlegetett esélyegyenlőség megteremtéséhez az oktatási rendszerben, arról sem szólnak a hírek. Mintha nem érdekelné a minisztériumot, miként boldogul az a kezdő tanár, aki amúgy is alacsony fizetésének — és idejének — jelentős részét ingázásra lesz kénytelen fordítani. De a jelek szerint hidegen hagyja a vezetőket azon gyermekek sorsa, képességeinek fejlesztése is, akik tehetségesek ugyan, családjaik anyagi helyzete azonban nem teszi lehetővé, hogy távoli városi tanintézményekben tanuljanak. A vidéki iskolák, falvakon oktatók ellehetetlenítése ráadásul a közösségi életre is kihat, számos településen ugyanis eme intézmény köré szerveződnek különféle kulturális, társadalmi események.
Szemmel láthatóan átgondolatlan döntéseket hoz a tárca, a költségek csökkentésére törekvő lázas igyekezetben innen is, onnan is lefaragnak egy keveset, nem számolva a következményekkel, figyelmen kívül hagyva az oktatás valós gondjait. A sebtében hozott intézkedések azonban tovább mélyítik a város és vidék közötti szakadékot, drasztikusan csökkentve a falun élő gyermekek esélyeit. S mindeközben egyre világosabban sejlik: a nyilatkozatok szintjén minden kormány által „prioritásként" emlegetett oktatási rendszer továbbra is csak az állami kiadások csökkentésének melegágya marad. Farcádi Botond

.

Megjegyzés. Érdemes elgondolkozni azon, hogy az iskola-ügy, - s ezen belül a vidéki iskolákban tanulók illetve tanítók - kérdése sorsdöntően befolyásolja-e majd a népközösségünk asszimilását... Szerintünk igen! A magyarajkú oktatás fogja a legjobban megsinyleni a mostani - megszorító  - intézkedéseket. A kormányba űlők felelősége, a szakmai kérdések elhanyagolása, a drasztikus pénzhiányra való hivatkozások, mellett az asszimiláció csendesen, de biztosan halad a maga útján! A fenti cikkben említett esélyegyenlőség a falun élő fiatalok esetében fel sem merűl a jelenlegi kormánytagok fejében.  A már amúgy is fejetlenűl működő, nagyjából a magánárdekeket képviselő,  megyei tanfelügyeletekhez,  a kormány nem mer hozzányúlni, pedig  ezek nem léte komoly pénzalap megtakarításhoz vezethet (ezt a szovjettípusú rendszert az európai únióban sehol sem lehet megtalálni, vezetőinknek vajon miért olyan fontos?). Ehelyett az elemi iskolák rendszerének a felborítását erőltetni egyenlő a magyarközösségek elsorvadáshoz való út elfogadásával. Helytelen azt hinni, hogy a szorványközpontos iskolatípus javítana a népközösségünk életszinvonalán. A már létező központokból kikerülő diákok zöme - végül is - elgyökértelenedik (beigazolva a ránk oly sokszor tett jelzőket). Elszakad a gyermek, attól a közösségtől ahonnan származik, azzal, hogy bentlakásos megoldást általánosítják a szorványközpontos iskolarendszerben. Egyesek nem veszik észre, hogy a régi csauszista felfogás foganasítódik meg: azaz a gyermeknek a társadalmi rendszerben való nevelése. (az újtípusú egyén... nem ismerős?). A csausiszta rendszerben dívó,  a "család"-nak csak másodlagos szerepet adó elv, - úgy látszik - lassan újra teret hódít...  
Mindezek mellett fennáll az a gyanú, hogy a jelenlegi vezetőik által , az EU megpróbálja visszafogni a tanult emberek számát (nesze neked esélyegyenlőség...), hazánkat pedig továbbra is felvevő piacként tartanák számon...  

Az iskolák fenntartási költségeit eddig is a helyhatósági szinten kezelték, jól-rosszul az már más kérdés. Eddig is sok helyen a gyermekeket kocsikáztatták. Most a iskolák ellátási költsége ugyan kikerülne a községi alapokból, de az utaztatási költség magas volta miatt e költségek csak kevésbé lennének megtakarítva. Nemzetközösségünkből kikerülő diákok száma mindig is kevesebb volt az osztályokban, amiért a régi-új tanügyi törvény elismerte a fennálló helyzetet. Tiz tanulóval is indultak magyarajkú osztályok. Ezek mostanra már nem lesznek "életképesek" és a költségmegtakarítók számára nem is fontos ez a törvénykitétel... Ezáltal nem csak a gyermekek de a tanszemélyzet is veszélybe kerülhet, s a kisiskolák ajtaja ezután zárva lesz. E kisiskolák bezárásával újra tág tere lesz - a már hagyomásnyossá vált - kocsmalátogatásoknak, mert a helyi hatóságoknak nem éri majd meg, hogy karbatartsa a sok esetben közmunkával (egyházi pénzekből) felépített épületeket.  

Nem tudni meg, hogy a miniszteri szinten elhatározott 15.000 tanügyis közalkalmazotti leépítésével, egyáltalán mennyi lesz a költség megtakarítás. Nem csupán egy fajta kényszerhelyzetet alkalmaznak újra a népközösségünk ellen? A fejkóta rendszer  bevezetése, a pénzalapok megtakarítása helyett csak  ezek átrendeződését eredményezheti, hogy az ezzel járó fejetlen megoldásokat ne is emlegessük.
Tudomásul kellene venni, hogy az üressé váló épületeket, ideje lenne visszaszolgáltattni a jogos tulajdonosnak, ne válljanak közprédáva. Mivel sok közülük egyházi tulajdon volt a helyi templom mellett komoly kulturális központtá kell őket alakítani. Igaz el tudom képzelni, hogy ezekben újra megalakuljanak a magántulajdonú felekezeti esetleg alapítványi iskolák. 

A kolozsvári illetve a Kolozs megyei MPP-nek erre vannak konkrét megoldásai. (Erdélyi Polgár)

Azé lesz a nemzet, aki többet nemzett

Megjelent a Polgári Élet-ben , 2010. január 19. kedd 16:21
Cigány – magyar párhuzam tegnap és ma

Felneveletlen gyermekeim bájos unszolására lábbeli-vásárlásra szánom rá magam. Ebben a kilátástalan anyagi helyzetben. Kibaktatok azért a nyárádszeredai piacra, hadd lám, mégis milyen fájinabb cipőkből haltak ki mostanában német, holland, francia, avagy más szerencsésebb nemzetek férfiúi. Azoknak a nemzeteknek az utódai, amelyek elkerülték azt a sokoldalúan kifejlett rendszert, amelynek bukását épp ünnepelnénk. Ha végleg letűnt volna…

Ahogy téblábolok a férfiaknak való lábravalók „boxos” rengetegében, egy terebélyes alvázzal megáldott, virágos rokolyás asszonyság erősen megnéz. Rápillantok, aztán várom, vajon mit akarhat tőlem tulajdonképpen? Nagy szájjal elmondja, hogy mi egy-községbeliek vagyunk, és ugyanabban az esztendőben láttuk meg a nyárádmenti napvilágot. Pontosabban: ő a cigány nagyeget, én pedig a székelyt, ama keservest. Miután megakasztom magamnak azt a húsz lejes aszfaltkoptatót, amiből egy módosabb német távozott el az örök, germán vadászmezőkre, úgy vélem, pár percet pazarolhatok rokolyás kortársamra.

Azt látom, hogy pénze több van, mint nekem, ezért ebbe a műfajba nem is mélyedek „belé”, igyekszem más pályára kényszeríteni ellenfelemet, hátha más területen kihangsúlyozhatom fölényemet. Szóba hozom, hogy 2 fiúval és 2 leánykával áldott meg engemet és nejemet a Jóisten. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, elnézek a feje felett. „Nekem 5 gyermekem és 12 unokám van”, ver be erőst mélyen a lábam alatt elterülő, édes, székely anyaföldbe annak a törzsnek a képviselője, amely szebb jövőt ígér szapora népének, nemzetségének. Mely nép egykor keservesen szerezte meg a betevőt.

„Van valami eladó?”, ver most is fültövön a zsákos cigányember bekiáltása az utcakapun. A nagybajszú kalapos hajdanában ekképp kereste az ennivalót. Foltos zsákjába gyűjtötte össze a levágott bárányok, juhok bőrét, és azzal kupeckedve próbált a „víz tetején maradni”. Az is megesett, hogy a megdöglött tyúkjainkat, a marhabeleket és az ezekhez hasonló ínyencfalatokat is összeszedte, hogy legyen, mit családja megegyék. Amikor postás édesanyámnak segédkeztem, gyakran betekinthettem ezeknek a szegény cigánycsaládoknak a hajlékaiba.

A Nyárád völgyében létezett egy „difuzor” néven ismert szolgáltatás, amelyik rádiószerűen működött. Nyárádszeredában volt a stúdió, ahonnan az élő és átvett műsorokat sugároztak az adást készítők. Az ősrádió havi bérletét a postahivatalok alkalmazottai kellett behajtsák. Ebben voltam én segítője édesanyámnak. Igen ám, de ezek a barnább bőrűek sohase tudtak fizetni. Mivel rengetegszer kellett elmennem hozzájuk, igencsak alapos betekintést nyertem sanyarú életükbe, nyomorukba. Aztán jött a gengszterváltozás, s hirtelen megpendültek. Félkész házaikat befejezték, s palotákat emeltek portáikra. Egy részük a Jehova Tanúi hitbéli mozgalomba, más részük a szombatos vallásfelekezetbe tagozódott be. Még több „rajkót” termeltek, s távol maradtak a politikától, a véres székszerzéstől.

Ma leginkább a családjaikra figyelnek. Ameddig mi próbálunk bármilyen áron kormányokra gyúródni, vagy minél több magas tisztséget kiharcolni magunknak és a holdudvarunknak, ők szép fészekaljukat gyarapítják. Ameddig mi folyton az autonómia álmát kergetjük és vért izzadunk minden elorzott székely jussunk visszavevéséért, addig ők percről percre, méterről méterre ragadják el, foglalják le tőlünk (maguknak) a nekik járó életteret.

Azért mondom, nekik járó, mert hiszem és vallom, hogy a föld annak jár, aki éppen belakja azt. Nem annak, aki megörökölte, majd trehányul elkótyavetyélte.

A Székelyföldet elfoglalni óhajtók keveset beszélnek, de sokat vállalnak. És cselekednek. Ha ez a cigányasszonyság, aki velem egyszerre rúgta el nemrég az ötvenedik évét, pillanatnyilag 17 utódot hagy maga után, míg én mindössze 4-et, pontosabban: még az egynegyedét se annak, amivel ő büszkélkedhet, akkor mi nincs miről ábrándozzunk.

Amiként kicsi történetemből is látszik, nem csak az a helyzet, hogy ők sokkal több gyermeket nemzenek. Az is reményvesztetté tesz ma minket, hogy ők egy generációval szaporábbak.

Gyúródj hát székely-magyar a kormányra! Kergesd székely-magyar a megváltó autonómiát! Nyomulj! Azt azonban egy percig se feledd: azé lesz a nemzet, aki többet nemzett.

Aki törzsében nem gyarapodik, nem fogja élvezni hatalma gyümölcsét.

Az legfennebb alulról szagolja majd… az autonómiát. (Csíki Sándor)
.

Megjegyzés. A fenti irás sokkal fontosabb lehet annak aki a szorványba él. Hasonló tényfeltáró, kordokumentum a szorványba is készült, csak elhalványodott a politikusaink szemébe! 

Azt már rég tudni, hogy az "egyke" égető probléma, de hogy nemzetközösségi csere lessz az már nem. Ha a hivatalos adatok még nem is mutatják meg, de már köztudott, hogy csendben a roma-közösségek ma holnap túlnövik a magyarajkúakét. 

A többségiek ha nem is mondják titokban örvendenek, hogy "elfogyunk".

Az ezirányú kezdeményezéseket nagyon gondosan körbe-barikádozták, s ha a mi politikusaink nem veszik fel a kesztyűt, a népközösségünk még jobban megcsappan.

Persze akadnak olyan kezdeményezések, amelyek fennmaradtak, lásd a leányanya-otthont vagy a Csép Sándor által elindított egyesületet.   

Csép Sándor - aki a Kolozs megyei MPP elnöke is -, már nagyon rég elinditotta az "Áldás-Népesség" civil szerveződést, amelynek az egyik fontos feladata azon lehetőségek megkeresése, amelyek által a nagy népességcsökkenés  visszafoghatóvá alakulna.

Demográfiai mélypontban leledzik a mai társadalom, de magyarajkú népközösségben tapasztalt negativ szám már aggasztóan magas. Az elhalálozottak száma jóval magasabb mint az újszülöttekké. Igy aztán a cikkíró által felvetett  kép: "Az legfennebb alulról szagolja majd… az autonómiát.",  el kéne gondolkoztassa a szövetségi vezetőket is. Az MPP-nek van több olyan megoldása, amivel el lehet majd indulni.

Az  "Áldás-Népesség" az RMPSZ-vel közösen már el is inditott egy olyan kezdeményezést, amely a fiatalok gondolkodás módját hivatott szélesíteni. 

A kolozsvári MPP üdvözli a RMPSZ-et amiért ezt a kezdeményezést felkarolta! (Erdélyi Polgár)

Kolozs megye: 6 igazgatói, 21 aligazgatói posztot kap az RMDSZ

Kolozs megye: 6 igazgatói, 21 aligazgatói posztot kap az RMDSZ

A kolozsvári magyar lakosság számarányának megfelelően részesül a megyei dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeiben az RMDSZ – írja a Szabadság. A PD-L-vel sikerült megállapodni abban, hogy Kolozs megyében 6 igazgatói, 21 aligazgatói és 9 alsóbb szintű posztot kapjon az RMDSZ. (szabadság)

Újabb RMDSZ-es kinevezések a kormányban

Újabb RMDSZ-es tisztségviselők kinevezéséről szóló miniszterelnöki határozatok jelentek meg a Hivatalos Közlöny 0050-es számú, január 21-i, csütörtöki számában. Ennek értelmében Moldován József a Kommunikáció és Információs Társadalom Minisztériumának, Borbély Károly pedig a Gazdasági Minisztérium államtitkára. A miniszterelnök aláírta Tánczos Barna államtitkári kinevezését a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztériumba. Szintén határozat született Nagy Zoltán államtitkári kinevezéséről Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetjébe, ugyanitt Pásztor Gabriella államtanácsosi tisztséget fog betölteni. (rmdsz tájékoztató)

.

Megjegyzés.
Ha nagyon nehezen is, de végre kiderültek a "csendes" tárgyalások után milyen tisztségeket kaphat meg a kolozsvári magyarajkú lakosság. Természetesen értékelhetjük, hogy magyarajkú szakemberek az őket megillető helyre kerülnek.

Mivel a másként gondolkodó magyarajkúak között találni jó szakemebereket, példaértékű lehetne a kolozsvári szövetségi vezetők részéről, ha a helyi MPP-nek felajánlanának egy pár olyan aligazgatói kinevezést, amelyet - ha nem is kimondottan polgári -, de legalább is szimpatizáns tag foglalhatnának el, de ...
A hatalomtól "megfertőzöttek" nem értékelik a saját választóikat sem akkor , hogy várhatnánk el a polgáriak felé megtegyenek ehhez hasonló dolgokat.

Ja, itt az alkalom , hogy a szövetségi alpolgármester betartsa igéretét és adjon egy helységet - a párttörvény értelmében -  az MPP-nek (ha már a PD-L is felajánlotta). Ez nem kerül semmibe csak egy aláirásba, hiszen a kérvény ott csücsül valamelyik iróasztali fiókban...(Erdélyi Polgár)

Az EMNT és MPP üzenetének szintézise: tartsunk szét magyarok – aki bírja, marja?

Választások után sem fogunk unatkozni

Az EMNT és MPP üzenetének szintézise: tartsunk szét magyarok – aki bírja, marja! megjelent: www.brassaizsombor.ro/new/blog.php?lang=1

Az EMNT minap tette közzé kései választási üzenetét. Végül, érezhető nyűgölődéssel, mégis Kelemen Hunor támogatására biztatja híveit. Összefoglalva erről szól a rövid, sommás hír. Azonban az állásfoglalás teljes szövege más üzenetet is hordoz. Persze, ez most kevésbé fontos. A lényeg: Tőkés László ímmel-ámmal, de mégiscsak az RMDSZ mellé áll.

Ami most kevésbé fontos: neheztel amiatt, hogy az RMDSZ nem kereste meg idejében az EMNT-t, ezért amolyan nagy testvéri allűrrel orról, óva int, dorgál. A jelen kontextusában nem igazán van alapja ennek az ex katedra hangnemnek, de ha nemcsak az orrunkig akarunk látni, akkor jelzésértékűnek minősíthetjük. Jelzi: eljön az idő, és nincs távol, amikor lesz hatalmuk, hogy kellő legitimitással lapokat osztogassanak. Nyilván, a napnál is világosabb, hogy erőforrásuk nem Erdélyben van, hanem Magyarországon lesz. Csak ki kell várni a tavaszt.

Erről szól az újraszerveződő EMNT, és ezt támasztja alá a kolozsvári gyűlésen levetített Orbán Viktor -féle üzenet is. Nemsokára mások fogják nyitni-zárni a csapokat, de előtte ki kell építeni egy új vezetékhálózatot. Most csak annyit jegyeznék meg csendesen, hogy fölöttébb elszomorító, hogy mindeddig nem volt indokolt az EMNT újraszervezése, kiépítése, felépítése, átstrukturálása, jogi aláfalazása, stb.

Továbbá, az is felettébb érdekes, hogy ugyanakkor megjelenik egy másik politikai nyilatkozat is, amit az EMNT elnökének testvére ír alá, Tőkés András, mint az MPP alelnöke. Ez egy merőben más üzenetet hordozó nyilatkozat, amelyben azt sugallja a nemrégiben kudarcot vallott radikális párt, hogy az RMDSZ-t nem szabad támogatni, mert egy burkolt asszimilációs politika művelője. Véleménye szerint az RMDSZ-nek egészen obskúrus érdekekből csak a kormányzás fontos, ennek rendeli alá az elnökjelölt állítást is. Sőt, azt is állítja, hogy Klaus Johannis támogatása is, ezt a célt leplezi le – lévén Johannis a megalkuvó, asszimilációt elfogadó szász politizálásnak a fémjele.

Ez a vélemény, ha nem Tőkés András tollából származna, és nem az EMNT állásfoglalásával egy időben került volna nyilvánosságra, figyelmet sem érdemelne, hiszen úgy, ahogy van agyrém és butaság. De, ebben az állásfoglalásban van még valami: egy árnyalt, burkolt célzás, ösztönzés a jelenlegi államelnök támogatására. Valamiért fontos volt a szerzőnek leírni egy olyan mondatot, melyben elmondja, hogy a jelenlegi elnök sem rosszabb, mint a másik két potenciális vetélytársa. Magyarán ez annyit jelent, hogy az MPP virágnyelven Băsescu megválasztására biztatja jelöltjeit. Igaz, adott esetben ez akár meg is cáfolható, hiszen Tőkés András direkt módon nem hivatkozik pártjára, akár úgy is értelmezhető, hogy saját nevében tesz politikai nyilatkozatot.

Érdekes. Tőkés András, minden bizonnyal a testvér iránt elfogultságból, az EP választások idején, saját pártjával is szembeszegülve, teljes mellszélességgel támogatta az RMDSZ lista élén induló Tőkés Lászlót. Most, látszólag vele szembefordulva, ismételten az RMDSZ ellen hangolja táborát. Nehezen hiszem el, hogy az elmúlt néhány hónapban ilyen radikálisan megváltozott volna a testvérek viszonya! Számomra a napnál is világosabb, hogy az MPP arra számít, hogy Băsescu megnyeri a választást, s ezek után ismét számíthat arra, hogy az államelnök segíteni fogja az RMDSZ elleni törekvésüket. Vagyis, az MPP is bukaresti támogatásra épít stratégiát. Emellett, az EMNT Budapest fele fordul, és a leendő FIDESZ kormány támogatására számít, azonban imázsféltő óvatossággal egyelőre nem fordul szembe az RMDSZ-el, hanem eljátssza a nagy testvér szerepét. Víziójuk világos: ellehetetleníteni az RMDSZ-t.

Szóval, a lényeg az, hogy a következő hónapokban sem fogunk unatkozni, hiszen a levegőben már nemcsak a román politikai háború puskapora érzik, hanem a magyar-magyar vetélkedés újabb fordulata borzolja a kedélyeket.

Amúgy, kezdek kételkedni abban, hogy az ominózus székelyföldi Băsescu-Orbán szórólap csakis a PD-L számlájára írható. Amúgy olvasva szövegét, él bennem a gyanúper, hogy megfogalmazója nem egy magyarul tudó román volt, hanem egy vérbeli, valódi székelyföldi magyar.

Úgy vélem, az EMNT és MPP állásfoglalásainak a szintéziséből csak ez az üzenet olvasható ki: tartsunk szét, magyarok – aki bírja, marja!

.

Megjegyzés. Talán furcsa, hogy egy még 2009 novemberében megjelent blog megjegyzésre csak most reagálunk, de azt kell észrevenni, hogy - sajnos - az aktuálisát nem vesztette el s most, hogy a Maros megyében az MPP élén új arcok tüntek fel újra "behallatszik majd mindaz, ami a fentiekben elhangzott" A cikkiróját sok évvel ezelőtt mint egy a szorványban negyedévesként exmissziós lelkészt ismertem meg - igaz nem személyesen csak levelei által mikor is az Erdélyi Gazda laphoz írt leveleit olvastam. Egyszerű, szerény és jót tenni akaróként vált ismerté. Elolvasva  a fenti irományt egy egészen más ember tárul elénk. A régi arc már mást mutatt, mint ahogyan az a  ttp://www.brassaizsombor.ro/new/portre.php -ból kiderül, ahol a "Aki jó bort iszik, ne prédikáljon vizet!" már értéktelen szlogenné alacsonyodik. "Jó pofáskodás" mondanák egyesek , de ... A http://itthon.transindex.ro/?hir=15400 -ban megjelent lemondásáról olvasva egy gerinces, igazságot szeretőként lelkészt ismerni fel. Amikor aztán újra hallottunk róla már megint a Maros megyei ügyvezetőség első alelnöke. Ebben a minőségében írja meg a fentieket. Jobbra-balra csapja kardját, kritizálva úgy az MPP-t mint a EMNT-t is. Sőt még a Tőkés testvéreknek is kioszt a lapokból. 

Szerinte az, hogy szinte mindenki, aki számit a szövetségiek ellen fordul nem helyes irány és ez széthuzást eredményezi.  A "Víziójuk világos: ellehetetleníteni az RMDSZ-t" kijelentéssel pedig csak azt bizonyítja, hogy elkezdődni látszik a szövetségiek lefelé csúszása, mert elvesztette a távoli céljait. A rövid távon elérhető célokra koncentrálva eltávolodni látszik a választó polgárjaitól! Ideológia szinten egy "mumus"-ra, vélt ellenségre mutogat, lásd az utolsó mondatban megfogalmazottakra: "Úgy vélem, az EMNT és MPP állásfoglalásainak a szintéziséből csak ez az üzenet olvasható ki: tartsunk szét, magyarok – aki bírja, marja!"  Vajon ?

Ha, ezeket egy világi úr szolná meglehetne érteni, de egy nemrég még palástot viselőt már nem! Arról nem is beszélve, hogy egy szintén palástot viselőt is megtámad...

A nemrég még testvériségre, felebarátságra, bűnbocsánatra intőtől ezeket nem lehet elfogadni. A "nagyobbik testvér" képviselőjeként, mindenképpen arra kellen törekednie, hogy odanyújtsa a jobbját, semmiképpen sem az utálatot, a lenézést, a ellenségeskedést mutogassa lépten-nyomon...
A szövetségi elnök példája nem lehet mértékadó, mert az, - annak ellenére, hogy elveszítette a választói bizalmát - továbbra is fennt akar maradni...
A pozitiv példa hathatós ugyan, a baj inkább az, hogy a negativval csak a népközösségünk ellen teszünk. Amikor a szövetségiek az MPP-nek "betartanak" csak a népközösség azon részét tartják távol, akik amúgy sem adnák rájuk a voksukat. A "távolmaradók" pedig újabb okokokat találhatnak a távolmaradásukra. 

Tankönyvekben olvasható a politikai ellenzékre szükség van (főleg a mostani) demokráciában! Ezért nem érteni a "bzs"-ként gondolkodókat, hiszen nem lenne szabad összekeverni a politikai ellenzéket a másként gondolkodókkal: "a másik ember is ember"- tiszteljük az álláspontját. A jobb és baloldal pedig létezésükben tudják kiegésziteni egymást.  

A cikkiró pedig azt is kéne tudja, hogy az ember gyarlóként éli le életét, van aki tudja, van aki csak elfelejti. Az "szintézis"-ének pedig nem az általa megfogalmazott széthúzás a végkicsengése, hanem az, hogy az EMEF a szövetségiek fölé fog helyezkedni, pontosan a cikkíró által emlitett Fidesz-EMNT vezetői közti jókapcsolatok illetve pénzforrások miatt! Ezért aztán csak bírja jobban, akinek jól szervezet egész országra kiterjedő "élő" hálozata illetve, akinek a másországbeli gazdag barátja van.
A EMNT ezidáig még mindig( 5 év távlatában is) a "helyes út" keresésében leledzik, hiszen a szervezet bejegyzése még folyamatban van.

Ezen a helyzeten csak a jobboldali erők megerősödése javíthat. A szavazók ezután be kell majd lássák, hogy az eddigi "reprezentáció" nem mindig közérdekeket szolgáltak. Az MPP által szorgalmazott keresztény-demokrácia javíthat sorsukon.

Azt is látni kell, hogy a szövetségiek már el kezdték a saját kampányukat. Itt hivatkozhatunk arra a pénz-alap hajszára, ami a szövetségiek országos illetve helyi vezetében való szereplésért vivott harc eredményeként megmutatkozik. Tudvalevő, hogy a szövetségiek is követik mások példáját: a kinevezettek a fizetésük egy hányadát a saját pártjuk kasszájába viszik-teszik vissza.  
Végezetűl csak annyit, hogy a BZs is be kell lássa, hogy az MPP által támogatott elnök lett újraválasztva! Ez azt is jelenti, hogy a jó tanácsok jöhetnek - egy másik - a jobb oldalról is! (Erdélyi Polgár)    

Tisztújítás a Maros megyei MPP-nél

Az új elnök: László György

Múlt hét végén a Magyar Polgári Párt Maros megyei szervezete rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést tartott, amelyen két évre választottak megyei elnökséget. László György lett az új elnök, Vass Imre az alelnök, a szervezési kérdésekért felelős ügyvezeto elnök pedig Bartha Jenő. A megválasztott elnök a szervezetépítést jelölte meg fő céljául.

László György maroskeresztúri MPP-s önkormányzati képviselő, Berekméri Sándorral szállt versenybe a pártelnöki tisztségért, Tőkés András korábbi elnök és Márton Zoltán alelnök lemondását követően. A rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésre egy évvel korábban sort kellett keríteni. László Györgyöt 37 szavazattal választották meg 24 ellenében, 1 szavazat érvénytelen volt. Berekméri Sándor egyszerű MPP-tag maradt.

A 30 éves maroskeresztúri önkormányzati képviselő (civilben vállalkozó) a Népújságnak elmondta, fő célja a pártépítés. „Egyrészt ott vannak a bejegyzett, de nem működő szervezetek, amelyeket fel kell élénkítenünk, és célom újabb szervezetek létrehozása. Meg kell találnunk az alternatívákat az RMDSZ politikájával szemben, tettekkel, jó politizálással kell ezt hitelessé tennünk. A tanácsosainknak szakmai – elsősorban jogi – háttértámogatást kell nyújtanunk, hiszen nincs közöttük jogász végzettségű. A pártokkal, civil szervezetekkel, közintézményekkel is együttműködünk, az RMDSZ-szel is egyeztetni szeretnénk és együtt fellépni bizonyos, a magyar közösség számára fontos ügyekben. Nem az a célunk, hogy mindenben akadályt gördítsünk az RMDSZ elé. És természetesen az elkövetkező két és fél évben készülünk az önkormányzati választásokra is, ezért fontos, hogy hitelesek legyünk, alternatívát mutassunk fel” – nyilatkozta az új elnök.

A küldöttgyűlésen újraválasztották az alapszabályzat-értelmező, etikai és kofliktuskezelő bizottság, a pénzügyi és vagyonkezelő bizottság tagjait.(Népújság)

A Kolozs megyei illetve a kolozsvári elnökség gratulál és eredményekben gazdag tevékenységet kiván a Maros megyei új elnökségnek. A két megye nagyon sok adottságban és lehetőségben egyforma lévén, a jó szomszédi kapcsolatok kiszélesítését illetve a közös tevékenységek bővítését szorgalmazzuk. (Erdélyi Polgár)

Csupa csapás az élet – Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez...

Megjelent az Erdélyi Ma [ 2010. január 11., 10:46]

Bákóban annyira mentünk volt, hogy meg kellett alakuljon a felsőfokú iskola es. S a tanyittókiképző. Közben tavasszal majdnem készen volt, hogy az ősszel induljon. Nyár közepén csak azt kezdék sunyolni (sugdosni), hogy országot országban nem lehet építeni, s akkor evvel a jelszóval többet nem volt, amit csinálni.

Hanem az ötvenes években s az ötvenegyesben, amikor én Bákóban voltam, annyira voltunk mi, csángók, hogy május elsején felvonultunk, s lozinkáink (jelszavas tábláink) voltak három-négy, hogy éljen május elseje, s mások.

Na most eljött ez az új világ, ez a nyolcvankilenc után való. Most a magyarság egy kicsit esent (ismét) megindult, de a nép elrományosodott. Met Ceausescu idejében a fiatalság felfutott a városokra, s akkor rományul kezdtek beszélleni, a kicsiket kezdték tanyíttani rományul, és mikor a falura visszajőnek, az, amelyik innét kiment, még beszél magyarul, de amelyik ott maradt, az rományul beszél, mert a szomszédja es így szól hezza

Akkor erősödjünk meg. A Magyar Népi Szövetség, na, hogy híjják most? Udemere. (RMDSZ) Többet úgy nem ment. Nem értük el azt a fokot, amit én elértem 1951-ben. Úgyhogy most ezek a vezetőségek irigyebbek. A rományok. Nem es tudunk haladni eléfelé. A tegnapelőtt este hallottam, még azt es hangsúlyozták, amikor az egyik felkőt (felállt) ott a parlamentben, hogy a csángó gyermekeknek mennyit fizet Magyarország, hogy az országot magyarosítsák el? Még oda es felért ez a hangsúly, hogy csángó gyermekek es vannak magyar iskolákban. S akkor láttam meg, hogy az irigység megvan.

Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez. Nehez, hogy bár odaérjünk, ahol voltunk ötvenkettőben.

Ez lett volna az első esetem, amelyiket játszottam politikai téren, mert ez politika.

Na, a mostani időszakról beszéljek egy keveset. Az iskolák hogy mennek? Az iskolák azóta, hogy a Magyar Népi Szövetség megszűnt volt ötvennégyben, Lészpeden, mert ez volt az utolsó. Többet aztán nem alakult. De közben aztán nyolcvankilenc után esent (ismét) akartak magyar iskolát. Kezdték adni a gyermekeket Csíkszeredába. Négy-öt gyermeket minden évben s leánykákat. Hogy ott járják a hetet s a nyolcat. Közben aztán vannak, akik elébb léptek... Sylvester Lajos

.

Szerk megj. A fenti cikk szerzője egy "csángó" szájába adta ugyan mondanivalóját, de ez a lényegen nem változtat: A mostani szövetségi vezetők munkájával sok esetben nem lehet egyetérteni. A "jó politikusi húzások" csak magán-, és kevésbé közösségi érdeket szolgálnak. Sok esetben ezek mentén haladnak és a közösséginek nevezett érdek csak lepel. A magánérdek sok esetben fontosabbnak tűnik...
A cikkíró megállítja a "csángó" eszmefuttatását az iskolaproblémánál... Nem éppen érdektelen meggondolásból: A nehéz anyagi helyzet palástja alatt a kormányonlevők,- így a szövetségiek is - most akarják bevezetettni az "iskolatömbösitést"vagy, aminek még nevezik ... Megvalósítani azt  rég dédelgetett "szorványiskola-projektet", azért, hogy "rentábilis"(?!?) legyen az oktatás. Több faluból egyhelyre kell összpontosítani(?!?) a tanítást...
15.000 közalkamazottal kell csökkenteni a oktatásban résztvevők számát.

Ennyivel kellene leépíteni a tanszemélyzetet!!! Erre kitalálták (ejsze gyurcsányiaktól vették kölcsön...) a fejkóta-rendszert. Persze meglehet, hogy csak eurónormára való visszautalásból.

Ahhoz, hogy egy iskola megmaradhasson meghatározott számú (állítólag 400) tanulója kellene legyen. Igaz a magyariskolák esetében ez a szám valamivel kevesebb (csak 300), de akkor is - ez a rendelkezés - a tanári-tanítói állások tömkelegét szűnteti majd meg. Arról nem is beszélve, hogy a vidéken élők zöme, már azon gondolkodik, hogy nem adja iskolába gyerekét, mert még pénze sem lesz...

A kormányon levőknek jó, de Nekünk is jó? No és a gyerekeknek jó lesz -e?

Kinek kedvez télen-nyáron kocsikáztatni  a tanulmányi eredményekben amúgy is lemaradó vidéki kisiskolásokat? Vidéki oktatás nívóját hogyan növeli meg az ilyen szeretlen, - minden didaktikai előirást nélkülöző - megoldás? Vajon a kormányon levő szövetségiek felmérték-e hogy hány magyarajkú tanár-tanító kell majd otthagyja az állását ? (Ilyenkor hol van a M.Ped.Szöv.? Vagy csak arról van szó, hogy az "ernyő-szervezet" nem hagyja megszólalni őket? )

Magyarországon az ez a fajta "megoldás" olyan sok problémát okozott, hogy az újra felkerülő Fidesz-es kormányalakítók komolyan gondolkoznak egy teljesen más típusú rendszer felállításán.

Mindezek tudatában, az már előre látható, hogy mennyibe fog kerül a "Szorvány"-nak ezen intézkedések bevezetése! Sokan - eddig is - "átadták"  a többségiek osztályába a gyerekeket, egyrészt mert akkor nagyobb az érvényesülési lehetőség, vagy mert az élet nehézségei, anyagiak hiánya erre kényszeritették!
Ezzel a rendelkezéssel az elgyökértelenedés mértéke, még jobban megnövekszik! Ezután olyan nagy méretűvé nőhet majd az "átállás", hogy még a szövetségiek is nyugodtan elbúcsúzhatnak majd a elkövetkező parlamenti jelenlétektől! Kevés olyan magyarajkú lesz, aki megtudja majd tartani a nép-közösségi szellemét. Elindulni látszik az romák által olyan nagyon áhított "integráció". (Ma holnap nekünk se kell majd a szegregáció, mert ha a "szorvány" megszűnik és akkor a székely magyéket "elzárni" csak idő kérdése...)

Egy fajta alternatívának számítható az erdélyszinten az iskoláknak a felekezetekhez való "átcsoportosítása", hiszen a kisiskolások zömét a faluban levő hittan-termekben is lehet tanítani. Ezek költségét a falu maga is ki tudja állni, ha az adók - arányosan - helyben maradnának.

Ez egy olyan lehetőség, amelyen Mindenki-ek el kellene gondolkoznia! (Erdélyi Polgár)

Román siker, hazai gond!

Biztosunk az unióban

Szabadság - 2010. január 15.

Évente 50 millió brüsszeli euró felett rendelkezik Románia, ha minden jól megy, öt éven át. Ez a látszata annak a sokat lobbizott brüsszeli döntésnek, amely végül mégis igazán váratlan sikerként érte Bukarestet: román lett a mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos. A valóság kicsit másképp fest: Románia nagyot nyerhet ugyan, de akár hatalmasat bukhat ezzel a fantasztikus uniós diadallal.

A legnagyobb költségvetéssel rendelkező európai uniós ágazatként a mezőgazdaság ugyanis talán az egyetlen, ahol valóban létezik közös európai elképzelés, közös uniós politika, bár egységes álláspont természetesen itt sem lehetséges. A pénz rengeteg, a felelősség óriási és igencsak kiterjedt, a hatások azonnaliak és szinte mindenkit érintenek, a szereplők reakcióideje igen gyors a mezőgazdaságban. Itt nem sok helye van a filozófiának, és idő nincs a cselekvés látszatát kelteni hivatott diplomatalátogatásokra, mint a 2007-ben Romániának létrehozott többnyelvűségi biztosi poszt esetében. Itt nem hangzatos véleményekre, hanem konkrétumokra van szükség, vagy azonnal ott sorakoznak a traktoros gazdák Brüsszel utcáin. De nemcsak a választópolgárok elégedettsége vagy elégedetlensége a tét: Európa a legnagyobb élelmiszerexportáló, ugyanakkor a legnagyobb élelmiszerimportáló is, gondosan kell tehát ügyelni a szerződéseket szabályozó nemzetközi kapcsolatokra, az annyira kényes piaci egyensúlyra, bölcsen kell manőverezni az állami támogatásokkal is. A mezőgazdaságot a gazdasági válság is sújtja, az időjárás is érzékenyen érinti. Ráadásul az is gond, ha túl sok tejet termelünk, az is gond, ha túl keveset, és a banántól a borig ez minden termék esetében érvényes. A mindennapos problémákon túl 2010-ben esedékes a közös európai agrárpolitika reformjának véglegesítése, a tárgyalások legalábbis érdekesnek ígérkeznek, hiszen a tagállamok álláspontja esetenként homlokegyenest ellenkezik. Cioloş persze nem lesz egyedül, szakemberek teljes hada áll mögötte, ám minden szem felé fordul, az ostor rajta csattan, alaposan fel kell hát kötni azt a bizonyos biztosi nadrágot.

A leköszönő mezőgazdasági biztos, a dán Mariann Fischer Boel sokszor hangsúlyozta a szövetkezeti gazdálkodás, a társulás szükségességét. Bár Romániában is gyakran hangoztatták a társulásnak, mint egyetlen túlélési, fejlődési lehetőség szükségességét, a szövetkezeti társulásos gazdálkodás gondolatától idehaza még mindig idegenkednek. Erre jelenthet gyógyírt Dacian Cioloş. Ha sikerül hitelessé tennie magát Európában és idehaza, akkor talán ragadósabb lesz a nyugati jó példa, a bevált gyakorlat nemcsak a gazdák körében jelenthet mentalitásváltást, de az országvezetők is megtanulnak négy éves mandátumnál hosszabb időben gondolkodni a mezőgazdaságban.

Az eurokraták már a román lobbizás során sem rejtették véka alá bizalmatlanságukat – miért éppen egy olyan, a korrupciós listán megszégyenítően előkelő helyen szereplő ország adja a mezőgazdasági biztost, amelynek a mezőgazdasága meglehetősen elmaradott, ráadásul a maga háza táján képtelen megfelelően kezelni a 2013-ig rendelkezésére álló mezőgazdasági támogatási összegeket? Nagyon sok veszíteni valója nincs hát Romániának ezzel a biztossággal. Legfeljebb legyintenek majd: mi előre megmondtuk… – és örökre beskatulyáznak (Kerekes Edith Jutka)

.

Megjegyzés: A fenti cikkben Kerekes Edit rátapint a lényegre. Mi viszont nem annyira sikert látunk a Kolozs megyéből származó Dacian Cioloş EU-biztossá való megválasztásában. Inkább gondok tömkelegét látjuk, mert hazai viszonylatban az a "rengeteg"-nek látszó pénz sem lesz majd elég, amennyiben a hazai szakemberek ezután sem jutnak szóhoz. A politikának nincs mit keresni a mezőgazdaságban. A Föld-nek nincs politikai hovatartozása!

Ami pedig a mezőgazdasági szövetkezetési mozgalmat illeti szerintünk semmi sincs elveszve, mert a régi idők példája - a Hangya Szövetkezet - a legnehezebb időkben is bizonyított, lásd a 30-as évek krizisét vagy a királyi diktaturát.

A probléma nem a Dacian Cioloş biztosi kinevezéséből adódik, hanem a mindenkori kormányok hanyag mezőgazdasági stratégia hiányának. Az eddigi vezetők fő célja a nagy "latifundum"-mokká alakult déli területek tulajdonosainak a meggazdagitása, illetve a felaprózott erdélyi kisterületen gazdálkodók leszegényitése volt. Már a 18-as törvénybe is belopták az akkori FSN-s vezetők azt a kitételt, hogy ha egy földtulajdonos egymást követő három évig földjét nem műveli meg, akkor a kormány visszaveheti a területet! Aztán következett a törvény helyi feltételnek minden valóságtól mentes végrehajtása. A többéves huzavona után pedig a tulajdonjog nagyapáról - unokára való  magas átruházási adójának a kiróvása.
Jó esetben a földek alig 30-40 % van az igazi tulajdonos nevével a telekkönyvekbe bejegyezve.

A gazdákat törmörítő egyesületek, gazdakörök gyengének mutatkoztak, csak alig érezhetően tudták a régi Hangya eszméit átvenni-továbbadni.

Továbbvinni pedig semmiképpen sem akarták - egyféle: "éljünk fel mindent" sikerült elterjeszteni!

Dacian Cioloş megválasztásában inkább azt kellene észrevennünk, hogy Európa számára országunk még mindig "PIAC"-nak számít. Olyan államnak látszunk, amely nem védi meg a hazai termelőit, és olyan lakók vagyunk, akik nem a hazai terméket vásároljuk meg!

Erre a PIAC-ra pedig mindenki csak minőségen aluli árut hoz, mert itt azt is megveszik! Persze olyan áron, amilyent más országban csak minőségi kapható.

A reklámok zöme hamis, nem valósághű. A vásárlók zöme pedig nem volt felkészítve a feltételezett "árú-bőségre"

Igy mára már odajutottunk, hogy a hazai termények ára jóval a külföldiek felett van, ezzel is megtetézve a mezőgazdasági termelésre nehezedő nyomást.

Fontos lenne gyorsan egy egész nemzetre kiterjedő mezőgazdasági stratégiának a kialakitása, most, amikor romániai a EU-biztos! (Erdélyi Polgár)