Tanügyi helyzetkép a "Kormosfej" településein

A Kormosfej településein pozitívra fordult a gyermekszaporulat. Ebben a népességrobbanásról ismert Székelyszáldobos vezet, ahol azonban a helybeli roma tanulók teszik ki a tankötelesek oroszlánrészét. A szigorúan vett demográfia, no meg a kedélyeket riogató fejkvótarendszer szempontjából azonban semmilyen jelentõsége sincsen annak, hogy milyen a nemzetiségi összetétel egy adott iskolában.

- Mit lehet tudni az idei iskolai évet befolyásolni látszó kvótarendszer kilátásairól? - kérdeztük Fazakas Attilát (képünk), aki aligazgatói minõségben vezeti a bardoci Benkõ József Általános Iskolát.

- Éppen eleget számolgattuk az esélyeket a székelyszáldobosi központi igazgatóval, Tókos Jenõvel - és egyelõre, úgy néz ki, majdnem megkapnánk azt a pénz, ami községszinten a hatvanöt tanügyi fizetésére elégséges volna. Ha azonban központilag változtatni fogják a rács szerinti fizetési létrát, akkor nem biztos, hogy a mi számításunk tükrözi a valóságot. A kollégák jelenlegi fizetését véve alapul éppen hogy szûkösen még beleférnénk ebbe a keretbe. Sok spórolási lehetõség kínálkozott a mi számításunkban, mert több kolléga ingázik a három falu iskolájában. Nem kiegészítjük a kollégák óráit, hanem átmennek a szomszédos iskolába, és ott a saját szakmájukat tanítják. Különösebben sok jóra nem is számíthatunk, mert ami újként jön, általában mindig megszorítás szokott lenni, s ebben a helyzetben a leépítés is szóba jöhet.

Nem volt érdektelen nézegetni a községi szintû iskolai statisztikát, mert kiderült, hogy az óvodákban százhetven gyerek van, a négy falusi iskola alsó tagozatán 337, míg a felsõ tagozaton - három iskolában, kivéve Olaszteleket - 219. Összesen 726 tanulója van a községi iskolahálózatnak. Nem kis szám. Nos, miként azt Tókos igazgató is megerõsítette, ezekkel a számokkal végezték a bemutatott fejkvótás kalkulust. "A velünk közölt úgymond hivatalos fedettségi szám 95,08 százalék. Ilyen arányban fedi a tanulólétszám az oktató személyzet fizetését. Egyelõre ez, ami biztos" - mondotta Tókos. Várjuk a további fejleményeket.  Jövõbenézésünk szempontjából többet mondó az óvodák létszáma, az aranytartalék: Olaszteleken 23, Bardocon 35, Erdõfülén 58 és Száldoboson 54. A száldobosi alsó tagozat 224 tanulójából csak 37 gyerek van a magyar tagozaton, a különbséget a román tagozat roma nemzetiségû tanulói teszik ki. Hasonlóképpen mutat a száldobosi felsõ tagozat is, ahol 42 tanuló a magyar és 87 a román tagozatra jár. Ez a természetes szaporulat olyan demográfiai jelenség, amit csak az tud helyére rakni, aki egyetért a romák integrációjának hosszan alakuló, de fontos folyamatával. Ezt gyakorolja a bardoci önkormányzat is, melynek munkájában részt vesz a roma képviselet.

Jövõbenézésünket próbáltuk az egyház oldaláról is megközelíteni, ahol a statisztika nem ennyire biztató. Tiszteletes Balázsi Zoltán bardóci református lelkipásztor  elmondta, hogy szolgálati évei alatt (1998—2010) riasztó módon esett híveinek a lélekszáma, 950-rõl 809-re.

"Optimálisabb létszámra - községi elosztásban - bizonyára csak akkor juthatnánk, ha beleszámolnánk a számvetésbe a nem annyira népes más felekezetûeket is, mint például a román ajkú pünkösdista keresztények lélekszámát, amit jobbára becslések alapján lehet rögzíteni. Az eddigiek azonban azt igazolják: ahol a gyermek, ott van a jövõ! " Megjelent a Háromszék-ben, 2010-02-2

Megjegyzés. A cikk csak azért került ide mert minket igazol abban atekintetben, hogy van ahol már  iskoláskorúak száma pozitiv tendenciát mutat. Fontos a lelkipásztor által összegzettek: "Ahol a gyermek, ott van a jövő!" (Erdélyi Polgár)

Spórolnak a tanárokon?

Megjelent a Krónika – ban 2010 febr.25

Nehezményezi a tanügyi dolgozók bérének központi leosztását Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. A partiumi elöljáró szerint az év első harmadára kiutalt kormánypénz 20 szálákkal kevesebb a szükségesnél. „A jelenlegi pénzügyi számítások szerint márciusban csaknem 43 százalékkal kevesebb fizetést kapnak majd a tanárok, mint amennyi törvényesen járna nekik. A közvélemény az önkormányzatot teszi felelőssé, és nem a pénzügyminisztert vagy a kormányt, holott nekünk semmilyen beleszólásunk nincsen a pénzelosztásba. Mi csak adminisztráljuk, és kiosztjuk a minisztériumtól beérkezett összegeket” – adott hangot felháborodásának tegnapi sajtótájékoztatóján Ilyés.

A határ menti megyeközpont első embere nem tudja, ki tehető felelőssé a rosszul kiszámolt, és leutalt tanári fizetésekért, és azt sem, kin kérhető számon a kiegészítés. „Egyelőre fogalmunk sincsen arról, hogyan fogjuk tudni kiosztani a teljes béreket. Valamilyen megoldást találnunk kell, mert az nem megengedhető, hogy a tanárok kevesebb fizetést kapjanak márciusban. Ez a bevételkiesés a legtöbb háztartásban komoly gondokat jelenthet” – tette hozzá Ilyés, aki nem érti, hogyan alakulhatott ki ez a lehetetlen helyzet, hiszen a korábbi hónapokhoz képest sem a bérek, sem a szatmári tanügyi alkalmazottak száma nem módosult az eredeti, tanév eleji állapothoz képest.

Szatmárnémeti iskoláiban közel 1700 tanügyi alkalmazottat érint ez a kérdés. A szatmáriak a napokban kimutatást készítettek a hiányzó öszszegekről, amelyet a megyei pénzügyi igazgatósághoz, valamint a tanügyminisztériumhoz is eljuttatnak. „Nem tehetünk egyebet, mint elküldeni a kimutatásunkat a különböző megyei és országos intézményekhez, valamint a sajtó nyilvánosságát kérni, hátha valamelyik illetékes szerv észreveszi, és megoldást talál a valószínűleg országos méretű problémára” – hangsúlyozta a polgármester.Végh Balázs

Megjegyzés. Megértük ezt is, hogy egy szövetségi polgármester a sajtóhoz kell fordulnia, hogy meghallgatásra találjon. Az emlitett "illetékes szerv" ez esetben a Szövetség, amely majd leoszthatja a hiányzó pénzalapot, a 100-as kormányhatározattal átutalt közpénzből(15 mil.lej).  

Mintha hadjárat lenne...

A Művészeti Líceumban tanuló magyar gyerekek szülei

Megjelent a Népújság-ban

Amint a sajtóból eddig már értesülhettek, a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum magyar tagozatos diákjainak szülei, valamint támogatói beadvánnyal fordultak Maros Megye Tanfelügyelôségéhez és az Oktatásügyi Minisztériumhoz, amelyben az iskolában tapasztalt súlyos, Románia Alkotmánya által is védelmezett polgári jogokat sértô helyzetre hívják fel az illetékesek figyelmét.

A 2010–2011-es tanévre vonatkozó beiskolázási tervezet alapján, amelyet a Maros Megyei Tanfelügyelôség állított össze, az iskola képzômûvészeti valamint zene szakos osztályait összevonnák. Ez a döntés elsôsorban a magyar tannyelvû osztályokban tanuló vagy tanulni vágyó diákokat érinti hátrányosan.

A Mûvészeti Líceum szülôi bizottsága ezúton szeretné a marosvásárhelyi lakosságot tájékoztatni arról, hogy a küzdelem még távolról sem tekinthetô befejezettnek, lévén, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelôség az iskolának küldött válaszában a következôképpen fogalmaz: "indulhatnak külön osztályok magyar tannyelven az V. és IX. osztályban 25-ös létszámmal VAGY egy 30-as létszámú összevont képzômûvészet és zene szakos osztály. A jogi és pénzügyi keret betartásáért az iskolát illeti a felelôsség." Ez a válasz bármilyen irányú intézkedést megenged, továbbra sem tudjuk, hogy indulhat-e két osztály vagy nem.

Nyugtalanít ugyanakkor, hogy a tanfelügyelôség a megyében ritkaságszámba vehetô nagyszabású ellenôrzést kezdeményezett, és ennek következtében ezen a héten egy huszonhat tagot számláló ellenôrzô bizottság dolgozik majd a líceumban. Nem szeretnénk elhamarkodott következtetéseket levonni az ellenôrzés okáról és következményeirôl, viszont a tényekrôl szeretnénk tájékoztatni a város lakosait.

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik aláírták online petíciónkat és akik még nem csatlakoztak az aláírókhoz, kérjük, tegyék meg, ha egyetértenek annak üzenetével.

A pénteken indított online petíciót az alábbi linken lehet aláírni:

www.petitieonline.ro/petitie-p01755049.html

Megjegyzés. Látható, hogy a tanfelügyelőség újra csak az elodázás taktikáját választja. Ez látható abban a másik cikkben is amit alább kézre adunk:

Meddig nyúlik... a per?

Megjelent a Népújság-ban 2010 febr.19

A tegnapi tárgyalás után immár nem kétséges, hogy mind a tanfelügyelôségnek, mind a táblabíróság közigazgatási részlegén elnöklô bírónônek az a célja, hogy minél tovább húzódjon az a per, amelyet a megyei tanfelügyelôség indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács ellen, majd perbe hívta a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) is.

Ahogy korábban többször beszámoltunk, a múlt évi beiskolázási tervezetet kifogásolva, amely hátrányos helyzetbe hozta volna a nyolcadik osztályt végzô tanulókat, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség a diszkriminációellenes tanácshoz fordult. Ez utóbbi egyetértett a petíció aláíróival, s 600 lejes pénzbírságot rótt ki a tanfelügyelôségre. A felperes a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó határozat és a pénzbírság eltörlését szeretné elérni.

A tanfelügyelôség jogi képviselôje, annak ellenére, hogy a korábbi tárgyalásokon is felszólították, a február 23-i határidôre sem tett eleget a polgári perrendtartásból eredô azon kötelezettségének, hogy valamennyi periratot közöljön az alperes jogi képviselôjével is, miközben az ellenkezôjét állította. Azzal, hogy tegnap sem mondott igazat, az általa képviselt intézmény tekintélyét is csorbítja.

Januárban a bírónô azt a kételyét fogalmazta meg, hogy a tanfelügyelôség jogi személyiségnek tekinthetô-e, s erre hivatkozva halasztotta el az ügy érdemi tárgyalását. Miután a szövetséget képviselô Magos Méta ügyvéd tegnap kétséget kizáróan válaszolt erre a felvetésre, a tanfelügyelôség jogtanácsosa – a korábbi taktikát követve – újból a kereset kibôvítését kérte. Pontosabban azt, hogy hívják perbe a közoktatási minisztériumot és a kormányt is, mivel a beiskolázási tervezetet e két szervnél véglegesítették. Beszédébôl úgy tûnt, mintha a tanfelügyelôségnek semmi köze nem lenne a beiskolázási tervhez, holott az alperesként perbe hívott felsôbb fórumokon a megyei szinten összeállított tervezet alapján döntenek.

Litiu Mihaela bírónô ezúttal azt a kérdést tette fel tegnap a pedagógusszövetség képviselôjének, hogy miután a Bolyai magyar tannyelvû középiskola, a szövetség kérte-e magyar osztályok létesítését olyan iskolákban, ahol van rá igény, és ennek ellenére nincsen osztály. Hogy miért kellett belefoglalni a kérdésbe a Bolyai iskola nevét, amikor tízével vannak tiszta román iskolák a megyében, nem nehéz megfejteni.

Kíváncsian várjuk, hogy a következô tárgyaláson milyen álláspontot képvisel a közoktatási minisztérium és a kormány, s hogy a táblabíróságnak sikerül-e elérnie, hogy a tanfelügyelôség jogtanácsosa eleget tegyen perrendtartási kötelezettségeinek.

Mire az ügy lejár, járulékos költségei feltételezhetôen meghaladják a tanfelügyelôségre kirótt büntetést, s addigra a következô beiskolázási tervet is jóvá hagyja a szaktárca és a kormány (b.gy)

Maros megyei tanfelügyelőségi bizonytalanságok

A művészeti oktatás megcsonkítása?

A művészeti oktatás, s azon belül a magyar tannyelvű mûvészeti oktatás megcsonkítása ellen tiltakoztak tegnap a Művészeti Líceum szülői közösségének képviselői. Mivel a román tagozaton kisebb az érdeklődés a zene és képzőművészet szakok iránt (283 diák), a meglévő párhuzamos magyar osztályok (437 diák) összevonását is kilátásba helyezte a megyei tanfelügyelőség. A döntés ellen megfogalmazott tiltakozásokra pedig csak felemás módon válaszoltak.

A szülők nevében megszólaló Kiss Loránd és Koreck Mária közölte, hogy az iskolában zajló érettségi vizsgára való tekintettel kényszerültek arra, hogy a Bernády Házban találkozzanak a sajtó képviselőivel.

Közel félezer szülő írta alá azt a petíciót, amelyet a tanfelügyelőséghez, a közoktatási minisztériumhoz fognak benyújtani, s ha nem járnak eredménnyel, végül a Diszkriminációellenes Országos Tanácshoz fordulnak.

Megmozdulásukkal egyrészt arra szeretnék figyelmeztetni a tanügyi szerveket, hogy ne csak papíron szerepeljen, hanem a szülőknek a valóságban is legyen beleszólási joguk abba, ami az iskolában és a gyermekekkel történik. Másrészt olyan elismert tanintézetről van szó, amelynek megcsonkítása ellen sokan szeretnék támogatni a szülők kérelmét, így az aláírásgyűjtést az internetre is kiterjesztik, hogy bárki támogathassa a felsőbb szervekhez intézett petíciót.

A magyar tagozaton megvan a megfelelő számú diák, és az érdeklődés sem hiányzik a művészeti oktatás iránt. Ezért az oktatásügyet érintő megszorítások közepette a valóban költségesebb művészeti oktatás számára más finanszírozási mutatókat kellene megállapítani, s a gyerekre számított fejkvótát a valós szükségekhez igazítani. A pluszköltségeket pedig állami és helyi forrásból lehetne biztosítani, s megfelelő hozzáállással az iskolaépület kérdését és felújítását is meg lehetne oldani.

A szülők arra kérik a tanfelügyelőséget és a szaktárcát, hogy ne korlátozzák azoknak a gyerekeknek a lehetőségeit, akik kemény munkával eljutottak az ötödik illetve a kilencedik osztályig.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes is támogatásáról biztosította a művészeti oktatást, ezért a szülők meg szeretnék akadályozni, hogy kedvezőtlen döntés szülessen.

Bár meghívást kaptak, a tanfelügyelőség és az iskola vezetői nem vettek részt a szerdai sajtótájékoztatón, az iskolában tanító pedagógusok nevében Kovács Zsuzsa zongoratanár hangsúlyozta a művészeti oktatás nevelő erejét, továbbá azt is, hogy az egyéni foglalkozás nélkül a zenetanítás elképzelhetetlen. Valóban nem egyenletes a tehetségek jelentkezése, de ahhoz, hogy a legjobbak fejlődjenek, szükség van az osztályokra, arra a környezetre, amelyben ösztönzést kapnak tehetségük kibontakoztatására.

Marosvásárhelyen mindig népszerű volt a magyar tannyelvű művészeti oktatás, és ezt a hagyományt tiszteletben kellene tartani.

A sajtónak készített gazdag anyagból kiderül (ami közismert Marosvásárhelyen), hogy a XIX. század elején dr. Bernády György személyében olyan polgármestere volt a városnak, aki palotát épített a zenei és képzőművészeti oktatásnak. Ezzel szemben a XXI. század elején a kölcsönépületbe visszaszorult képzést is torzóvá akarják tenni.

A szülők elszántak, s ha a tanfelügyelőség vezetőségét nem sikerül meggyőzni, hogy kérjenek egy újabb magyar kilencedik osztályt a művészeti oktatás folytatása érdekében, minden lehetséges fórumon tiltakozni fognak a diszkriminatívnak tartott intézkedés ellen. (bodolai gyöngyi)

Nem kaptak egyértelmű választ

Szülők a tanfelügyelőségen

Tegnap a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum magyar tagozatának szülői bizottságát képviselő küldöttség átadta kérését a megyei tanfelügyelőség vezetőinek, akikkel több mint egyórás beszélgetést folytattak. Mint ismeretes, a szülők azt szeretnék elérni, hogy az iskola magyar tagozatán elsőtől tizenkettedikig megmaradjanak a párhuzamos zene és képzőművészet szakos osztályok. Ezzel szemben a tanfelügyelőség az ötödik és kilencedik osztályok összevonását javasolta a közoktatási tárcának továbbított beiskolázási tervben.

A megbeszélést követően a szülői bizottságot képviselő Koreck Mária azt nyilatkozta lapunknak, hogy míg az előô és ötödik osztályokat illetően kedvező választ kaptak, azaz, ha lesz elegendő diák, indulhat a két-két osztály, két kilencedik osztályt viszont csak akkor engedélyeznek, ha összesen 60 tanuló felvételizik sikeresen. Ellenkező esetben összevonják a zene és képzőművészet szakot, aminek az lehet a következménye, hogy több mint tíz diák, akik minden évben két vizsgán bizonyították tehetségüket, el kell hagyja az iskolát, holott megérdemelnék, hogy esélyt biztosítsanak számukra. Ilyen intézkedést egyből bevezetni igazságtalanság velük szemben. El kell ismernünk, hogy a tanfelügyelőség meghallgatta a kérelmünket, de azt gondoljuk, hogy a finanszírozási megszorítások nem kellene befolyásolják a művészeti nevelést – nyilatkozta Koreck Mária.

– A megyei tanfelügyelôség azért van, hogy megoldja a gondokat, nem pedig azért, hogy problémákat gerjesszen – jelentette ki Matei Dumitru főtanfelügyelő, aki megígérte, hogy az érvényben levő törvényekhez igazodva megtalálják a legmegfelelőbb megoldásokat. Az osztályok megvalósulnak, ha van megfelelő számú tehetséges gyermek, és ha megkapják a szükséges finanszírozást a pedagógusok bérére – tette hozzá, de a szülőket teljes mértékben megnyugtató konkrét válasz nem hangzott el, ezért írásban kérték a tegnapi megbeszélés jegyzőkönyvét és a tanfelügyelőség véleményét. (bodolai gyöngyi)

Megjegyzés. Érdemes megjegyezni, hogy a Maros megyei tanfelügyelőség vezetője elismeri, hogy a tanfelügyelőség a gondokat kell megoldja és nem azért van, hogy problémákat gerjesszen! 

Veszélyben az anyanyelvi oktatási hálózat fenntarthatósága, finanszírozása, leépülhetnek iskoláink

ÁLLÁSFOGLALÁS

Egy olyan országban élünk, ahol az anyanyelvű oktatás minden szinten az alkotmányban szentesített jog, ahol a parlamenti pártok a neveléssel kapcsolatos egyezséget (paktumot) írtak alá, ahol az oktatás nemzeti prioritás. És mégis …

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulástól kezdve, alapszabályzatában megfogalmazott célkitűzései alapján mindig kiállt a romániai magyar oktatás megmaradásáért, minőségi fejlesztéséért. Az utóbbi időben, a közszférában dolgozók leépítése és a költségek csökkentésére hozott kormányhatározat egy olyan folyamatot indított el, amelyik teljesen szétveri az amúgy is összekuszált romániai oktatást és ezen belül az anyanyelvi oktatást.

Kifogásoljuk azt, hogy a kormány egyedüli prioritása a költségek csökkentése és ennek érdekében megadott számú közalkalmazott elbocsájtása. Egy átfogó törvényes keret (melynek esetleges következménye a költségek csökkentése) megteremtése helyett a kormány részéről egyszerűbb, ha a megoldást a tanfelügyelőségekre és az iskolákra hárítja.

A tantervek, a kötelező óraszám, az iskolák működését meghatározó normatívák és ezek alapján megkötött munkaszerződések csak olyan leépítéseket engednek meg, amelyek iskolákat szüntetnek meg.

Kérésünkre megyei és területi szervezeteink vezetői javaslatokat, elvárásokat fogalmaztak meg. Úgy vélem ezek nyilvánosságot kell kapjanak hisz közérdekű kérdéseket, megoldásokat vetünk fel.

Változtatás nélkül közreadjuk egy tömbmagyarságú területi szervezet (I.) és egy szórvány-magyar szervezetünk (II.) idevonatkozó anyagát.

I. A tanfelügyelőség és egyes iskolák vezető testületei által megfogalmazott leépítési javaslatokkal kapcsolatosan ki szeretnénk hangsúlyozni a következőket:

1. Az iskola összevonás nem érintheti az óvodai és az elemi (I.-IV.) osztályokat. A gyermekek túl kicsik az ingázáshoz. Az iskola összevonás hátrányos helyzetű településeket érint és sok esetben a szülő anyagi helyzete nem tudja biztosítani az ingázást más településre (ruha, tízórai, ingázási költség), ami az analfabéták számának a növekedéséhez vezet.

2. Településeink elnéptelenedése a Ceausescu diktatúra faluromboló politikájának egyik következménye. Az elmúlt húsz évben sem történt majdnem semmi kistelepüléseink gazdasági megerősödésének támogatására. Senki sem kért és kapott kárpótlást azért a rombolásért, ami a diktatúra elkövetett kistelepüléseink közösségeivel. Romániának kötelessége úgymond kárpótlásként is biztosítani az óvodai és az elemi oktatást, akár egy gyermeknek is ezeken a településeken. Javasoljuk összeállításra a hátrányos helyzetű települések névjegyzékét és ezek iskoláinak speciális alapból, nem fejkvóta rendszer szerint finanszírozását.

3. A Székelyföld településein a rendőrség, csendőrség, katonaság nem a nemzeti közösség soraiból kerül ki. Gyermekeik anyanyelvi oktatása csökkentett létszámú osztályokban történik, ami hozzájárul ahhoz, hogy a székelyföldi megyék egy osztályra jutó átlag tanulólétszáma alacsonyabb a többi megyékhez képest. Javasoljuk ezen osztályokra is a speciális alapból való finanszírozást.

4. Az V. – VIII. osztályos vidéki iskolahálózat újraértékelésénél az esetleges összevonás javaslatot előzze meg egy átfogó felmérés arról, hogy hogyan oldható meg az iskolába való ingáztatás minden tanuló számára.

5. A városi iskolák esetében már évek óta zajlik a vita az iskolahálózat újraértékelésére. Meg kell hozni a döntéseket a helyi közösségek javaslatai alapján, mert ezeknek a perspektivikus fejlődés mellett költségcsökkentő hatásai is lesznek.

6. Költségcsökkentést el lehet érni úgy is, ha összevetjük az iskolák kihasználtsági fokát a jelenlegi normatívákkal. Egy ilyen irányú felmérés is segítené a városi iskolahálózat újratervezését.

A költségek csökkentését minisztériumi és tanfelügyelőségi szinten is felül lehetne vizsgálni. A decentralizáció megkívánja a rendszer felsőbb szintjének a felülvizsgálatát is.

A teljesség igénye nélkül megemlítenék egy pár rekordok könyvébe illő dolgot, amiből egyesek nagyon jól jártak, az iskolák és a tanulóknak pedig költséget jelent:

1. Jelenleg egy szakközépiskolát végzett diák érettségi után 11 db. – 13 db. diplomát kap. Diákonként 40 Ron kiadás, a diplomát nyomtató cégnek országosan 8 millió Ron (80 milliárd régi lej) bevétel. A leépítéssel küszködő iskoláknak két titkárnő hat hónapi munkaideje.

2. Oktatási intézmények szakjainak akreditálása az országos akreditációs tanácsnál történik. Jó kereseti lehetőség és munkahely Bukarestben. Mire való a tanfelügyelőség ebben az esetben? Az iskolák és a városok nem tudják megfizetni a költségeket.

II. Szakmai jellegű problémák, észrevételek, javaslatok:

Problémák:

-a finanszírozásra vonatkozó (HG 1618/2009) kormányrendelet módosítása feltétlenül meg kell előzze az országos beiskolázási tervet rögzítő kormányhatározatot,

-a pótfinanszírozást nem lehet az önkormányzatokra bízni, mert ez állandó létbizonytalanságnak teszi ki az iskolákat,

-az iskolák jelentős része (nem csak a magyar tannyelvűek) hátrányos helyzetben van, mert több alkalmazottra van szüksége ahhoz, hogy rendeltetésszerűen működhessen,

-nagy eltérések mutatkoznak az iskolák között a jogos, törvényes fizetésbeli különbségek miatt (az iskola alkalmazottainak képzettsége, tapasztalata ) – a jól képzett, fokozatokkal rendelkező pedagógus „nem keresett” ?!

-nem rendezett a

o több intézményt kiszolgáló egységek finanszírozásának kérdése (pl. pénzügyi központ vagy logopédiai kabinetek),

o bentlakással és étkezdével rendelkező iskolák többletköltségeinek fedezése,

o művészeti iskolák, teológiai iskolák sajátosságaiból adódó többletköltségek fedezése,

o alternatív iskolák besorolása,

o fakultatív oktatók bérezése nem rendezett (számunkra csak ott támogatott ez a forma, ahol nincs anyanyelvű iskola vagy tagozat),

o sajátos nevelési igényű gyerekek többletköltségeinek fedezése.

Tisztázandó kérdések:

-az iskolák nem bérezéssel kapcsolatos költségeinek finanszírozási módja,

-új kerettantervek hiányában egyenlőre ismeretlenek az új tanévre vonatkozó tantárgyankénti óraszámok,

-mi a bérezési törvény és a finanszírozási kormányrendelet viszonya (pl. megengedhető-e a törvényes keret alatti bérezés – dönthet-e ebben az iskola és a pedagógus).

Javaslatok:

-meg kell emelni az 1 főre számított finanszírozási alapösszeget (standarde de cost pe elev, pe medii şi pe nivele) (a jelenlegi formájában nincs esély a kerettantervek által biztosított egyéb oktatási formák működtetésére: emelt óraszámú tantárgyak, művészeti- és sportkörök, választható tantárgyak)

-külön alapot kell létrehozni a kisebbségi oktatási költségek fedezésének kiegészítésére (fontos a pontos módszertan kidolgozása, átláthatóság, hosszabb távú biztonság)

-kisebbségi oktatásban, ahol nincs meg az osztályonkénti középlétszám, nem megkülönböztető kiegészítő együtthatóban kéne gondolkodni, hanem a pedagógus (legalább alap) bérének biztosításában a külön alapból (pl. ha egy vidéki osztályban nincs csak 13 diák, az 5 diákra eső összeget a külön alapból lehetne biztosítani – mert a törvényes keret szerint működhetnek osztályok min. 10 gyerekkel),

-fontos lenne a tömb – szórvány helyzet differenciálása (akár olyan értelemben is, hogy a lehetséges iskolai populáció által sűrűn és gyéren lakott terület – így nem csak magyar ügy), hiszen a szórványban/elszigetelt településeken nem alternatíva sem az osztályösszevonás, és gyakran az utaztatás sem,

-megfontolandó a pénzalapok újraelosztásának lehetősége megyei tanácsi szinten vagy helyi tanács szinten, ha több intézmény működik egy településen (mert a gyerekek létszáma nem minőségi mutató),

-megfontolandó: ha a finanszírozás ennyire helyzetszintű, a pedagógusok alkalmazásának jogköre is át kellene kerüljön helyi szintre,

-a minisztérium minden tanfelügyelőségtől kérjen pontos helyzetjelentést a kormányhatározatból eredő problémákról (ne legyen sajátos, kisebbségi ügy)

Javaslatok a magyar közösség szintjén:

o Közös tanácskozás összehívása: RMDSZ – RMPSZ – tanfelügyelőségek között

o Jogi és könyvelési tanácsadó iroda felállítása és működtetése iskolák részére (személyes, telefonos, on-line tanácsadás)

o Szakmai fórum keretének biztosítása valamilyen web-felületen, pozitív megoldási példák megosztása

Azt hiszem, a bemutatott anyagok igazolják azt, hogy oktatási rendszerünk igen komoly gondokkal küzd és a megoldások nem uniformizálhatók, hanem sokszor igen sajátosak és egyediek, hisz gyermekeinkről van szó.

Ha valamikor, most úgy érzem szükségszerűvé vált az összefogás, racionális érvelés mentén mind a politikummal mind a civil szférával, hogy elkerüljük a végzetes kimenetelt.

Csíkszereda, 2010. február 22.   Lászlófy Pál-István - RMPSZ elnök

.

Megjegyzés. Köszönjük a RMPSZ vezetőségének, hogy állásfoglalásukkal a népközösségi iskola beszüntetési akciókat kifogásolják, az I-IV osztályos kisiskolások esetében a "tömbösités" alkalmazhatlanságára való figyelmeztetésükkel pedig a Magyar Polgári Párt álláspontját igazolják. A megyei tanfelügyelőségeknek, a kétértelmű kormányhatározatokkal kapcsolatos eljárásmódja csak tetézi a finanszirozási keretek rugalmatlansághiányát. A korekt problémamegoldást - szerintünk is - csak az iskola megtartása mellett szabad eszközölni.

Mindkét szervezet közös meglátása  az, hogy "uniformizálás" elvét a "sajátosság" kell helyettesitse. 
Mivel csak kevesen kapták kézhez a szóban forgó kotmányhatározat(1618-2009) mellékletét leközöljük azt is, hogy lássák azok, akik azt hiszik, hogy a tájékozatlanság szólaltatott meg Bennünket, hogy birtokukban sok olyan dolog van, amit kérésre akármikor bemutathatunk...

Továbbra is kifogásoljuk, hogy még vannak olyanok, akik a népközösségünk ellen "dolgoznak"(főleg olyanok, akik közpénzből kapják a fizetésüket), illetve azok, akik a közpénzt nem az iskoláink megmentésére fenntarthatóságának a biztositására akarják felhasználni.
Vissza kell utasitanunk minden olyan véleményt miszerint a Magyar Polgári Párt nem a népközösségi oktatás minőségének a növelésére törekedne! Kritikáink mindig is épitő jelleggel birnak!
A helyi szintű problémák megoldására a helyi konzultálás egyik fontos eszköz, de visszautasitunk ezután minden olyant, ahol csak tények közlése történik, viszont nyitottak maradunk minden reális együttműdésre   (Erdélyi Polgár)

A fenti állásfoglalással szemben a szövetségi szinekben felkerűlt államtitkárral készült cikket is idecsatoljuk, hogy látható legyen egyugyanazon probléma - a jövő nemzedék felkészitése - hogyan van elméleti sikban elképzelve:

A gyermek nem csomag és nem pénz

Megjelent a Népújság -ban 2010 febr.23
Beszélgetés Király András közoktatási államtitkárral

Király Andrást, az RMDSZ Arad megyei szervezetének vezetôjét, a Csiky Gergely Gimnázium igazgatóját nemrégiben nevezték ki a Közoktatási és Kutatásügyi Minisztérium államtitkárának. A jelek szerint nem lesz könnyû dolga, hisz egy olyan idôszak kezdetén tölti be ezt a tisztséget, amikor beindult a romániai oktatási rendszer karcsúsítása, a gyerekszám alapján történô finanszírozás bevezetése. Mindez – különösen a szórványban – egy sor óvoda és iskola létét teszi kétségessé.

A romániai magyar nyelvû oktatás szakembereinek február 12-i marosvásárhelyi tanácskozása az elsô olyan rendezvény volt, amelyen államtitkárként részt vett. A tanácskozás szünetében benyomásairól érdeklôdtünk.

– Az oktatással kapcsolatos elképzeléseket szeretném csapatmunkában kezelni, hisz ez mindannyiunk szívügye. Minden magyar gyerekért vállalnunk kell a felelôsséget, mert csak akkor tarthatunk meg egy megfelelô oktatási szerkezetet, ha gyermekek vannak benne. Érdeklôdéssel és figyelemmel hallgattam a kollégáimat, de a meggyôzôdésem továbbra is az, hogy a gyermek nem csomag és nem pénz, amit ide-oda lehet vinni. Erre figyelnünk kell, ha valóban gyermekközpontú képzést akarunk. Remélem, hogy a romániai magyar oktatást el tudjuk indítani azon az úton, amely egy kicsikét felfele ível.

– Mi az RMDSZ javaslata az új oktatási törvénnyel kapcsolatosan, amelyen jelenleg dolgoznak?

– Ehhez látni kell a kormány elképzelését, amihez hozzátehetjük az RMDSZ módosító változatát. Minden olyan javaslatot meg fogunk tenni, ami az anyanyelvi oktatás ügyét szolgálja.

– Milyen következményei lesznek a most érettségizô diákokra a vizsga átszervezésének?

– Ezen a kérdésen nem gondolkoztak el alaposan azok, akik meghozták a határozatot. Bár szándékuk szerint könnyíteni akartak a XII. osztályt végzô diákok helyzetén, véleményem szerint egy kicsit komolytalanná tették az érettségi vizsgát. Mivel iskolaigazgatóként kerültem az államtitkári tisztségbe, az a tapasztalatom, hogy a diákjaink és a szülôk csak állnak és nézik, hogy egy érettségirôl, egy felmérésrôl vagy nem is tudni mirôl van szó. Miközben zajlik az oktatás, folynak a szóbelik, s közben elmaradnak az órák. Érzésem szerint egy olyan próbálkozásról van szó, ami nagyon hamar el fog halni, és egy más megoldás születik helyette. Magyar nyelv és irodalomból, román nyelv és irodalomból úgy mérünk fel egy négyéves folyamatot: ha tud valamit a diák, akkor haladó, ha nem tud semmit, akkor alapszintû, ha nagyon jól tud, akkor emelt szintû, azaz kiváló minôsítést kap – ez nem fejezi ki azt, amit az érettséginek tükröznie kellene. Sajnos hasonlóan zajlik majd idegen nyelvbôl és a számítógép- kezelési ismeretek felmérésébôl is, az érettségi jegy pedig csak az írásbeli vizsgák eredményét fogja tükrözni. Lehet, hogy az elgondolás jó volt, de a végeredmény kevésbé.

– A nyolcadikos tanulók ismereteinek a felmérése sokat módosult az elmúlt évek során. Király András melyik változatot támogatja?

– Ezt is az intézménynek kellene eldöntenie. Az országos felmérés (képességvizsga) nem indult el rosszul, csak amikor kiderült, hogy "mennyi az annyi", egy kicsit mindig könnyítettek. Én nem tartottam jónak azt a rendszert, amelyben a hetedik és nyolcadik osztályban megírt egységes dolgozatok alapján döntötték el egy gyerekrôl, hogy milyen eredménnyel végezte el az általános iskolát. Visszaemlékszem arra az idôre, amikor hetedik, majd késôbb nyolcadik osztályban volt egy "abszolváló" vizsga, s a diákok a saját tanáraik elôtt adtak számot ismereteikrôl, s hogy képesek-e arra, hogy tovább tanuljanak. Valahogy erre a szintre kellene visszamenni a túlközpontosítás helyett.

– Milyen javaslata lesz az RMDSZ-nek a IX. osztályba való felvételt illetôen? Köztudott, hogy a középiskoláknak nincs beleszólásuk a központosított elosztásba, próbálnak-e ezen változtatni?

– Az én álláspontom az, hogy a döntést az intézményre kellene bízni. Az iskola pontosan tudja, hogy mi a célja a négyéves ciklus során. Ha úgy határoznak, hogy beiratkozási dossziék alapján vesznek fel diákokat, tegyék, a kiemelt középiskolákat pedig hagyjuk, hogy rostáljanak.

– Mi a véleménye a tantervekrôl, tankönyvekrôl?

– Képviselôként az egyik hobbim lett volna, csak megszûnt a mandátumom. A jelenlegi helyzeten mindenképpen változtatni kell. Ha reformról beszélünk, annak tartalmaznia kell az oktatás szerkezeti átalakítását is, ami nemcsak osztályokat és diáklétszámot jelent. Eljött az ideje annak, hogy megnézzük: mit tanítunk. Idejétmúlt az a rendszer, hogy mindent meg akarunk tanítani, magoltatni akarjuk a diákot. Alapfogalmakat kell tisztázni, és rávezetni a tanulókat arra, hogy mit, hol és hogyan találnak meg. Csökkenteni kell a tananyagot, az óraszámokat, és akkor úgy érzem, hogy ténylegesen a diákra is gondolunk. Sajnos, ez a tanórák és a pedagógusok számát is érinti…

– Van-e szándék arra, hogy megoldják végre azt a nagyon komoly gondot, hogy az iskoláknak is legyen beleszólásuk abba, hogy milyen pedagógusokat alkalmaznak és tartanak meg hosszabb távon?

– Ez egy folyamat lesz, mert egyszerre mindent nem lehet megoldani. Szívós munkával el kell jutnunk oda, hogy az iskola megválogathassa a diákot és a pedagógust is.

A tanácskozáson nagyon sok kérdés merült fel arról, hogy az oktató személyzetet is jobban be kellene vonni az iskolára vonatkozó kérdések megoldásába. Vannak nagyon jó pedagógusok, akik megtartják az órát és elmennek. Szerintem olyan emberekre van szükség az oktatásban, akik a tanítás mellett közösségi célokat is felvállalnak. Bodolai Gyöngyi

Megjegyzés. Azzal volt az MPP vezetősége meggyanusitva, hogy nem látná a problémákat teljes egészében,a tájékozatlanság lenne a kritikák kiindulópopntja és álláspontuk távol esne a reális tényektől. Szétnézve a szomszédos megyékben és összevetve a minisztériumi vezető álláspontjával látható, hogy az oktatásban észrevehető összevisszaságban történnek nem éppen megfelelő dolgok,amelyek népközösségünk iskolásait illetve a tanszemélyzetét érinti. (Erdélyi Polgár)

Háromszéki tanár a kisebbségi oktatás élén

Megjelent Háromszék  nyomán az Erdély Ma-ban[ 2010. február 19., 07:29 ] [274]

Hétfőtől Szőcs Domokos felel a kisebbségi oktatásért a minisztériumban, és tartja a kapcsolatot a szaktárca és a parlament között. A mikóújfalusi Fejér Ákos Általános Iskola fizika-kémia tanára húszéves pályafutása alatt az oktatás sok szintjét bejárta, ismeri a gondokat, minisztériumi tisztségviselőként apró lépésekben szeretné orvosolni a hiányosságokat.

A Matekovics Mihály kisebbségi főigazgató nyugdíjba vonulása után megüresedett tisztségre a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség javasolta Szőcs Domokost,aki a felkérésre igent mondott,új állását hétfőn foglalja el.

Tanári pályáját Mikóújfaluban kezdte, ahol hat évig igazgató is volt, majd a Pedagógusok Háza módszertanosaként dolgozott, később a tanfelügyelőségen felelt egy ötéves programért, amelynek a falusi oktatás versenyképessé tétele volt a célja, majd a minőségbiztosítási ügynökség munkatársaként dolgozott, jelenleg címzetes katedráján, Mikóújfaluban tanít, és Sepsiszentgyörgyön magánóvodát működtet.

Szőcs Domokos lapunk érdeklődésére elmondta, azért vállalta el a megbízatást, mert az eddigi sokrétű munkája alatt közelről látta, hogy az egyes közösségekben melyek a gondok, a magyar mellett a többi nemzeti kisebbség oktatása is érdekli, de nem szándéka a legnehezebb dolgok megoldásával kezdeni, inkább az apró lépések híve. Bízik abban, hogy Király András kisebbségi államtitkárral jól együtt fog működni, személyesen ismeri, a pedagógusszövetségben kifejtett munkája — Szőcs Domokos a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Alsó-háromszéki elnöke volt — során többször találkoztak.

1990 óta Szőcs Domokos az első olyan pedagógus Há­romszékről, aki az oktatási minisztériumban igazgatói tisztséget tölt be.Fekete Réka,

.

Megjegyzés. Lucia Cojocaru, a Szabad Tanügyi Szakszervezet Kolozs megyei vezetője szerint a tanfelügyelőség már beszámolt a minisztériumnak a megyében történő tanári posztok csökkentéséről. Eszerint a megyében összesen 480 tanári állás szűnik meg. Korábban csak 261 állás megszűnéséről volt szó, azonban a 114-es sürgősségi kormányrendelet múlt hétvégi listamódosítása után, már 549 tanár állása fog megszűnni. Ami furcsa, hogy a 480 állás a minisztérium és a tanfelügyelőség közös megegyezésének eredménye?! Ma már érthető miért is siettek olyan nagyon a megyei tanfelügyelőségek! Kalap alatti tevékenységükkel csak azt bizonyították, hogy alkalmatlanok és nem sokára nekik is menniük kell! Ezentúl Ők lehetnek,azok akik következnek! 

Azt is meg kell említenünk, hogy a fenti cikket olvasva megvilágosodni látszik miért "hallgatott" eddig a pedagógus szövetség vezetősége: szavát nem emelte fel a falusi iskolák beszüntetése ellen, nem vette fel a harcot, nem kereste a partnerséget az ellenzőkkel.
Ezek után csak remélhetjük, hogy az új kisebbségi oktatásért felelős megérti, hogy a falusi iskoláinkra még szükség lehet. Ott léte alatt pedig ne abban híresűljön el, hogy tovább folytatja az eddig elkezdett "munkát"... Előbb legyen oktató és csak azután szövetségi, és mindenek előtt a szakma legyen számára fontosabb! (Erdélyi Polgár)

Az RMDSZ lemondott a pártpénzről a kisebbségi támogatás fejében

Megjelent a Krónika-ban • 2010. február 18.

Immár hivatalosan is az RMDSZ kasszájába folynak be a romániai magyar közösségnek szánt költségvetési támogatások. A Hivatalos Közlönyben február 17-én jelent meg a 100-as számú kormányhatározat, amely nem a Communitas Alapítványt, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget jelöli meg a romániai magyar kisebbségnek szánt költségvetési támogatások kezelőjeként. Nem csak ezen a ponton módosult a kormányhatározat a korábbi évek hasonló jogszabályaihoz képest. Kimaradt a dokumentumból az a hivatkozás, amely szerint ebből a pénzből nem részesülhetnek azok a kisebbségi szervezetek, amelyek parlamenti pártként is költségvetési támogatáshoz jutnak.

Kultúrpolitika. Az RMDSZ kisebbségi szervezet és politikai párt is egyben

A helyzetet Frunda György szenátor azzal magyarázta az Agerpres hírügynökségnek, hogy az RMDSZ kettős szerepet tölt be a magyar közösség életében: a közösség politikai képviselete mellett kulturális feladatokat is vállal. A nemzeti kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást Romániában. A magyarságnak szánt összeget az 1996/27-es párttörvény megjelenése előtt az RMDSZ kapta, 1997-től azonban kénytelen volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) megjelölnie a pénz kezelőjeként, mert különben elesett volna a parlamenti pártként kapott támogatástól.

Az EMKE maga kérte a feladat átadását „tekintettel az egyre gyarapodó tevékenységére és a más területeken is meglévő adminisztrációs kötelezettségeire.” Az RMDSZ az általa bejegyzett, és vezetői által irányított Communitas Alapítványt nevesítette a Kisebbségi Tanács soros ülésén. Az alapítvány nyilvántartásba vételét a költségvetés végrehajtásáról rendelkező 2001/376-os kormányhatározat emelte jogerőre. Ennek megjelenése óta a Communitas kizárólag a román költségvetésből származó pénzalapokkal gazdálkodott.

Az RMDSZ vezetői több alkalommal is büszkén említették meg, hogy a kisebbségek szervezetei közül egyedül az erdélyi magyarság számára kiutalt pénzeket kezelő Communitas Alapítvány vezetett be nyílt pályázati rendszert. Arról viszont hallgattak, hogy a megszerzett költségvetési támogatásnak rendszerint csak harmadrészét osztották ki a pályázati rendszeren keresztül (lásd a táblázatot). A fennmaradó kétharmad felhasználására soha nem adtak magyarázatot az erdélyi magyarságnak. Az elmúlt években a Krónika megannyi cikkében közölt arra utaló információkat, hogy a Communitas-pénzt tulajdonképpen az RMDSZ élte fel. Az alapítvány székházaként építették fel a szövetség ügyvezető elnökségének kolozsvári épületét, és jószerével a teljes RMDSZ-apparátust a Communitas fizetési listáira írták. Amikor ezt 2004 áprilisában a kolozsvári területi munkaügyi igazgatóságtól kapott hivatalos irattal igazoltuk, az intézmény szóvivőjét fizetésmegvonásban részesítették a bizalmasnak tekintett információk kiadása miatt.

Feláldozták a párttámogatást

A Communitas Alapítványt egyébként már 2009-ben felmentették a korábbi feladatai alól. Ez a tavalyi kisebbségi támogatások elosztásáról szóló 2009/396-os kormányhatározatból derül ki. A januárra és februárra járó támogatási összeget még az alapítvány kasszírozta, márciustól azonban az RMDSZ lépett a helyébe. A kormányhatározatot az Interetnikus Kapcsolatok Hivatala részéről Markó Attila államtitkár jegyezte. Csütörtöki megkeresésünkre elmondta, az ő nyilvántartásukban az RMDSZ szerepel az erdélyi magyarság képviselőjeként. Az RMDSZ-től kapott kérvény alapján utalták immár a szövetség számlájára a pénzt 2009 márciusától. Markó Attila úgy tudta, az RMDSZ azáltal vált alkalmassá a pénz törvényes befogadására, hogy lemondott a költségvetésből származó párttámogatásról. Hozzátette, a párttörvény is rögzíti azt az összeférhetetlenséget, amely kimaradt a kisebbségi pénzeket osztó idei kormányhatározatból.

Markó Attila megállapítását az Országos Választási Hatóság illetékese is megerősítette. A hatóság honlapján 2008 januárja óta találhatók meg a pártoknak kifizetett költségvetési támogatások. Az RMDSZ csak 2009 februárjáig szerepel a támogatottak listáján. „A szövetség maga kérvényezte, hogy ne kapja tovább az őt parlamenti pártként megillető támogatást” – nyilatkozta kérdésünkre Irina Asimionesei, a hatóság kommunikációs szolgálatának vezetője.

Arányok és egybeesések

Takács Csabát, az RMDSZ megbízott ügyvezető elnökét csak többszöri próbálkozás után sikerült csütörtökön elérnünk telefonon. A politikus, aki egyben a Communitas Alapítvány elnöki tisztségét is betölti, elmondta, az ügyvezető elnökség ülését vezette, amelyen többek között arról is döntöttek, hogy a kisebbségi szervezetként kapott támogatásnak valamivel több mint egyharmadát átadják a Communitas Alapítványnak, amelyik a jól bejáratott pályázati rendszerén keresztül szétosztja a pénzt az erdélyi magyar közösségben. Takács Csaba úgy vélte, ezzel minden vonatkozásban védhetővé teszik a támogatási rendszert. Erre azért volt szükség, mert korábban az ellenőrző szervek felé is, a közvélemény felé is egyfolytában magyarázkodni kellett. „Azzal, hogy az RMDSZ visszakerült a többi kisebbség mellé a támogatottak listájára, feloldottuk az értetlenséget. Átlátható, ellenőrizhető, tiszta körülmények közé tértünk vissza. Sajnos ennek az volt az ára, hogy fel kellett áldoznunk a parlamenti pártként kapott támogatást” – nyilatkozta Takács Csaba.

A két támogatási forma súlya egyébként meglehetősen eltérő. Míg a kisebbségi forrásból 2009-ben a magyarságnak 15,18 millió lejt osztottak, az RMDSZ parlamenti pártként kevesebb mint félmillió lejt kapott volna. A pártpénz tehát a kisebbségi támogatásnak alig több mint három százalékát teszi ki.

A változtatást egyébként azt követően kérték, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség is vizsgálódni kezdett a Communitas Alapítványnál, abban az időszakban, amikor az RMDSZ kibékült a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Tőkésék korábban a támogatási rendszer átláthatóvá tételét is követelték, és a közösség pénzén történő klientúraépítést is felrótták a szövetségnek.

„Még a Communitas fügefalevelét is kiiktatták a rendszerből” – vélekedett megkeresésünkkor csütörtökön Tőkés László a változásokról, melyekről tőlünk értesült. Az európai parlamenti képviselő sajnálatosnak tartotta, hogy az RMDSZ éppen akkor vonta a pártkasszába a közösségnek szánt támogatást, amikor a belső rendszerváltozás módozatairól tárgyaltak. „A pénz hatalom, a hatalom meg pénz” – foglalta össze az EMNT-elnök azt az elvet, mely meglátása szerint a szövetség politikáját vezérelte. Hozzátette, mind a romániai, mind a magyarországi költségvetési támogatások közösségi elosztására van szükség, nem pedig pártmonopóliumra, és ezt az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum szombati ülésén is fel kívánják vetni. Gazda Árpád

Megjegyzés. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Első sorban azt, hogy a kisebbségieknek leosztott kormánypézek az évi 1,33 millió lejről 15,18-ra emelkedett a magyarajkúak részére juttatot keret, amiből csak 34 százalékot osztottak ki nyilvános pályázatokon. A fenn maradó 65 % "nem átlátható módon lettek elköltve...". Ezért nem érthető , hogy a Boc kormányt, hogy mi késztete arra, hogy újfennt a szövetségiek részére ossza ki azt a 15,18 milliónyi lejt, sőt a 100-as számú kormányhatározattal meg is erősítse azt. Ez a határozat diszkriminativ jelleggel bír, mert nem az egész összeg hanem csak egy harmada van pályázatok révén kiosztva és csak azoknak akik a szövetségi duda hangjára táncolnak ezután is. 

Meglehet, hogy egyes szövetségi vezetőknek a más civil szerveződéseknél betöltött szerepvállalása nem annyira az ellenőrzés, mint inkább az ott felvehető pénzösszeg fontos, amely "a nem átlátható módon elköltött alapok" része. Ugyanakkor az is furcsa, hogy a kormányba betöltött szerepek miatt, vajon nem összeférhetetlenség áll fenn, hiszen egy ugyan olyan nevű  jegyzi  a 100-as kormányhatározatot, aki az Interetnikus Kapcsolatok Hivatalban  államtitkár.
A nemzeti tanácsok részéről már volt kérés az átvilágításra, de ahogy a többségiek szóllása mondja: "corb la corb, nu scoate ochi" alapon nem biztos, hogy újra meglátogatják - belátható időn belül - a Korupciós Ügyészség emberei, a kormányon levő, szövetségiek irodáit.
Szeretnénk leszögezni számunkra nem maga a pénzalap, hanem annak felhasználási módja fontos hiszen, úgy a pártoknak kiosztott pénzek, mint a kisebbségiek hivatalából származó alapok, mind a közpénzekből származnak. Oda pedig nem csak a szövetséghez tartozók fizetik be az adójukat, ha nem  az egész népközösségünk, ezért a szövetségiek "reprezentatívsága" a pénzalapok elköltésekor is kellene látszodjon, az "üvegzseb" politikájával  (Erdélyi Polgár)

Aláírom...

Aláírom a Csépéktől javasolt tiltakozás listáját

Megjelent a Szabadság napilapban 2010. február 16. (Olvasta 500 felhasználó).

mert érveikkel és felszólításukkal nagyon is egyetértek. Mivé lesznek a kis faluközösségek, s bennük a szórványban élő magyarság, ha eltűnik a faluból a tanító s a pap is csak a szomszéd községből jár be szolgálni?! Hisz a pap és a tanító azontúl, hogy a betűvetést és a kátét tanította, s prédikált, évszázadokon keresztül a közösség szellemi életének is irányítója volt. A dalárdák, a színjátszó körök, az olvasókörök szervezése, a helyi népszokásokban való részvétel, s újabb időkben azok felgyűjtése és tovább éltetése – ha máshol már nem lehetett – az iskolai tantermekben felállított kis színpadon az iskolás gyermekekkel, vagy az ugyancsak a tantermekben meghúzódó néprajzi „múzeumok” kialakítása (Szentlászló, Visa stb.) mind-mind az ő dolguk volt. De ők töltötték be a pszichológusok szerepét, hisz a családok gondját, baját jól ismerték, netán látogatták is őket, a problémák megoldásában segítettek. A falubeliek a köztük megöregedett tanító néni és tanító bácsi egy-egy megjegyzésére, véleményére mindig is nagyon sokat adtak.

Ez így volt, s ha láthatatlanul is, így van napjainkban is.

A tévé, az internet és a számítógép mellől elmozduló vállalkozó, vagy a távoli munkákból hazatérő, leginkább a falustársaival együtt „emberközelben” eltöltött szórakozásban tud igazán feloldódni, leginkább a sógorok, komák előadta színdarabokat tudja szívből megtapsolni, a dalárda hangjainál tud magába szállni.

Ha eltűnnek a falvakból a „fáklyák”, csak az újabb és mind újabb elektronikai csodák mesterséges fénye világítja meg őket, ami idegenből importált erkölcsöt, ízlést és kultúrát terjeszt, s teljesen elnyomja a helyi, semmivel sem alábbvaló nagy kincseket jelentő értékeket.

Pedig igenis megvan az emberekben a vágy az igazi közösségi életre, az együttlétre, a még mindig könyvből, s nem csupán az interneten való olvasásra, művészi értékeik megőrzésére. Csak jó mederbe kell terelni e vágyakat, s ki tehetné jobban, mint a közösség értelmiségije, aki a hagyományost, az újat a korszerűvel ötvözni tudja. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az újabban mindenfelé megrendezett falunapok, nemzedéki találkozók, farsangi mulatságok újraélesztése valamennyinek részese, főszervezője a tanító; az ünnepek tiszteletteljes megülése, a temetések régi méltóságának megőrzése, egy-egy hétfalura szóló esküvő, ami a helyi lelkész nélkül elképzelhetetlen.

Most meg az iskoláztatás korszerűsítésének a jegyében összevonnák az osztályokat, eltűntetnék az osztatlan csoportok oktatását, s velük együtt a még meglévő egy-két tanítót a faluból.

Hisz értem én, ami használhatatlan, régi, azt el kell dobni. Tény, nem minden értékes, ami hagyományos. Az lehet az elmaradottság konzerválása is, s a haladásnak a kerékkötője.

De hogy az elemisták helyben tanítása az osztatlan osztályokban az lenne, azt nem hiszem. Először is, az ilyen osztályokba járó gyermekekkel – éppen alacsony létszámuk miatt – szinte egyénileg lehet foglalkozni. Minden órán minden gyermek felel, számot ad tudásáról írásban, szem előtt van.

Másodszor, a tanító ezekre az órákra speciális módon készül fel, és úgy is alakítja órarendjét. A módszerek alkalmazásában eltér a homogén osztályban tanítókétól.

Harmadszor, nincs üres járat ezeken az órákon, mert, teszem azt, amíg a negyedikesekkel matematika órát tart a tanító, a másodikosok fogalmazást írnak, és fordítva: amíg a másodikosok fogalmazását megbeszéli és értékeli, addig a negyedikesek az előbb tanult matematikai tételeket önállóan begyakorolják.

A jól szervezett órarendszerben még a négy különböző osztályba sorolt gyermekközösségben is eredményes a munka. Persze, itt is, mint a nagy létszámú, homogén osztályokban is sok függ a tanító felkészültségétől, rátermettségétől, hozzáállásától.

Pályám és munkám során számos alkalmam volt részt venni az osztatlan osztályokban folyó tanórákon. Számos kiváló tanítóegyéniséggel találkoztam, akik keze alatt felnőtt gyermekek becsülettel megállták a helyüket a gimnáziumi osztályokban.

Mi is történt e foglalkozásokon? Mikor a feladatát már elvégző gyorsabb észjárású Pistike kerek fejét kezdte ide-oda forgatni, s azon mesterkedett, hogy társait bosszantsa, a tanító néni mellé sétált, és szinte észrevétlenül odacsúsztatott neki még egy feladatot tartalmazó cédulát, hisz a zsebében ott lapultak a plusz feladatot tartalmazó cetlik az ilyen helyzetek megoldására. Lett megint csend, fegyelem és munka. Megvalósult a didaktikában oly sokat hangoztatott differenciált foglalkoztatás.

De az sem okozott szentségtörést, ha a kicsi az első padból nagyon fülelt, s magába szívta azt, amit a nagyobbak óráján beszéltek, esetleg történelemből, földrajzból, vagy éppen verset mondtak. A nagyobbak is oda-odafigyeltek a kisebbek feladataira, s mintegy átismételve régi tudásukat, maguk is segédkeztek a megoldásban. A gyermekek egymástól tanultak, s ami nagyon fontos, s egész életükben hasznukra válik, megtanultak egyszerre több dologra figyelni, megtanultak koncentrálni, gyorsan gondolkozni, egy-egy feladat megoldására ugyanis nem állt sok idő a rendelkezésükre. Megtanultak önállóan dolgozni. Én itt most a szimultán oktatás előnyeit ecsetelgettem. Persze, megvannak a hátrányai is, mint mindennek, de semmiképp sem oly mértékűek, hogy meg kellene szüntetni azt.

S ami a legfontosabb, a hat-hétéves, de még a nyolc-kilencéves gyermek számára is a testi-lelki fejlődéshez a legfőbb feltétel a biztos családi-iskolai környezet. A tanító néni meleg, irányító keze az elsős, ceruzáját görcsösen szorongató kis kezén, vagy a fején érzett simogatás egy életre önbizalmat, hitet ad a kicsi embernek. S a másik pólus, az otthon, ahova naponta hazatérhet, az apa s anya jelenléte biztonságot, a felszabadult szabadságérzetet erősíti meg benne.

Nem jó ezeket a kicsiket autóztatni más helységbe, kiszakítani saját környezetükből, netán kollégiumba csoportosítani, ahonnan csak hétvégén térhetnek haza.

A kollégiumi életre talán ötödik osztályos (régen első gimnazista) korukra érnek meg. S attól sem kell félniük a szülőknek, hogy gyermekeik elkallódnak a falusi iskolai körülmények között. Gondoljuk csak meg, hogy a tanítóknak mindig volt szemük arra, hogy felismerjék a tehetséget a gyermekekben, s idejük is, hogy felkeressék a szülőket, s odaszóljanak, hogy márpedig azt a gyermeket taníttatni kell. (Lásd Sütő András, Kányádi Sándor stb.)

Arra kérem tehát Péter Tündét úgyis, mint idős elődje, hogy munkálkodjék abba az irányba, hogy a helyi önkormányzatok vállalják fel a kis iskolaközösségek megtartásával járó financiális gondokat, amibe a szülői szövetségek, esetleg a helyi civil szervezetek vagy vállalkozások is besegíthetnek.

Szánom ezt az írást főhajtásnak is a kis falusi közösségek mindenkori tanító bácsijai és tanító nénijei előtt. Csőgör Enikő

.

Megjegyzés. Köszönjük, Csőgör Enikő aláírását! Hiszük továbbra is, hogy szükséges minél több aláirás ahhoz, hogy a népközösségi kisiskoláink ne szűnjenek meg! A "tömbösítés" a "fejkóta-rendszer" bevezetése nem jó megoldás! A demográfiai mélyhullámból hamarosan kikerülünk ezért az iskolaközpontokban már nem lenne szabad gondolkozni.

Sajnos mire "észbekaptunk" a tanfelügyelőségiek "tömbösítés" címén megszüntették a gerendi iskolát! A gerendi szülők ellenkezése nem számított a tanfelügyelőségiek "csak azért is" megszüntették az iskolát, így a kisiskolások ezután már csak Tordára ingázhatnak, mivel csak ott kapnak magyar osztályt, mert időközben a tanfelügyelő fejjebbvalói megszüntették az Aranyosgyéres-i magyarosztályokat(igaz, tanulóhiány miatt) ... (Erdélyi Polgár)   

MPP : aláirásgyűjtés a vidéki iskolákért

Megjelent a Szabadság napilapban irta N.H.D. 2010. február 13.

A Magyar Polgári Párt Kolozs megyei szervezete aláírásgyűjtésbe kezdett, mivel így kíván tiltakozni a 2009/114-es kormányrendelet ellen, amelynek alapján – a fejkvóta-rendszer bevezetésére és a pedagóguslétszám csökkentésére hivatkozva – országszerte több vidéki iskola szűnne meg.

Csép Sándor megyei elnök szerint, amennyiben megszüntetik ezeket az I–IV. osztályokat, az intézkedés a falvak leépülését hozhatja magával, és negatívan hatna a gyerekvállalásra is, hiszen a fiatal házasok elköltöznének abból a faluból, ahol nincs legalább elemi iskola.

Simon Csaba ügyvezető elnök és országos alelnök elmondta: mindazok, akik nem értenek egyet a vidéki iskolák ily módon történő bezárásával, aláírhatják az MPP-íveket a Phoenix, a Gaudeamus és a Bagoly könyvesboltban. „A közel egy hónapig tartó aláírásgyűjtés után átiratot fogalmazunk meg a tanfelügyelőséghez, amelyhez csatoljuk az aláírásokat tartalmazó íveket is. Amennyiben nem kapunk választ, a szaktárcához fordulunk. Továbbá örülünk annak, hogy a magyargorbói és az egeresi román polgármester felvállalta a községhez tartozó falusi magyar iskolák fenntartását is” – közölte.

Keizer Róbert kolozsvári MPP-elnök szerint az iskolák tömbösítésének ötlete az RMDSZ-től származhat. „A Kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola példája – évek óta sok pénzt költenek az iskola felújítására és a bentlakások korszerűsítésére, továbbá Lakatos András iskolaigazgató több éve tartó erőfeszítése, hogy a környező községekből magyar gyerekeket toborozzon már I. osztálytól kezdődően – azt bizonyítja számunkra, hogy az RMDSZ már több éve szorgalmazza a vidéki iskolák összevonását” – mondta.

Lakatos András válaszában leszögezte: „Kalotaszentkirályon még a diktatúra idejében is működött az iskola és a bentlakás. Ez utóbbit 1980-ban számolták fel. A bentlakást 1990-ben indítottam újra. A környező falvakbeli gyerekeket 1990-től fogadjuk be. Nekem kötelességem korszerű oktatási és lakhatási körülményeket biztosítani azoknak a gyerekeknek, akiket szüleik a kalotaszentkirályi iskolába írattak. Erőszakkal nem tartunk ott senkit” – vélekedett Lakatos

.

Megjegyzés Az iskola "tömbösités" és a "fejkóta-rendszer" csak eszköz ahhoz, hogy a összevont osztályoktól "megszabaduljanak" a megyei tanfelügyelőségek. A probléma csak az hogy a kisiskolás gyereket nem lenne szabad plusz tehernek kitenni és ami legfontosabb a "Család"-ból kiszakitani! Ezért a Lakatos igazgató úr egyszemélyes "bentlakást inditottam be" meg a "Nekem kötelességem korszerű lakhatási körülményeket biztositani" a vélekedése végén átalakul a :  "Erőszakkal nem tartunk ott senkit”-re, amivel elárulja magát és a mögötte állókat is. Csak emlékeztetésként: igaz, hogy a diktatura idején is létezett bentlakás, de már nem vagyunk -legalább is azt gondoljuk - olyan helyzetben. Állitólag felszabadultunk volt, szabad gondolkodnunk és okosan cselekednünk s magunk alatt, ne vágjuk el a faágat ... (Erdélyi Polgár)

Találkoztam egy kiváló emberrel

Januári fagyos délután indulok ki az utcára. Már messziről feltűnik az utca másik feléről a magas, egyenes tartású, amolyan „szép szál” alkatú ismerősöm. Sima arcán nem látszanak a hosszú évek ráncai, s a hideg hatására kissé még kipirosodva, szelíd és kedves mosollyal nyújtja felém a kezét. Első látásra talán nem is lehetne sejteni, hogy a sporton keresztül megdolgoztatott nagydarab testből ilyen szelíd és megnyugtató tekintet néz a nagyvilágba, valamiféle megmagyarázhatatlan harmóniát árasztva akaratlanul is maga körül.

Aztán lassan elkezdünk beszélgetni a mesterrel. Ugyanis, Hercz József nem másvalaki, mint egy első osztályú ökölvívóedző, az Univers Klub és a Kolozsvári Akarat mai napig meghatározó sportszakembere, sok tehetséges kamaszkorú fiatal tanítója és mesteredzője egyaránt. Pályafutása mögött hosszú évek sorakoznak, hiszen már 1975-től, mint ökölvívóedző tevékenykedik városunkban. Elmondása szerint tulajdonképpen nem is készült tudatosan a sportolói pályára, hiszen alapfoglalkozásként a Terápia gyógyszergyárnál kezdte, mint vegyész-operátor. De fiatal gyerekként magas volt és sovány, s éppen úgy adódott, hogy szomszédságukban a Bulgária telepen lakott Mihálik József. Őt pedig még most is úgy emlegetik, mint Kolozsvár mindenkori legnagyobb ökölvívója, 6-szoros romániai bajnok, aki sorozatban 3 olimpián vett részt. Szóval, a 13 éves Hercz József magas volt és sovány, s Mihálik mesteredző egy napon becsalogatta a nyurga kisfiút az ökölvívó terembe. Mint mondják, óriási szerencse volt akkoriban Mihálik úr keze alá kerülni (vagy inkább a kesztyűjei közé), hiszen a kor legtechnikásabb hazai ökölvívójának tartották, akitől olyan fogásokat lehetett eltanulni, amelyeket máshol sehol sem. Így indult tehát a kiváló pályafutás. Pontosabban fogalmazva, kezdőként a 48 kg-os papírsúlyban, aztán következett az országos bajnokságok sorozata, valamint számos rangos nemzetközi verseny Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, majd befejezve az aktív sportolást a 67 kg-os kisváltósúlyban. A nagyszerű pályafutás eredményei között pedig olyan értékes érmek is vannak, mint egy ezüst és egy bronz a romániai országos bajnokságban. Pedig, ahogyan ismerősöm meséli lenyűgöző nyugalommal, abban az időben az ökölvívás rendkívüli népszerűségnek örvendett, s megtörtént, hogy a sok versenyző miatt akár 10-12 meccses sorozatban is meg kellett sikeresen küzdeni egy országos helyezésért.

Akkoriban, a Kolozsvári Akartat ökölvívóklub edzőterme a város központjában, a kolozsvári ferences kolostorral szemben volt (mára az épületet már lebontották, régészeti ásatások vannak a helyén), s a fiataloknak gyakran lehetőségük nyílt akár a nyitott ajtón keresztül is betekintést nyerni a sportág rejtelmeibe. Minden előítélettel ellentétben - mondja Hercz József, az ökölvívás nem egy amolyan „verekedős”, vagy talán erőszakos sportág. Az ökölvívás valóban férfias a maga nemében, de lényege a nemes küzdelem, és a tudás lovagias összemérése két versenyző között, ahol a legfontosabb nem a harc egymás ellen, hanem a két fél intelligenciájának az összemérése. Ez pedig abban nyilvánul meg a szorítóban, hogy melyik fél okosabb és leleményesebb, melyikük tudja ügyesebben bevinni a pontokat érő értékes találatokat. Mindezeken kívül a legfontosabb pedig az, hogy rendkívülien segíti az egyén személyiségének a fejlődését, nevelő hatása igen erőteljes, s akár egy életre szóló szellemi erőforrással is felvértezheti az ökölvívót. Ez a sport elsősorban erős fegyelmezettségre nevel, amely ugyancsak szükséges alaptulajdonság számos fiatal életútjának az indításában. Ugyanakkor rengeteg önbizalmat és magabiztosságot is ad, megtanít bátornak és merésznek lenni. Ez a magyarázata annak, hogy az ökölvívók általában igen pozitívan gondolkodnak, életszemléletük egyik igen fontos része pedig a kezdeményező gondolkodás. Talán meglepőnek tűnik, de fizikai erőnlétük ellenére, az ökölvívók döntő többségben igen barátságosak és finom lelkűek, messzemenően segítőkészek. Mindez nem véletlen, hiszen a mindennapos lovagias küzdelem a szorítóban kiváló pszichikai egyensúlyt olt beléjük, s így adódik, hogy az élet más területein is könnyen feltalálják magukat, derekasan megállják a helyüket a sportéleten kívül is. Az ökölvívást gyakorló fiatal mindig mintha kissé dinamikusabb lenne más kollégáihoz képest, frissen kel, erőteljesebben veti bele magát a mindennapi munkába, jókedvű, de ugyanakkor rendkívülien fegyelmezett és türelmes a lehetséges kihívásokkal szemben.

Ugyanakkor, mint általában sok más sport is, az ökölvívás rendszeres és versenyserű gyakorlása számos lemondással jár. Az ökölvívónak nem lehet éjszakázni, az alkohol és a cigaretta fogyasztása teljes mértékben tiltott, mindig kipihentnek és a megfelelő fizikai erőnlétben kell lenni. Talán egyik előnye a sportnak az, hogy sok más sportágtól eltérően nem igényel igen nagy anyagi hátteret (mint például a jégkorong). Ha van egy edzésre alkalmas terem, akkor már nem szükséges más egyéb, mint egy trikó, tornanadrág, fogvédő, kézvédő, és természetesen az ökölvívó kesztyű. Mindezeket pedig a gyerek szülőinek is könnyebb anyagilag előteremteni.

Magyarázza Hercz József ismerősöm, hogy sokszor fordultak már hozzá szülök azzal a panasszal, hogy a gyerek bátortalan, teljesen hiányzik belőle a kezdeményezés képessége, nincsen önbizalma, na meg, hogy csak étvágytalanul piszmog az étel előtt, alig eszik valamit. Ilyenkor a mesteredzőnek megvan a jól bevált és sajátos receptje, csak sikerüljön becsalogatni a zsenge kamaszt az edzőterembe, s megszerettetni vele az ottani életvitelt. A legfontosabb az, hogy a gyereknek már az első edzéseken meg kell adni okosan a sikerélményt. A sikerélmény megszerzése egy fiatalnak pedig igen fontos. Ki kell, alakuljon fokozatosan az edző és a tanítványa között a harmonikus együttműködés és kommunikáció. Meg kell tanulni a csapatszellem szabályait és érezni kell a közös csapatmunka örömeit. Fontos ugyanakkor a sportoló klubjának is a hozzáállása, ismerje fel a fiatal erényeit és fejlessze ezeket, bátorítsa a versenyekben való részvételre, majd minden kisebb-nagyobb sikerért megfelelőképpen jutalmazza és ösztönözze. Már számos olyan esete akadt Hercz Józsefnek, hogy néhány holnap rendszeres ökölvívás után a szülő meglepődve újságolta, hogy a csemetéje magatartásában igencsak megváltozott, viselkedése kiegyensúlyozott és magabiztos, ráadásul most olyan étvággyal eszik, mint előbb még soha.

Szóval, a sportélet nagyon szép, nyugtázza kedves mosollyal. Az ökölvívásban a győzelem pedig egy óriási elégtételt jelent, hiszen a sportoló tudja, hogy ezt egyedül kellet megcsinálni, kiküzdeni. A kezdőgyerekek esetében pedig ez hatványozottan fontos, a díjak pedig emelik a gyerek öntudtát, a képességeibe vetett hitét. Ugyanakkor a sportoló gyerekek csak nagy ritkán, ha betegek, hiszen szervezetük sokkal ellenállóbb, jobban fejlődik, és hamarébb leküzdi a külső fenyegetéseket. Laikusok számára talán hihetetlenül is hangzik, de az ökölvívás oktatását nem azonnal a kesztyű felhúzásával és a szorítóba lépéssel kezdik. Ugyanis ez egy igen összetett sportág. A fontos lábtechnika kifejlesztésére elsősorban atletizálni kell, rendszeres és hosszú szaladásokkal az edzésen. De a test minden részének a megmozgatására igen ajánlott a rendszeres tornászás is. Mindezek mellett Hercz Józsefnek sajátos edzésmódszerei is vannak. Merthogy, felfogása szerint, a szorítóban nem az ellenfél mielőbbi kiütésé kell legyen az elsődleges cél, hanem az, hogy olyan ügyesen és technikásan kell mozogni, hogy az ellenfél ne tudjon érvényes ütéseket végrehajtani. Vagy is, kikerülnie az előnytelen helyzeteket és elsősorban megtanulnia megvédeni önmagát. Tehát, nagyfokú intelligenciáról kell tanúbizonyságot tenni a sikerek elérése érdekében. Éppen ezért, a kezdő ökölvívót a fizikai megerőltetések előtt ő rendszeresen sakkozásra is tanítja, hogy megfelelően alakítsa és fejlessze gondolkodóképességüket.

Találkozott-e már hosszú pályafutása során nagyon híres magyar ökölvívókkal is? Szegezem kíváncsi kérdésemet a mesternek. Kicsit megcsóválja a fejét, s jóleső mosollyal mondja, hogy egy néhány évig Magyarországon, a győri ökölvívó klubnál is edzett. Felejthetetlen élmény maradt számára az 1992-es paksi tornán a találkozás a világhírű Papp Lászlóval. Amolyan középtermetű, középsúlyú alkatára emlékezett, ugyanakkor egy nagyon vidám, közlékeny, és rendkívülien szerény embert ismert meg benne. Óriási sikereinek a titkát (sorozatban 3-szoros olimpiai bajnok) a hatalmas mennyiségű munkájában látja, szorgalma páratlan, kollégái szerint mindig elsőnek érkezett és utolsóként távozott az edzésekről. A rendkívüli mennyiségű munka meg is hozta számára az eredményt: olyan ütőerőt fejlesztett ki magában, hogy ellenfelei közül szinte egyik sem úszta meg a padlóra kerülést. Ehhez meg hozzáadódott különös adottsága is amit Adler Zsiga edzője tanítatott meg vele: a fordított alapállást. Ilyen adottságokkal aztán, Papp Lászlót legyőzni szinte lehetetlenné vált akkoriban. De a világhírűség ellenére is ő mégis megmaradt egy igen szerény és kedves embernek, úgy ahogyan igazából csak a legnagyobbak tudnak lenni.

Találkozott a magyar ökölvívás olyan más kiváló személyiségeivel is, mint Gedó György, Badari Tibor, Botos András, Erdei Zsolt (becenevén Madár), Kovács István (Kokó), vagy Balzsay Károly. Amit rendkívülien értékel az előbb felsoroltaknál, hogy mindannyian nemcsak sporteredményeikkel emelkednek ki, hanem kiváló magatartásukkal, szerénységükkel, emberi nagyságukkal is. Kokóról és Madárról is örömmel mondja el, hogy mindketten kiemelten támogatják a kicsiket és a kezdő ökölvívókat, s mindent megtesznek, hogy ezek a kezdők is híres ökölvívók lehessenek majd valamikor. Mint mondja, szerencsére, Magyarországon e sportágnak manapság is sok kedvelője van, s jók a lehetőségek, hogy sok új bajnokot lehessen kinövelni a jövőben is, a magyar sport dicsőségére.

Mindezek ellenére, Hercz József szíve mindig is Kolozsvárra húzott vissza, s itt is találja meg az igazi helyét. Már ma délután is edzésre siet újból. Kiformálódott edzői szemével állandóan kutatja a tehetséges magyar fiatalok megjelenését is, ápolgatja fejlődésüket, próbálja átadni nekik a sok év során felgyűlt tudását és tapasztalatát. Mert tudja Csaba, teszi hozzá az edzésre indulva, az ökölvívás alapjában véve egy lovagias küzdelem, ahol a végén a két fél átöleli egymást. Nem válnak el haraggal, hiszen az igazi sportolók szeretettel kezet ráznak egymással, s megmarad bennük valamiféle nagyszerű tisztelet egymás sportteljesítménye iránt. Mert megtalálni a saját utadat, határozottabbnak lenni, nem adni fel, s legyőzni az akadályokat, ez az értelme a sportnak.

Aztán nyugodtan mosolyogva, egy határozott és férfias kézszorítás után, ismerősöm továbbsiet az edzőterem fele. Az utca végén, a januári fagyos délután még egy pillanatra megállva nézek elsiető alakja után. Hát igen, nyugtázom valamiféle jóleső elégtétellel: találkoztam én is egy kiváló emberrel; s itt jár mindennap közöttünk. Lejegyezte: Dr. Szász Csaba

Közlemény

Az MPP Kolozs megyei szevezetének

Állásfoglalása

Elemezvén az iskolahálózat körül kialakult tragikus helyzetet, a fejkvóta bevezetését és az oktatás tömbösítését, az MPP kolozs megyei szervezete a leghatározottabb tiltakozását fejezi ki az említett intézkedésekkel kapcsolatban.

Megítélésünk szerint a szóbanforgó átalakítások felérnek a csausiszta falurombolással. Ez azt jelentené, hogy főleg kisebb településeken megszűnik az iskola, ezzel együtt a közösségek fejlesztésének egy olyan intézménye mint a tanitói hálozat, amely történelmi távlatban is rendkívűl hatékony intézménynek bizonyult ebben a tekintetben.

Az a tény, hogy a gyermekeket 6-7 éves kortól már a tömbösített oktatói központokba kell irányitani, (a naponkénti szállíttatásuktól az állandó szülői környezet hiányával járó kollégiumi nevelés nehézségeivel együtt), rendkívűl hátrányosan hatna ki az amúgy is súlyos demográfiai helyzetünkre. Elbátortalanítaná a termékeny korban levő házaspárok gyermekvállalási kedvét. Tovább mélyítené a kisebb közösségek társadalmi életében tapasztalható válságot.

A TANITÓ, a DASCĂL, mind a magyar, mind a román nép kulturalizációjában, illetve szocializációjában rendkívül fontos szerepet játszott. Így van ez ma is. Az ő jelenlétük nélkül minden mikroközösség életminősége leromlana, ami össztársadalmi méretekben is sulyos károkat okozna. A vidéki pedagógusok, akik felelősséggel gyakorolják hívatásukat nemcsak az osztályteremben, de a felnőtt lakosság körében is a kultúra és civilizáció katalizátori szerepét töltik be.

Tiltakozásunkat még az alábbi érvekkel támaszjuk alá:

- Degradálja az életminőséget, meggátolja annak fejlődését,

- Megbontja az Erdélyben hagyományosan jól működő városi és vidéki népesség szükségszerű és harmónikus egyensúlyát,

- Pedagógusok népes seregének földönfutóvá tételét eredményezi,

- Elszakítja a gyermeket attól a családi és természetes környezettől, amely biztositani tudja lelki, szellemi fejlődését,

- Tovább folytatódna a csausiszta rezsim családsorvasztó politikája,

- A költségcsökkentés és oktatásszervezési racionalitás nem mehet a gyermekeink személyiségfejlődésének róvására,

Szervezetünk üdvözöli és erkölcsileg támogatja azokat az önkormányzatokat, amelyek alapos számvetés után saját költsévetésből továbbra is fenntartják iskoláikat.

Felkérjük a szülői közösségeket, az erdélyi civil szervezeteket, egyházakat, helyi közösségeket és ezek vezetőit felhívásunk támogatására. Ennek érdekében javasoljuk a polgári engedetlenség valamennyi törvényes formájának az igénybevétel és aláirások gyűjtésését.

Az MPP Kolozs Megyei szervezete nevében:

Csép Sándor elnök,

Simon Csaba ügyvezető elnők

és országos alelnök

Keizer Róbert városi elnök

Dr. Szász Csaba városi alelnök

Kolozsvár 2010. február 9.

Kiderűlnek a turpiságok

Számarányos érdekképviselet – csak ha az RMDSZ bekerül a kormányba?

Reggeli Újság alaján megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. február 09., 00:12 ] [30]

Mint ismeretes, egy ideje Romániában az a módi járja, hogy a kormányt alakító pártok nem csak a kormánytisztségeket, a minisztériumok bársonyszékeit osztják el egymás közt, hanem a megyék szintjén működő úgynevezett dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeit is. Ez konkrétan úgy történik, hogy az ellenzékbe szorult pártok által korábban (szintén politikai alapon) funkcióba juttatott igazgatókat, aligazgatókat menesztik, akik helyébe aztán saját pártkatonáikat nevezik ki. Tavaly, amikor a választások után a PSD és a PD–L alakított kormányt, a liberális és az RMDSZ-es intézményvezetőket rúgták ki, illetve helyettesítették a PSD, illetve a PD–L pártkatonáival. Mostanában viszont – annak egyenes következményeként, hogy a közlemúltban a PD–L és az RMDSZ alakított kormányt, miközben a PSD ellenzékbe szorult – a PSD tavaly funkcióba juttatott pártkatonáit váltják le, hogy az így megüresedett bársonyszékeken a két újdonsült kormánypárt osztozhasson. „Zsíros” állásokról lévén szó, az osztozkodás esetenként nem zajlik civódásmentesen.

A mostani osztozkodás kapcsán nyomdafestéket látott egy Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács által aláírt sajtóközlemény, amelyben egyebek között a következőket olvashatjuk:

„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Demokrata–Liberális Párt (PD–L) Szatmár megyei szervezeteinek egyeztetéseiről megjelent sajtóanyagokra reagálva az RMDSZ néhány pontosítást kíván eszközölni. Mint ismeretes, a közös, RMDSZ-PD–L kormánykoalíció kialakítása a helyi szintű dekoncentrált intézményekre is hatással van. Az országos protokollum alapján a dekoncentrált intézmények vezetése a magyar lakosság számarányának megfelelően Szatmár megyében 35,2 százalékban magyar szakembereket illet meg. (…) Az RMDSZ minden olyan megyében, ahol már megegyezés született, csupán a dekoncentrált intézmények vezetőségváltását kérte és vállalta a magyar lakosság számarányának megfelelő arányban. (…) A dekoncentrált intézmények magyar intézményvezetőinek kinevezése a magyar lakosság számaránya alapján kell történjen.”

Hogy is van ez? Gondoljuk végig együtt. Demokráciáról ott beszélhetünk, ahol a nemzeti kisebbségek érdekvédelmi szervezeteinek a képviselői is részt kapnak a hatalomban, mégpedig az illető kisebbség számarányának megfelelően. Ezzel szemben mi következik az eddigiekből? Hogy Romániában jelenleg magyar emberek csak akkor kerülhetnek vezető pozícióba a magyarság számarányának megfelelően, ha az RMDSZ – a romániai magyarság ebben az összefüggésben egyetlen jelenleg számításba jöhető érdekvédelmi szervezete – bekerül a kormányba. (A magyar esélyegyenlőség tulajdonképpen így is csorbul, hiszen a több mint félszáz megyei dekoncentrált intézményből négy katonai jellegűnek – rendőrség, csendőrség, katonaság, tűzoltóság – a vezetőiről „odafent” döntenek. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezek élére magyar ember eleve nem kerülhet.) Amennyiben az RMDSZ ellenzékbe szorul – ami pedig a többpártrendszer játékszabályainak megfelelően bármely politikai alakulattal megeshet –, a magyar kisebbség eleve nem kaphat számarányának megfelelő részt a hatalomból, hiszen képviselői – a helyhatósági választások eredményeként esetlegesen funkcióba került megyei tanácselnököket és polgármestereket leszámítva – automatikusan kiszorulnak a vezető tisztségekből. Mégpedig akkor is, ha egy adott megyében, illetve övezetben a magyar lakosság nem kisebbségben, hanem többségben él. (Mint például a székely megyékben, vagy Nagykároly környékén.) Persze, román részről erre azt mondhatják, hogy a román pártok képviselői a választási eredmények, illetve a politikai alkuk függvényében szintén kieshetnek a hatalomból, tehát Romániában csorbítatlanul érvényesül a pártok közötti esélyegyenlőség európai uniós elve. Ez az állítás azonban csak a pártokra igaz, a nemzeti kisebbségek számarányos képviselete vonatkozásában már nem beszélhetünk esélyegyenlőségről. Hiszen annak, ha egyik vagy másik román párt ellenzékbe szorul, csak az illető párt, és nem általában a románság érdekei látják kárát. (A kiszorult helyett kormányra kerülő párt képviselői más politikai alakulat katonái ugyan, de – szintén románok.) Míg ha az RMDSZ szorul ellenzékbe, általában a magyar kisebbség marad hatékony érdekvédelem nélkül. Summa summarum: akárhogy is alakul a helyzet, a románság képviselői nem maradhatnak ki a hatalomból, ezzel szemben a magyar kisebbség könnyen számarányának megfelelő képviselet, illetve a saját sorsának alakításába való beleszólási lehetőség nélkül maradhat.  Ez így bizony nagyon rosszul van elrendezve, változtatni kellene rajta! Boros Ernő,

Megjegyzés. Közreadtuk a fenti ciket, mert elmond szinte mindent, ami a jelenlegi kormány koalicióba került szövetségiek tesznek és azt is amit nem. Azok akik e komány után kerülnek a politikába számíthatnak majd arra, hogy a kormányon kívűl maradtak újra csak kimondják: cu "udemere" NU facem guvern... (Erdélyi Polgár)    

Romániában a kisebbség vajon mit jelent?

A kisebbségi oktatást támogatná a tanügyminiszter

Impulzus alapján megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. február 08., 21:54 ] [55]

Daniel Funeriu oktatásügyi miniszter szerint Románia számára nagyon fontos a kisebbségi nyelvű oktatás fenntartása és támogatása, a fejpénzrendszer okozta problémákra pedig az általa vezetett intézmény kész konkrét válaszokat adni.

Funeriu Nagyszebenben látogatott, ahol megbeszélést folytatott Klaus Johannis helyi polgármesterrel, korábbi miniszterelnök-jelölttel. A tárgyaláson szóba került a kisebbségi oktatás kérdése is, amelynek kapcsán a miniszter kijelentette, számára nagyon fontos ennek serkentése.

„Úgy gondolom, hogy a német nyelv oktatása, és nem csak a németé, Románia multikulturalitásának a legfontosabb alapja. Minisztériumi szinten rendelkezünk az elszigetelt közösségek számára problémát okozó kérdések megoldásával. A fejpénzrendszer csak az olyan kis közösségek számára jelent gondot, ahol csak kevesen szeretnének anyanyelven tanulni", mondta Funeriu.

A miniszter elmondta, hogy az általa vezetett intézmény számára nagyon fontos a kisebbségi nyelvű oktatás és valamennyi problémát készek megoldani, figyelembe véve a helyi specifikumokat. Hozzátette, hogy a fejpénzrendszer nem csak az ország nemzeti kisebbségeinek okoz gondot, hiszen a román lakosság ugyanezzel a gonddal küszködik a többségében magyarok lakta területeken.

„Rendelkezésünkre áll egy bizonyos tartalékalap. A multikulturalitás rendkívül fontos Románia számára és ezt Nagyszebenben is láthatjuk. Nagyon sok német ajkú lakos hagyta el a várost az utóbbi évtizedekben és ezzel együtt kultúránk egy része is elveszett. Én azt szeretném, hogy támogassuk a kisebbségi oktatást", fejezte be Funeriu.

. Megjegyzés. Daniel Funeriu a jelenlegi oktatásügyi miniszter számára fontos a "multikulturalitás" s ha igazán azt gondolja, hogy hazánk számára a helyi specifikumaira figyel-ügyel, akkor nem érthető a Kolozs megyei tanfelügyelőségen dolgozó janicsárok sietsége, ahogyan a népközösségünk elemi iskoláit akarja megszüntetni "tömbösítés" címen. Összevont osztályokat szüntetne meg a fogyatékos, tanzavaros gyermekek osztályait valamint a művészeti képzést is felszámolná. A szövetségi alpolgármester lépten-nyomon "szotyogtatja" azokat az információkat, amelyek létfontosságúnak bizonyúltak az utóbbi időben, az iskola tömbösítések keretében. 

Az sem érthető, hogy ebben a fejetlen össze-visszaságban miért kell a szövetségiek megyei alelnöke és a főtanfelügyelő helyettese a nádasmenti szülőket nyaggassák, hogy oda adják gyermekeiket, ahova Ők mondják... A mérai iskola földrajzilag nem éppen legjobb helyen fekszik. Távol a vasúttól, és az országúttól, mégis a szövetségiek azt az iskolát akarják megerősíteni(megartani) a vistai, sőt a türei kisiskolásokkal. Türe és Méra között nagy a távolság is.

Ami érdekes, hogy van a Funeriu által vezetett minisztériumnak tartalékalapja is igy könnyen meg lehetne oldani, hogy a népközösségünk gyermekei a családközeli iskolában tanulhassanak, mindegy, hogy összevont osztályban vagy sem.

Ha azonban végül is kiderülne, hogy a tartalékalap csak azokért van, akik a székelyek között kisebbségi sorsban élnek akkor már más a helyzet.

Éppen ezzel kellene a szorványba élő népközöségiek kierőltetniük, hogy egyforma elbírálás alá essen a többségi, aki a székelyek között él és azok, akik a szorványba.

Utánna számoltunk hogy mibe is kerülne egy iskolának ha bentlakásban kell tartsa a diákját. Meglepően magas összeg jött ki! Újraszámoltuk és ugyanannyi találtatott, aztán olvastuk a nagyenyedi kollégium igazgatónővel készült riportot, ahol egy évi bentlakás egy diákra kb. 500 euróba kerül. Megnyugodtunk, mert mi is ennyit számoltunk össze. A minimális 300 diákszámmal szorozva az összeg 150 ezer euró. Hol van itt pénzalap megtakarítás?          

Talán csak kevesen tudják, hogy eddig érvénybe levő oktatási törvény nem veszi figyelembe a fejkóta-rendszert, a tömbösítést pedig nem ismeri el még fogalomszinten sem. Emiatt azt lehet mondani, hogy a jelenlegi költségcsökkentési törekvések nem törvényesek, egyfajta hatalommal való visszaélés szemtanúi vagyunk és ha nem emeljük fel a szavunkat, akkor még a szenvedői is lehetünk.

Kérjük az iskolaigazgatókat vegyék figyelembe a tényeket és ne a szavaknak higyjenek. (Erdélyi Polgár)

Újra az elfogó rakétarendszerről

Miért fontos Amerikának a Romániába telepítendő rakétaernyő?


A globusz.net alapján megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. február 07., 10:16 ] [255]

Téves az a feltételezés, miszerint az Egyesült Államok kormánya felkérést tett volna, hogy Románia engedélyezze területén a kontinentális hatósugarú NATO-rakétaelhárító rendszer telepítését. Ez teljesen új elgondolás lenne – írja háttérelemzésében a bukaresti napilap. A rendszer telepítésének az igénye ugyanis már a Bush-kormány alatt felmerült.

Washington 2002-ben kezdett tárgyalásokat Lengyelországgal a rakétaelhárító ernyő kiépítéséről, de nem sokkal az egyezetések megkezdése után kiszivárogtak olyan hírek is, hogy a védelmi pajzs hatósugarát jelentősen ki szeretnék kiterjeszteni, s az akkori kalkulációknál Romániát is figyelembe vették. Majd az ezt követő nemzetközi viták miatt a kérdés rövid ideig lekerült a napirendről, és csak azt követően vált ismét időszerűvé, hogy Barack Obama elnök 2009. szeptember 17-én végképp lemondott a lengyel, illetve a baltikumi területre történő rakétatelepítésről. Ekkor amerikai illetékesek már az északi megoldásnál sokkal erőteljesebb és célirányosabb, valamint technikailag fejlettebb véderőben gondolkodtak, amely elsősorban a kontinens déli sávjában helyezkedne el, török, izraeli, bolgár és román területeket érintve.

A forgatókönyv valószínűségére utalt Joe Biden amerikai alelnök is, amikor múlt év október 22-én Bukarestben kijelentette: Washington nagyra értékeli, hogy a román kormányzat – szemben a lengyellel, mely késlekedett az állásfoglalással – már idejekorán megértette a telepítendő elhárító rakéták fontosságát.

Az elemzés szerint Biden SM-3-as fegyverekre célzott, nem pedig azokra a Patritotokra, amelyekről a francia sajtó is cikkezet, s amelyekkel kapcsolatban Romániában is nagy várakozás volt tapasztalható.

A részletekre november táján kezdett fény derülni, amikor John Heffern, az Egyesült Államok NATO-képviseletének helyettes vezetője úgy nyilatkozott a román sajtónak, hogy rövid hatósugarú elhárító rakéták telepítése Bulgáriába és Romániába „logikus megoldásnak” tűnik. Az egész véderő megvalósulásának első lépése épp e rövidtávú rakétarendszerek telepítése lenne, majd később a véderő nyugat felé is kiegészülne.

A tervek szerint az első szakasz szintén két fázisra bomlik majd; az első fázis a bulgáriai telepítés lesz: a rendszer itt 2012-ben áll hadrendbe, míg a romániai 2015-ben. A második szakasz a Nyugat-felé történő, további államokat érintő rendszerbővítéssel folytatódik. Újabb hírek szerint a rendszer vegyes megoldásokat fog alkalmazni. A Patriot rakéták NATO-felügyelet alatt állnak majd, míg az SM-3-asokat az egyes nemzeti hadseregek – így a bolgár és valószínűleg a román – működtetik.

Egy biztos, mind a kormányzat, mind pedig a román lakosság körében igen vonzónak számít a rakéta-telepítés ötlete. Más kelet-európai országok közvéleményével szemben itt csekély politikai ellenkezéssel számolhat a terv.

A lap az orosz reakciókkal kapcsolatban is optimista, ugyanis arra számít, hogy a baltikumi telepítési tervektől eltérően, Moszkva sokkal megengedőbb lesz a déli védelmi övezet kialakításakor. A Cotidianul idézi a moszkvai székhelyű Carnegie Intézet igazgatójának, Dmitrij Trenyinnek a véleményét, aki szerint a Lengyelországba telepítendő észlelő és elfogórendszer főként azért okozott gondot a Kremlnek, mert azzal az Északi-sarkvidéken át az Egyesült Államokra irányuló orosz interkontinentális rakétákat is el lehetett volna fogni. A déli megoldás, mely távol van az sarkvidéktől, így nem olyan fenyegető Oroszországra nézve.

.

Megjegyzés. Amint már említettük az elfogó rakétarendszer telepítését az amerikaiak nem annyira a hazánk területére akarják elhelyezni. Ezért a cikkíró címbe foglalt kérdése lényegében nem jól van feltéve. Ami a stratégiai megfontolásokat illeti a lapban először fogalmazódik meg az, hogy az elfogórendszer esetleg az orosz rakétákra is veszélyt jelenthet.

A cikkben említett SM-3 középhatósugarú rakétákat illeti meg kell jegyezni, hogy azok még a régi időktől maradtak nállunk,(egyfajta kiegészítője volt a szovjet hadrendnek) és nyugatfelé voltak irányítva. Ezek viszont nem kompatibilisek a nyugati rendszerekkel, amiért le kellene szerelni azokat, és nem az elfogó rakéta-rendszer kiegészítéseként felállítani. Ezek inkább hamis célpontnak voltak használva és nem taktikai vagy stratégiai feladatokra ellátására voltak felállítva. A mai szempontoknak nem felelnek meg egyrészt lassúak és egyáltalán nem pontosak, vadászrepülőgépről könnyen megsemmisíthetőek. A cikkíró összekeveri a dolgokat.

Ugyanúgy keveri azt is, hogy a középeurópai országokban nem a politikum hanem a civil társadalom ellenezte-ellenzi, úgy a radarrendszert, mint az elfogó rakéta ütegek telepítését.

A civilek főleg az "első csapás"-tól félnek, hiszen az "ellenség" ilyen katonai célpontot tartja megsemmisitésre "méltó"-nak.

Így inkább az a probléma, hogy valóban hazai területre kerülnek-e ezek a katonai objektumok, mert a cikk éppen azt adja tudtunkra, hogy a bulgár terület földrajzi fekvésével előnyt élvez az amerikai stratégák szemében. Ilyen formán a CSAT beleegyezése csak az elnökünknek volt fontos és inkább figyelem eltérítő szándékból lett a sajtónak bedobva!

Remélhetően még sok víz lefolyik majd a Dunán, mire konkrét lépések történnek ebben a kérdésben. (Erdélyi Polgár)

.

Mivel az Erdély Ma-ban e cikkhez érdekes hozzászólás érkezett a "Szittya" részéről közreadjuk azt is:

Hozzászóló: Szittya (2010-02-07 13:46:33)

"a román lakosság körében igen vonzónak számít a rakéta-telepítés ötlete". Ezek itt tényleg mind agyilag totálkárosak ?!  Ez nem igaz, hogy egy ennyire hülye országban élek! A sok impotens politikus amcsi rakétákkal pótólja teljes cselekvésképtelenségét, remélve, hogy ettől valamivel jobb lesz? Azt leshetjük, akár a grúzok az oroszokat... rövid hatósugarú elhárító rakéták telepítése Bulgáriába és Romániába „logikus megoldásnak” tűnik". Legalább annyira logikus, mint a Bechtellel autópályát építtetni semmilyen pénzen, méregdrágán ...sohanapjáig. És hol van ráírva azokra a hordozókra/töltetekre, hogy ezek békés szándékú, védelmi sőt, csupán csak elhárító atom "izék"?

Amerika arról híres, hogy pusztán védelmi szándékkal az egész világon támaszpontjai vannak és azokon haderőt állomásoztat. Ahonnan amúgy támad meg országokat és szórja a rengeteg bombát a kibélyegzett "ellenségre", aztán megkéri a világ népeit, hogy segítsenek újraépíteni, amit annyi pénz, logisztika és ember áldozattal ők leromoltak... Ez így rendben van ? Vagy csak MI nem vagyunk épeszűek ?!

No comment.(Erdélyi Polgár)